„Így keresztül kellett mennie Szamárián… Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. Dél felé járt az idő. Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” (Jn 4,4.6-7)
Egyedül megint. Ezen tűnődött, mialatt magányosan lépkedett a kút felé. Nem voltak körülötte nevetgélő barátnők. Apró kezek nem kapaszkodtak a szoknyájába. Testvérek jelenléte nem segítette az idő múlását.
Az irányt tévesztett etika
A tekintélyes üzleti lapban, a Wall Street Journal-ban egy cikk a következő címet kapta: „Mit ér egy etika kurzuson kapott jeles?” A cikk arról számolt be, hogyan próbálnak a vezető üzleti iskolák gátat szabni a csalások áradatának az üzleti és szakmai világban. Az újságcikk szerint számos különböző etikai képzés megvitatására került sor.
Még most is kavarognak bennem a gondolatok és a képek, pedig már harmadik napja, hogy visszaérkeztünk római zarándoklatunkról… Úgy bukkannak fel bennem újra és újra, mint virágszirmok, amelyekbe belekap, majd tovalibbent a szél. Melyik nap volt a zarándoklat legszebb napja? Nem tudom. Mint ahogyan zarándoktársaim sem tudtak az úton visszafelé megejtett – egész napos – beszámolójukban megegyezni… Melyik volt lelkileg a legfelkavaróbb pillanat? Mindegyikünknek más és más. Sőt, az embernek az az érzése, hogy saját magának is sok ilyen pillanata volt. És az egyik ekkor, a másik pedig akkor bukkan fel az emlékezés bugyrából…
„…éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.” (Iz 55,11)
Nagyon különbözünk a férjemmel, Montyval. Házasságunk kezdetén ezt még élveztem is. De ahogy teltek az évek, egyre több idegességet – vitákat, ajtócsapkodást, egymás fejéhez vágott visszavonhatatlan szavakat – okoztak a különbségek. Toxikus gondolatok és szavak bukkannak fel, és töltik meg szívemet, majd buggyannak ki az ajkamon. Gondolatok melyek nem távoznak, gyökeret eresztenek. Vagy mély vágásokat okoznak.
A média által is kedvelt személyiség, Fulton Sheen érsek egy lépéssel közelebb került a boldoggá avatáshoz azt követően, hogy vatikáni teológusok testülete egyhangúlag elismeri a csodálatos gyógyulást egy halva született csecsemő esetében, melyet Sheen érsek közbenjárásának tulajdonítanak..
Daniel Jenky, Peoria egyházmegye (USA) püspöke nemrégen kapott tájékoztatást annak a héttagú teológiai bizottságnak a határozatáról, amely a Szenttéavatási Kongregáció tanácsadója.
„…hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére” (Kol 2,2)
Ahogy belépett az ajtón, láttam rajta a változást. 16 éves Andrew gyermekem edzésről érkezett, és a szokásos fásult, kimerült kifejezés helyett mosoly ragyogta be az arcát, mely így olyan volt, mint a telihold.
Szó esik a jelenlegi magyar püspöki kar magatartásáról. A bíboros erről ezt mondja: – Vannak kevés számmal a püspöki karban olyanok, akik nem odaadással teszik azt, amit tenniük kell. Lelkük nincs ott, azt én megengedem, lehet, azonban az egésze úgy áll előttünk, hogy a rendszerrel szemben nem él a tiltakozásnak jogával és kötelességével. Ma is folyik a magzatirtás Magyarországon.
„A képek végignézése a legtöbb emberből erős reakciókat vált ki. Sokan kényelmetlenül érzik magukat. Ezek a fotók azért vannak, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat a hatásukra, mert a verbális erőszak egy kényelmetlen téma. Néhányan úgy fogalmaztak, a fotók megnézése után bűntársnak érezték magukat. Ha egyetlen dolgot megtanultunk a projekt során az a következő: gyakorlatilag minden bántalmazás háromszereplős – a bántalmazó, a bántalmazott és a tanú. Azok, akik tanúi a bántalmazásnak, de nem avatkoznak közbe vagy jelentik az esetet, tettestársakká válnak.”
A távoli hegyekben egy eldugott kis faluban lakodalom volt: a falu legszebb lányának bekötötték a fejét. Mulatott és örvendezett a falu apraja-nagyja. Majd az ifjú pár a mindennapok szürkeségében is boldog volt, nagyon szerették egymást. De mindez nem sokáig tartott: kitört a második világháború, és a fiatal férj a frontra került.
„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15)
Felhajtottam a házunk elé, és leállítottam a motort. Néztem azt a találkozó helyet, amit családom „otthonnak” nevez. A szívem suttogni kezdett:
Uram, mondd, jól csinálom?
“Jézus mondja: Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” (vö. Lk 6,38)
Van egy olyan ország, amelyben mindennek, ami csak történik, boldog vége lesz. A jó mindig legyőzi a rosszat és a gonoszt, a kisember és a gyenge mindig elnyeri jogát, és minden boldog véget ér. Ez az ország a mesék és a legendák világa.
A kísértésekben az erős lelkekkel együtt légy erős, és harcolj a legfőbb vezető oldalán. Lélekben és testben ne add meg
„Aki beszél, Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad neki, hogy így minden Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” (1Pét 4,11)
Az óvoda ebédlőjében szorongtam az apróságok között, mikor hatéves nagyfiam, Josh, olyat mondott, hogy szinte hangosan felnevettem. Gyorsan egy zsebkendő mögé rejtettem a vigyorgásomat, de az is eszembe jutott, hogy nem is olyan régen még egészen más érzéseket váltott volna ki belőlem egy ilyen ártatlan megjegyzés.
Egészen mindegy, hogy a madárkának a szárnya erős rézdróttal vagy egészen finom selyemfonállal van-e megkötve. Nem tud elröpülni mindaddig, míg