2021. július 23.
Diane Montagna interjúja
Ferenc pápa új apostoli levele, amelyet 2021. július 16-án adott ki, a „Traditionis Custodes” (A hagyomány őrzői) néven jelent meg. Mi volt Őexcellenciája első benyomása a címválasztásról?
Az első benyomásom egy pásztor volt, aki ahelyett, hogy birkaszagú lenne, dühösen veri nyáját egy bottal.
Az is, hogy Jézus pártus hercegnek született?
Nem tudom, van-e jó magyar szó annak a mindennapos lélektani ténynek a megjelölésére, amelyet kompenzációnak szoktunk nevezni. Szegénységben élő, kényszerű megvettetést viselő emberek gyakran, tán törvényszerűen termelnek ki magukban valamit, amivel önérzetüket megtámogathatják. Többnyire egy lassan felnövekvő álmot, emlékeket, amelyekbe sok-sok önáltatás vegyül. Ha már koldusruhában kell járnunk, miért ne viselnénk azt úgy, mint mesebeli királyfiak?
Egy olvasó kérdezi: Atyám, mi a helyzet a tarot kártyákkal? Láttam valamit arról, hogy veszélyesek a lélekre. Nem értem, miért. Ezek csak papírdarabok, művészi rajzokkal. Mi a helyzet ezekkel?
Ha „játszol” vagy használsz tarot kártyát, vagy Ouija táblát … MOST HAGYD ABBA.
„Akinek azonban kétségei vannak, és mégis eszik, ítéletet von magára, mert cselekvése nem származik meggyőződésből. Bűn tehát mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből.” (Róm 14,23)
Oltáskérdésben nemrég egy olyan állásponttal találkoztam, ami meglepett és elgondolkodtatott. Ez Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz intézett leveléből az étkezési szokásokra vonatkozó megfontolásait alkalmazta a covid-elleni oltásokra és úgy állította be, hogy az egyház minden covid-elleni oltást egyértelműen jónak, ezért elfogadhatónak ítélt, így a továbbiakban nem merülhet fel ezzel kapcsolatban hitből eredő fenntartás és erkölcsi aggály, ha pedig mégis felmerül, akkor az szó szerinti aggályosságból fakad, a hit gyengeségéből, és a gyakorlatban mindent meg kell és meg lehet tenni annak érdekében, hogy ezek az álláspontok ne jelenhessenek meg.
Mostanság úgy tűnik, mindenkinek színt kell vallania, hogyan vélekedik a szexualitás kérdéséről. Ez lett a nagy kérdés, ahol kinek-kinek a gondolkodása, értékrendje, legmélyebb, láthatatlan meggyőződése feszínre kell kerüljön, és elválaszt egymástól két nagy tábort. Mindkét tábor címkét kap. Az egyik pozitívat, szépeket, felemelőt, amilyen címkére mindenki vágyik, míg a másikat súlyos, szégyenteljes címkének szánták. A toleráns befogadó szemben a szeretetlen kirekesztővel.
Ennek kapcsán nemcsak egyéneket, hanem egy komoly tömeget jelentő közösséget is hitvallásra kényszerítenek: a keresztyénség tűz alá került. Az Ó- és Újszövetség alapján jópár évezrede a keresztyénség tanítása egyértelmű. Egy férfi és egy nő egy életen át tartó kapcsolatának, házasságának terve, a föld benépesítésének parancsa egészen a kezdetekhez, a teremtés rendjéhez vezet vissza. A világon minden időben és minden kultúrában ez az isteni terv kihívást jelentett.
Nemrég összefutottam egy régi barátommal, akit pár éve nem láttam. Bár ugyanabban a városban élünk, vagy 20 évvel ezelőtt „találkoztunk” egy korábban kiemelkedő katolikus blogger komment oldalán. Megpillantva őt arra emlékeztem, hogy mióta vagyok aktív az online katolikus világban, és arra is emlékeztetett, hogy mennyire mérgező lehet ez a világ.
„Ne hagyd, hogy a múlt árnyéka elsötétítse a jövő lábnyomait. Bocsáss meg és felejts.”(Ismeretlen szerző)
Minden alkalommal, amikor egy személy téved veled, a barátaiddal, a családoddal, a gyülekezeteddel, a Bibliával kapcsolatban, és bárki más, aki ismeri a „megbocsátás” szót, azonnal azt tanácsolja, hogy bocsáss meg az elkövetőnek. Nem számít, milyen mélynek érzed a támadást, mindig azt mondják, hogy bocsáss meg, és felejtsd el, és lépj tovább az életedben.
Nyisd meg a közösségi média fiókjaidat. Mit látsz? Lát hozzászólásokat hírekről és videoklipeket interjúkból? Látsz inspiráló történeteket, melyek elgondolkodtatnak? Látod, hogy különböző online petíciókat megosztanak, hogy harcoljanak egy bizonyos érdek képviseletéért? Látod, ahogy osztálytársaid és a fiatalok a világ minden tájáról posztolnak az eszményeikről és véleményükről? Valószínűleg igen. Ez az új norma. Ez a normális.
Böcskei László nagyváradi megyéspüspök állásfoglalását adta közre egy erdélyi katolikus portál. Az írás legvégére került a régi bölcsesség, mely szerint a hívőnek nincs szüksége csodára, a kételkedőnek bármennyi csoda sem elég.
Ez egy rövid, határozott poszt lesz, utána viszont szeretnék egy időre eltávolodni a közéletet uraló LMBTQ-témától. Szombaton Magyarországon is láthatóvá tette magát a – nálunk még parányi, nyugaton már mindenre rákenődött – szivárványos „kereszténység”. Egy ismert lelkész üdvözletét és áldását küldte a Pride résztvevőinek. Egy ismert politikus magát váratlanul kereszténynek nevezve szólalt fel a Pride-on, és azt mondta: éppen keresztény hite miatt teszi ezt. A homoszexualitást, transzneműséget és más szexuális céltévesztettségeket ünneplő Pride így lett keresztény esemény is. Tőlünk nyugatra ez már általános, nálunk egy nagyon rossz folyamat kezdete.
Jézustól származik a sokat idézett mondás: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (Jn 8,32). Huszonegyedik századi kultúránk ilyenkor valamiféle belső igazságra gondol. Olyasmire, hogy ha megismerjük igazi belső valónkat és felvállaljuk azt, szabadok leszünk. A coming out történetek pontosan erről szólnak. Egy embertársunk előjön azzal, amit belső igazságának tart, és azonosul azzal. Hány és hány ilyen vallomást hallottunk már: „Egy ideig megpróbáltam az lenni, aki nem vagyok, annak látszani, ami nem vagyok, míg egy nap rájöttem, hogy ez engem csak gúzsba köt. Eldöntöttem, hogy nem fogok többé hazugságban élni. Felvállaltam valódi énemet, nem hazudtam többé magamnak és másoknak. Azóta szabad vagyok.”
Történetekkel nemigen lehet vitatkozni, de akkor különösen nem, ha elfogadjuk a tézist, hogy az igazság az, ami belül van.
A következő szint az ördögi megszállottság. Az ördögi megszállottság az, amikor pszichológiailag megtámadják a személyt, azaz olyan mértékben ostromolják a képzeletüket, hogy a személy nem tud „a dobozon kívül” gondolkodni, vagyis nem tud a félelemen, a vágyon vagy a haragon kívül gondolkodni.
„Amit leszűrtem a rendelkezésemre álló (gyors kutakodas alapján összeszedett) információkból:
– Bizonyított természettudomanyos alapja nincs, feltételezések és nem konvencionális tudományos fogalomhasználat annál inkább (pl. villamos-mágneses erőterek).
– Konkrét mérésekre hivatkoznak, de a forrás, illetve adatok megadása hiányzik.
„Egy sakkozó fejben mindig pár lépéssel előrébb jár” – emlékeztetett apám, amikor gyerekként homlokráncolva ültem a fekete-fehér tábla felett. A játék terén ugyan nem sikerült hasznosítanom a tanácsát, ám az élet számos más területén fontos útravalónak bizonyult. Megtanított előregondolni, eseményeket és történéseket nem különálló, izolált lépésként, hanem egy lépéssorozat részeként értelmezni. Minden előtt van valami és minden után következik valami más: akár egy lépcső fokai.