Levél, melyet egy atya lelki leányának írt annak hosszú betegsége idején
„Drága, beteg leányom! Milyen elkeseredést okozott ismét orvosi vizsgálatod eredménye. Nem látjuk a végét ennek a betegségnek. Tudom, hogy ez miként hat reád, milyen szomorúságot okoz neked. Úgy tűnik, mintha türelmed fonala elszakadna. Mégsem szakad el, mert a mi Urunk Jézushoz kapcsolódik.
Ritkán járok a jezsuita blogger oldalon, de ezt a cikket kötelező megosztanom.
Időnként túlterheltnek érzed magad? Olyan munkát végzel, amely hajlamos felemészteni a (magán-) életedet? Vagy egyszerűen csak időnként nehézséget okoz, hogy megvédd magad rámenős és erőszakos emberektől? Szükségét érzed, hogy olykor az eddiginél is határozottabban kijelöld – és megvédd – a határaidat? Nos, ha így áll a dolog, csak egyetlen dolog segíthet: meg kell tanulnod nemet mondani!
„Egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus” (1Tessz 2,5). A tiszta istenség transzcendens, hozzáférhetetlen. Mindazon irányzatokkal szemben, amelyek megfelelő technikával hozzáférhetővé akarják tenni, hangoztatnunk kell, hogy „megközelíthetetlen fényességben lakik” (1Tim 6,16). Egyedül Jézusban, az emberben válik megközelíthetővé, a megtestesülés misztériumánál fogva. Jézus megérinthető, s mivel személye szerint Isten, őbenne Istent érintjük meg.
„Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10)
Ha van valami, ami kiváltja a teljes magányosság érzését, az az elutasítás. Akár a házastársad bántott, akár munkatársad pletykált rólad, a főnököd szidott össze, vagy egy tinédzser döntött úgy, hogy többé nem akar veled mutatkozni – az elutasítás mindig nagyon fájdalmas.
A katolikus egyház számos jelenésről tud, ezek közül csak keveset ismert el hivatalosan. A vatikáni dokumentumok között jelenleg nem található hivatalos lista, így egy angol nyelvű honlapra hívjuk fel a figyelmet, mely közreadja az egyház által elismert jelenések listáját.
A lista arra alkalmas, hogy egy általunk ismert jelenést ezzel összevessünk, ill. a keresést ennek összevetésével folytassuk.
Manka írását ajánlom olvasásra Joseph-Marie Verlinde atya Egy guru vagy Jézus? c. filmje kapcsán, melyet mi is szemléztünk korábban.
Egy napon azt kérte egy osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társakról és azt írják a nevek mellé.
Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült. Mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.
„Az én időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából!” Zsolt 31, 15
Egyszerre szeretem és gyűlölöm a szociális médiát: Facebook, Twitter, Pinterest és társait. Szeretem, mert kapcsolatban tart a családtagjaimmal, a barátaimmal. Megleshetem…khm, lépést tarthatok a gyermekeimmel, felrakhatok egy imakérést, ha valami baj történik. Imádom felfedezni régen látott osztálytársaimat, ismerőseimet.
Hát, soha nem gondoltam volna, hogy köztem és a lányaim között nagy generációs szakadék lesz, hiszen fiatalon, húszas éveimben szültem őket.
Elszörnyedve olvasom a híradást: a kanadai Quebecben egy életvédő konferencia megszakadt a múlt hétvégén, amikor egy tucatnyi abortusz-barát tiltakozó megrohamozta az evangélikus templomot, ahol a rendezvényt tartották, és kántálni kezdtek istenkáromló szlogeneket az eltorlaszolt ajtó előtt.
Megtiltotta a plébánosoknak a kalocsa-kecskeméti érsek, Bábel Balázs, hogy liturgikus szolgálatot lássanak el a Magyarok Országos Gyűlésén – írta a Heti Válasz. Tiltakozása miatt az eredetileg Hétboldogasszony Kápolnának elnevezni tervezett építmény nevét Hétboldogasszony Hajlékra módosították.
Egyes statisztikák szerint az internet minimum 30%-a a pornográfiához kötődik. Egy másik statisztika egy viccel példálózik: az egész internet elfér egy dvd lemezen – ha kihagyjuk a pornót belőle.
Nem lehet elég korán kezdeni
Tegnap hallottam egy csapat óvodás magával ragadó történetét. A katolikus óvodába jártak, öten együtt. Természetes volt az asztali áldás és hálaadás. Átkerülvén egy másik óvodába továbbra is hangosan imádkoztak együtt.
Margaritha nővér legutóbbi könyvéből
Ki nekem Jézus?
Lukács evangéliumában olvassuk, amikor a pásztorok nyájukat legeltették, megjelent nekik egy angyal: „…az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. 11Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.” (Lk 2,10-11)