Imáink
I.
Pilátus halálra ítéli Jézust
Magára a jelenetre emlékezel. Három évi szakadatlan jócselekedet után az Urat bevádoljak Pilátus előtt. Az első vád: hogy fellázítja népet. És akkor Pilátus megnézi: milyen ez a lázító? … És ott áll előtte szakadozott ruhában, maga a megtestesült szelídség. A párthívei – tizenketten voltak. És Pilátus kezdi megérteni, hogy ez az ember nemigen akarhatta megdönteni a római birodalmat …
Azután jön a második vád: hogy a zsidók királyának mondta magát. Ez már jobban érdekelte a helytartót. És akkor elhangzik az összekötözött ember ajkáról: Az én országom nem e világból való … Pilátus szeme végigsiklik a főpapokon és farizeusokon, kikről tudja, hogy a szíve mélyén valamennyi gyűlöli őt is, a császárt is és az álmaik mélyén igenis ott van a zsidók királysága. És nem érti: mit gyűlölködnek ezen az emberen annyira, hogy megtagadnak nemzeti múltat, népük történelmét és egyhangúan kiáltják: Nincs királyunk, csak császárunk.