Megfigyelésem szerint ateista és New Age harcművészeti klubokban, továbbá tömegkommunikációs csatornákon oktatják azokat az összpontosított, hatásos támadásokat, melyektől egy csapásra kifekszik egy megtermett, életerős keresztény.
A „transznemű” személy nem tud azonosulni biológiai nemével, szeretne a másik nemhez tartozni. Pszichés zavarral küzd, amely műtéttel nem orvosolható, viszont…
Testképzavar
A nemi identitászavar legtöbbször kora gyermekkortól megfigyelhető. A gyermek tartósan a másik nemre jellemző ruházathoz, játékokhoz, tevékenységekhez ragaszkodik, míg a saját nemére jellemzőket elutasítja; gyakran a másik nemmel azonosul képzeletben vagy szerepjátékokban, velük szeret játszani; utálja a nemi szerveit, a másik nem testfelépítése után vágyik. Biológiai nemében idegenül érzi magát, a másik nemhez szeretne tartozni, vagy úgy véli, oda tartozik. Mindezt feszültséggel és szenvedéssel teli állapotként éli meg hónapokon vagy akár éveken át.¹
Válasz Máté-Tóth Andrásnak
Barsi Balázs ferences szerzetes atya ismét arra kért minket, tegyük közzé válaszírását Máté-Tóth Andrásnak, a Szegedi Tudományegyetem vallástudósának „Kipróbált férfiak pappá szentelése – nincs teológiai akadály” című írására. (Balázs atya az írását cím nélkül küldte el, a bejegyzés címét a Katolikus Válasz szerkesztősége választotta, Máté-Tóth András írásának címe alapján.)
Balázs atya írása immár sokadik abban a cölibátusról és a viri probati („kipróbált férfiak”) pappá szentelhetőségéről szóló vitában, amelyet Beer Miklós váci megyéspüspök atya indított el egy nyilatkozatával, és amit Barsi Balázs atya és Máté-Tóth András folytatott (egy bejegyzés erejéig a Katolikus Válasz szerkesztőségének részvételével). A vita eddigi írásai időrendi sorrendben a következők:
Új interjú Burke bíborossal – Első rész
Új interjú jelent meg az egyik dubia bíborossal, az Apostoli Szignatúra (ti. az Egyház legfelsőbb bíróságának) korábbi prefektusával, az amerikai Raymond Burke-kel. Az interjút a The Wanderer magazin részletekben kezdte el közölni. Az alábbiakban az interjú augusztus 7-én megjelent első részletének magyar nyelvű fordítását közöljük.
Az együttélés árt és sebez. Mentalitása ellentétes a házasságéval, ezért nem lehet annak „kipróbálása”.
Kultúránk meggyőzte magát, hogy házasság nélkül összeköltözni természetes. Valójában minden, csak nem az. Tudom, mert két és fél évig én is így éltem. Mielőtt a férjemmel találkoztam, együtt éltem egy férfival. Igazsággá próbáltam csűrni-csavarni egy hazugságot. Szikrányit sem vágytunk házasságra, egyikünk sem. Legfeljebb azért merült fel, hogy enyhüljön a növekvő bűntudat. Istennek hála, hogy irgalmában nem hagyott bűnömben. Mindkettőnknek valami jobbat tartogatott.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820-111 telefonszámot! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe. A szerk.
Sok szó esik mostanában az öngyilkosságról. Tavasszal a Kék Bálna nevű játék borzolta a kedélyeket, aztán két ismert rockzenész, Chris Cornell és a Linkin Park énekese tragikus haláláról olvastunk. Ami azonban igazán sürgőssé tette a kérdés megbeszélését, az a Tizenhárom okom volt c. népszerű tinisorozat, amely egy kamaszlány öngyilkosságának okairól szól, és amelyet sokan vádolnak azzal, hogy közvetve öngyilkosságra bátorít labilis lelkivilágú tinédzsereket.
Válasz Beer Miklós püspök atyának
Az alábbiakban Barsi Balázs ferences szerzetes atya írását közöljük, amelyet Beer Miklós püspök atyának szán, nyílt válaszként. A cölibátus témájában ajánljuk még ezt a korábbi bejegyzésünket. Beer Miklós püspök nős férfiak pappá szentelésében látja a paphiány megoldását.
dr. Gál Péter atya honlapjáról
Az Il Foglio interjúja a Hittani Kongregáció volt prefektusával
Egy július 21-én megjelent interjújában Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció nemrég menesztett prefektusa azt hangsúlyozta az Il Foglio nevű olasz napilapnak, hogy mindig is hűséges volt Ferenc pápához, azonban „ez sohasem volt olyan hűség, ami puszta hízelgésre korlátozódott volna”.
Mit tegyen az ember, ha nyílt hadüzenet érkezik? Olyanoktól, akikkel ugyan nem ért egyet, de esze ágában sincs kétségbe vonni azt, hogy véleményükhöz joguk van, nem vonja kétségbe jószándékukat, csak a megoldásokban vitatkozik velük – mert szerinte nem megfelelő eszközöket javasolnak. Mi történjen, ha ezek az emberek egyszer csak azt mondják ránk, hogy mi bizony rossz emberek vagyunk, azt mondják, hogy nem is vagyunk katolikusok? Mert most a jezsuiták ezt mondják ránk.
Nem friss házasok, hanem egy „boldog, elvált” pár, akik szétkürtölik válásukat egy közös képpel
A válás az egyik legrondább szó angolul. Szelleme számtalan házasságot kísért. Elvált házaspár esetében gyakran stressz és pénzügyi gondok állandó forrása. A gyermekeket életük teljes hátralévő részében érinti. A válás nem volt gyakori a múltban. Valójában a válás megbélyegzése sok házasságot mentett meg, melyek később jól működtek.
Bár alapvetően régi fényképek helyreállításával és vezetői portrék készítésével foglalkozom, ezen túl egy nemzeti adóbevallást készítő cégnél adószakértőként dolgozom. Az elmúlt években nagyjából 1’000 adóbevallást készítettem, és megszereztem a “okleveles adótanácsadó” címet.
Ez idő alatt a munkának köszönhetően viszonylag átfogó képet kaptam az amerikaiak pénzügyi helyzetéről. Az ügyfelekkel való beszélgetések rámutatnak a boldogságuk és elégedettségük szintjére. Majd az adóbevalláson keresztül rálátásom van pénzügyeikre, melyek alapján néhány érdekes megfigyelést tettem.
Megjelent egy cikk a Magyar Nemzet [2016.] október 17-i számában a lengyel abortusztüntetések kapcsán Antoni Rita tollából, amely – leginkább az egyes nőket ért méltánytalanság és fájdalom tapasztalatából kiindulva – a legális abortusz mellett száll síkra. Ahogy a szerzőt, úgy engem is a szenvedő nők körében szerzett tapasztalatok késztettek ennek a cikknek a megírására – mégis, a levont következtetések mások. Ami engem az úgynevezett „életvédő” szolgálatban elindított, az nem valamiféle ideológia vagy akár a meg nem született magzatokért érzett aggodalom volt, hanem az azzal a nem csillapodó, életet elszívó fájdalommal való találkozás, amellyel a terhességmegszakítást átélt nőkre jellemző.
Az amerikai katolikus bíboros végre kimondta azt a nyilvánvaló igazságot , amely a mi eltévelyedett virulens-politikailag korrekt társadalmunkban mára már eltűnt: a kereszténység és az iszlám nem ugyanazt az Istent imádja!
„Hallom az embereket, amikor azt mondják nekem, hogy mindannyian ugyanazt az Istent imádjuk, mindannyian hiszünk a szeretetben” – Leo Raymond Burke bíboros, érsek, aki egykor a Vatikán legmagasabb bíróságán szolgált, ezt mondta a keresztény teológiáról szóló új könyve bemutatójának telekonferenciáján.