„Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Sir 3,19-23)
Beszélgetés Kocsis Fülöp görög katolikus püspök atyával
– Ön, mint az egyház püspöke, mit gondol a közösségekről, az egyházi csoportokról?
– Ennek teológiai jelentősége van. A közösség nem csak egy csoport, amelyben jól érzik magukat az emberek, hanem az egyházi közösségben Isten szentháromságos közössége jelenik meg.
Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27)
„Kövess engem a Twitteren!”- hív a híresség. Bennfentes információkat ígér, szellemes bejegyzéseket kevesebb mint 140 karakterben.
„A versenyző akkor nyer koszorút, ha szabályszerűen versenyzik” (2Tim 2,5).
„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó.” (Péld 25,11)
Szeretem Jézust. Szeretem Istent. Szeretem az Ő igazságát. Szeretem az embereket. De nem szeretem az előrecsomagolt kegyes szövegeket. Amiken olyan tökéletes kis masnik vannak. És kicsit túl simának mutatják az életet.
„… és egyszerre ott az egyetlen válasz karunkban: a Gyermek mosolya, amely elképeszt és lefegyverez”. (Paul Claudel)
Tegnap már a második gyertyát gyújtottuk meg az adventi koszorún. Nem rohan az idő, egyenesen vágtat! Két hét, és itt a karácsony. Mi, keresztény körben (és reméljük, nem csak mi) két síkon készülünk.
„Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: „én gyönyörűségem”, és országodat: „menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned…” (Iz 62,4)
Megkérdeztek néhány gyereket, szerintük mi a szeretet. Egyik azt válaszolta, szeretet az, amikor az anyuka babát vár, és az apuka kilakkozza az anyuka lábujjkörmeit. Egy másik szerint az a szeretet, mikor az apja hazajön munka után koszosan, büdösen, és az édesanyja megdicséri, milyen jóképű.
„Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10)
Szia, Lysa vagyok, és arra vágyom, hogy szeressenek. Ezért néha igent mondok, amikor nemet szeretnék inkább. S ha néha mégis nemet mondok, azon izgulok, mekkora csalódást okoztam a másiknak.
„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön (folyót a sivatagban).” (Iz 43,18-19)
Néhány évvel azután, hogy barátnőm házassága súlyos vihart élt át, megkérdeztem tőle: „Hogy tudod megtenni, hogy ne foglalkozz vele, hogy ne légy dühös, mikor eszedbe jut, milyen fájdalmat okozott neked a férjed?”
„Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” Iz 30,21
A legújabb statisztikák szerint naponta mintegy 5000 döntést hozunk. Létezik?
Lássuk. Úgy döntöttem, felkelek. Eldöntöttem, hogy felhúzom a teniszcipőmet, s futok egyet reggel 6-kor.
„Ha elmész Konfucius sírjához, láthatod, hogy a sír foglalt. Ha elmész Buddha sírjához, azt találod, hogy a sír foglalt. Ha elmész Jézus sírjához, kiderül, hogy a sír üres.
„Képzeld csak el, tegnap este egy hírneves prédikátor igehirdetését hallgattam. Ezrek voltak jelen és sokan meg is tértek” – hallottam nemrég, valakitől. Ez tényleg nagyszerű dolog, de Isten szemében csak ez jelent nagy szolgálatot? Én még senkitől sem hallottam: „Tegnap este fát hasogattam a szomszéd néninek, nincs senkije és betegen fekszik” .
A KARC Kft. pályázatot hirdet civil szervezetek részére nyomtatott kiadványok létrehozásának támogatására. A pályázattal segíteni szeretnénk a gyakran forráshiánnyal küzdő civil társadalmat nagyobb terjedelmű kiadványaik (könyv, jelentés, évkönyv, beszámoló, tanulmánykötet vagy bármely egyéb kiadvány) létrehozásában, a kiadványtervezési, tördelői, nyomdai előkészítési folyamatokban.