Egyenlőség ablak nélkül

A lányom középiskolája előírta számára, hogy fekete kardigánt viseljen. Szóval elmentünk egy ruhaboltba, hogy viselete teljes mértékben megfelelő legyen az iskola öltözködési szabályzatának. Az eladó azonban azt mondta, hogy jelenleg nincs ilyen raktáron. Mindazonáltal a lányom böngészés közben pontosan felfedezte azt, amit keresett, az egyik állványon. – Ó, nem – mondta az eladó -, az a fiúknak való, a lányoknak valón a gombok és gomblyukak a másik oldalán vannak. A lányom felnevetett. „Ki fogja észrevenni a különbséget?”

Ez itt a kérdés – Nagyböjt

Az M5 2021. március 12-i adása

Öt ok, amiért a keresztények az első számú közellenségek

Bármilyen fantázia ideológia teljesen ellentétes a keresztény vallással

Keresztény testvéreim, érzitek-e azt, hogy mindenféle ideológiai csoport célkeresztjében vagyunk? Én már igen. Sokszor kell ezen elgondolkodnom! Azt hiszem, kitaláltam egy mintát, ami megmagyarázza, miért kerülünk bajba mindig a „legújabb és legnagyobb és végső ideológiai divat miatt.”

Először a szexuális forradalomról szóló tanulmányomban fedeztem fel ezt a sémát.

Keresztény zen – nagyon nem ajánljuk

Krisztus követésére és zen csendmeditációra hív ismét egy írás és egy közreadott plakát. A rendezvényről úgy beszélnek, mint amire egy katolikusnak a legnagyobb szüksége van. Okfejtésüket, ugyan nem támasztják alá semmivel, mindössze azzal érvelnek, hogy (meg nem nevezett) katolikus teológusok is résztvevői egy kerekasztal beszélgetésnek a témában.

Ha Istenről beszélünk, szavaink nem mindig azt jelentik, amit gondolunk

A világos gondolkodás egyértelmű definíciókat igényel

Egy nap a 4 éves lányom talált egy iskolai arcképet a két örökbefogadott gyermekünk biológiai féltestvéréről. Megkérdezte, hogy ki ő. Megmondtam neki a lány nevét, és azt mondtam, hogy ő a két fiunk féltestvére.

Aztán egy pillanat alatt, amit soha nem fogok elfelejteni, fejét oldalra billentette, összeráncolta homlokát, és az ő teljesen ártatlan, teljesen zavaros, teljesen kíváncsi, teljesen 4 éves módján azt mondta: „Várj, neki nincs egy lába sem?”

Elfogadható, hogy katolikusok részt vegyenek azonos neműek „esküvőjén”?

Tudat alatti befolyásoltságunk

Sok minden  befolyásol  minket. A  környezetünk  hatásait  nem  tudjuk  teljesen  elkerülni. A nyílt, egyértelmű befolyásolások ellen, amikor azok nem tetszenek,  igyekszünk kibújni a hatásuk alól. De vannak tudat alatt befolyásoló tényezők,  melyek ellen csak a tudatosítás után van esélyünk cselekedni, de akkor is igen  nehéz a helyzetünk.

A mai társadalomban sokféle, sokirányú probléma feszül. A felszínes dolgok  foglalkoztatják az emberek zömét, a lényeggel, a mélyben húzódó dolgokkal nem  igazán akarnak foglalkozni ma már az értelmiségiek sem. Ez is tulajdonképpen  egy tudat alatti befolyásoltság eredménye, mely a folyamatos nagy leterheltségünk  révén befolyásol minket. A leterheltségünk, rohanásunk miatt nincs időnk semmi  igazán lényegesre: Istennel történő beszélgetésre, imára, illetve embertársainkkal  történő beszélgetésre.

Az esélyegyenlőségről szóló törvény nőellenes, katolikusellenes

Míg a hithű katolikusok hálásak azért a nyilatkozatért, melyet a múlt héten öt püspök tett közzé az egyenlőségi törvény okozta fenyegetésekkel kapcsolatban, ez túl kevés és túl későn érkezett. A Crisis Magazine több mint két éve kongatja a vészharangot az esélyegyenlőségi törvény (Equality Act, USA) okozta fenyegetések miatt – ezt a múlt héten fogadta el a képviselőház 224-206 arányú szavazattal. A figyelmeztetést a Crisis olvasói megértették: a törvény veszélyezteti a nők és minden hívő ember polgári jogait, az egyenlőségi törvény nem csak lerombolja az egyenlő bánásmódot azon nők esetében, akik nem biológiai férfiak (ezt az ellentmondásos kifejezést a mai nevetséges szóhasználat tette szükségessé), de megszünteti az összes védelmet is, amit a vallásszabadságról szóló törvény nyújtott számunkra a múltban.

A homlokra és karra nyomott jel

Ti kisded Édesanyátok kicsi gyermekei vagytok. Enyéim, győzelmes tervem  támpontjai vagytok! A tisztaságnak, a szeretetnek és alázatnak értékes koszorúját  alkotjátok a bölcső körül, amelybe engem helyeztek. Engedjétek, hogy tápláljalak,  neveljelek,  engedjétek  engedelmesen,  hogy  vezesselek  benneteket.  Engedjétek,  hogy anyai pecsétemmel megjelöljelek.

Ez az az idő, amikor a Krisztussal szembenállók követőit karjukon és homlokukon megjelölik!

Ferenc pápa iraki útjához

Egy előre jelzett esemény 2021. március 6-án

A Vatikáni Rádió február 9-ei híradása szerint Ferenc 2021. március 5-én pénteken indul Róma Fiumicino repülőteréről Bagdadba, és megkezdi útját Irakban a „testvériség jegyében”.

A látogatás második napján, március 6-án, szombaton délelőtt útnak indul Bagdadból, és repülőgéppel Nedzsefbe utazik, a fővárostól délre, a síita iszlám egyik központjába, ahol látogatást tesz Ali al-Szisztani nagyajatollahnál. Utána Nasszirijába utazik, az Eufrátesz partjára, ahol vallásközi találkozón vesz részt Ábrahám hazájában (vö. Ter 11,31), az Ur-síkságon. Itt beszédet mond, majd visszatér Bagdadba, ahol este szentmisét mutat be a Szent József káld székesegyházban, a tizenegy iraki katedrális egyikében.

Lelki áldozás: ez az igazi?

Az elmúlt év során, még mielőtt bárki valaha is hallott COVID-19-ről, kaptam e-maileket emberektől, akik magasztalták a lelki áldozást, mint ami még jobb is, mint a szentáldozás fizikai vétele. Nathaniel Peters egyik friss cikke a First Things honlapján (Lelki áldozás) megpróbálja feltárni a teológiát, mely mind az áldozás, mind a lelki áldozás alapját képezi. Bár Peters esszéje határozottan kiegyensúlyozott, azon kaptam magam, hogy vajon mindig elég gondosan fogalmazott-e, amikor azt írja: „A fizikai vétele jó, de a lelki áldozás a legfontosabb.”