Egy múltfeltáró évtized a Szentföldön Vörös Győző akadémikus professzorral
A kutatások lenyűgöző eredményeiről és a 20. századi „előkutatásokra” visszatekintő dokumentációkból már a harmadik reprezentatív akadémiai monográfiája jelent meg. Húsvét alkalmából az „Ötödik Evangélium” üzeneteiről kérdeztük Vörös Győzőt.
A szabadkőművesség 2017-ben ünnepelte alapításának 300. évfordulóját (1717. június 24.). A hivatalos beszámolók szerint ez négy „páholy” vagy „titkos társaság”
Az ÉS március 22-i számában Egy kitüntetés margójára címmel tette közzé Huszár Ágnes nyelvész azt az írását, amelyben afölötti nemtetszését fejezi ki, hogy idén március 15-én Barsi Balázs ferences szerzetes Széchenyi-díjat kapott. Ez a tény nehezen megmagyarázható indulatokat váltott ki a cikk szerzőjéből. Az indulat azonban rossz tanácsadó, különösen akkor, ha olyan területre merészkedünk, ahol nem mozgunk otthonosan. Így fordulhat elő, hogy az önmagát eleinte tárgyszerűnek beállító írás valódi céljának az bizonyul, hogy a gyűlölködés és gyűlöletkeltés bélyegét süsse napjaink egyik legjelentősebb keresztény gondolkodójára.
2019. február 4-én az Egyesült Arab Emírségekbe látogató Ferenc pápa és a szunnita iszlám legfőbb vallási központjának vezetője, az Al-Azhar Egyetem főimámja, Ahmad et-Tajjeb, az Abu-Dzabiban megrendezett vallásközi találkozón közös nyilatkozatot írtak alá Dokumentum az emberi testvériségről a világbéke és a békés együttélés érdekében címmel.
Nagypénteken a BBC egyik showműsorában szerepelt Ferenc pápa. A műsor keretében brit celebritások zarándokoltak el Rómába, ahol személyesen találkoztak a Szentatyával.
A szereplők egyike, a „meleg brit humorista” Stephen K. Amos (a képen balra) a találkozást megelőzően kritikát juttatott el a pápának, kérve őt a válaszra a személyes találkozó során. A felvetés a humorista saját megfogalmazásában így szólt: „Úgy jöttem el erre az útra, hogy bár nem vagyok vallásos, válaszokat és hitet keresek. De meleg emberként nem érzem magamat elfogadottnak.”
Engem keresztyénként mindig zavart az olyan megfogalmazás, miszerint „a keresztyének úgy hiszik, hogy Jézus Krisztus feltámadt”. Avagy személyesre fordítva: „Én hiszem, hogy Jézus Krisztus feltámadt” Ez a megközelítés, még ha igaz is, emberek hitéről beszél pusztán, s azt állítja, hogy a keresztyének azok, akik hisznek Jézus Krisztus feltámadásában. Ezzel viszont elsikkad az a körülmény, hogy a Jézus Krisztus feltámadásáról szóló beszámolók mégis csak egy történeti eseményről szólnak. Nem megkerülhető tehát az a kérdés, hogy most akkor Jézus Krisztus „objektíve” támadt-e fel, avagy egyszerűen voltak emberek, akik elhitték, hogy feltámadt, s ennek a hitnek a hagyománya a keresztyénség?
Egy amerikai gyermekorvos véleménye napjaink egyik legnagyobb tévhitéről Forrás: Facebook
MI A CSALÁDALAPÍTÁS ÉS A CSALÁD CÉLJA?
Úgy lehetünk hasznos láncszem a nemzedékek sorában, úgy tehetjük értelmessé véges földi létünket, ha boldogságképes jövő generációt hozunk létre. Ha jobb világot hagyunk itt, mint amikor megszülettünk. Ha konkrétan és így általunk lesz jobb a világ.
Tudatosítanunk kell, hogy az önmagában tökéletes és végtelen természetet tovább javítani nem tudjuk. Csak rontani tudunk rajta, úgyhogy a cél a minél kevesebb beavatkozás és rombolás. Ahol lehetőségünk van javítani, az az emberi minőség. A jövőben képviselt értékek, az értékek mentén leélt értelmes élet és a jövő generációk sikeressége. Már az is siker, ha nem mi vagyunk a leggyengébb láncszem, nem mi visszük el rossz irányba a dolgokat, nem rajtunk múlik a romlás.
Az alábbiakban Athanasius Schneider, a kazahsztáni Asztana segédpüspökének 2019. március 20-án közzétett írását közöljük, teljes terjedelmében, magyar nyelven. A fordítás alapjául szolgált angol nyelvű változat a Rorate Caeli oldalon jelent meg.
Maria Divine Mercy (MDM) 2010 novemberében indult írországi üzeneteit 2012 decemberében Štefan Sečka, a Szepesi Egyházmegye megyéspüspöke hivatalos nyilatkozatban, néhány hete pedig Denis J. Hart melbourne-i érsek a papságnak írt körlevélben ítélte el.
Április 4-én a férfilét kihívásairól tartottak előadást a Sapientián Asztalosné Elekes Szende, Somogyiné dr. Petik Krisztina pszichológusok és dr. Papp Miklós morálteológus. Az előadók a bevezetőben arra keresték a választ, milyen is az igaz férfiasság. Öt alapszemléletet, ideológiát vettek sorra, mely hatással volt a történelem során a férfikép kialakulására.
Elsőnek a feminizmus ideológiáját említették, mely eredendően korszakalkotó és fontos üzenetet hordozott, hiszen fő igénye az volt, hogy a férfiak ne bántsák a nőket, ne legyenek felettük teljhatalmú egyeduralkodók. Ez azonban az idők során elcsúszott egy túlzó igény felé, hogy a férfi ne legyen kemény, legyen lágy és nőies. A keményebb, erőteljes férfiasság megvetett lett, ugyanakkor a férfiak nem is tudják teljesíteni a feminizmus jelenlegi követelését, hiszen ők nem nők.
Egy katolikus fiatalt meghívtak egy „keresztény közösségbe”. Meghívói nem voltak katolikusok, de azt állították, hogy náluk mindenféle egyház tagjai békében megférnek együtt. Elment hát, gondolva, hogy a keresztények közti kapcsolatot ápolja ezzel. A közösségben nagyon jól érezte magát. Azért is, mert látta, hogy mélyen foglalkoznak a Bibliával, és próbálják élni annak tanításait; hogy gondozzák a betegeket, öregeket stb.
Marguerite A. Peeters részletesen elemzi az ENSZ 2015 utáni fejlesztési tervét. Alább rövid kiemelések olvashatók az IIS 301-es számú jelentésének elemzéséből. A teljes szöveg Sallai Gábor fordításában a szerző hozzájárulásával letölthető PDF-ben a Katolikus Válasz blog oldaláról.
Lázadás és kiengesztelődés
Marguerite A. Peeters, a Lateráni Pápai Egyetem, a Pápai Orbán Egyetem, a Kongói Katolikus Egyetem professzora, valamint a Világiak Pápai Tanácsa és a Kultúra Pápai Tanácsa szakértője, dolgozatában korunk problémáinak gyökerét vizsgálja. A szerző világos áttekintést nyújt a globális trendek és a család helyzetének alakulásáról; a hanyatlás megállításának kulcsát a személyújrafelfedezésében találja meg. A fordítást Sallai Gábor végezte, és a szerző engedélyével bocsátotta rendelkezésünkre.