Bűn a transzneműség?

Kérdés: Az Egyház azt tanítja, hogy az azonos neműekhez való vonzódás önmagában nem bűn. Csak akkor követ el bűnt valaki, ha úgy cselekszik, hogy kielégítse ezt a vonzódást. Ugyanezt a szabályt alkalmazzuk-e a gender identitással kapcsolatos kérdésekre is? Más szavakkal: megkérdőjelezni valakinek a szexuális identitását nem bűn, csak az a cselekedet, ami megfelel a vélt identitásnak? A „transznemű” identitás nyilvános kijelentése – megjelenésem vagy nevem megváltoztatásával vagy egyszerűen más viselkedés révén – bűnnek minősül-e? – Sean Code atya, Johnstown, Pennsylvania

Bíborosok összecsapása – egy kánonjogász szemével

Gerald E. Murray atya, kánonjogi doktor, a The Catholic Thing magazinban elemzi az Amoris Laetitia nyomán kialakult ellentéteket, melyek az Egyház legmagasabb szintjén, bíborosok között nyilvánosan zajlanak. Murray atya feltárja, hogy ennek a vitának az egyik oldalán csak „szlogenek és eufemizmusok” vannak. Az általa elemzett konkrét megnyilatkozásról korábban már tudósítottunk. Alább a kánonjogász dolgozatának egy részét közöljük, magyar fordításban.

Lelki harc – ezek a fegyvereink

Isten igéje arra tanít bennünket, hogy a földi élet hadviselés, és az Úr emlékeztet bennünket, hogy ha úgy döntöttünk, hogy Őt követjük, fel kell készülnünk a harcra. A bérmálás szentségében megerősíti az ajándékokat a Szentlélek lelkünkben, és átalakít bennünket „Krisztus király katonáivá”. A mexikói „Cristero” mártírokkal együtt a mi csatakiáltásunk ez legyen: „Viva Cristo Rey” – éljen Krisztus Király!

Dr. Kovács Gábor atya: Kerub – Démonparádé (8.)

A négy végső dolog: a Mennyország

Az Egyház tanítása az, hogy csak azok jutnak a mennybe, akik a kegyelem állapotában halnak meg. A menny Isten lakóhelye, és ezért mindenkinek, aki oda belép, olyan szentnek kell lennie, mint amilyen ő maga. Ahogyan a templom szentélyébe sem kerülhet szentségtelen dolog, a legkevésbé sem történhet szentségtörés, hasonlóképpen nem léphet be Isten legszentebb jelenlétébe olyan, aki nem szent. Amint azt a legutóbbi előadásban említettem azt a lelket, aki inkább töltene egy örökkévalóságot a tisztítótűzben, minthogy egyetlen alkalommal is Isten jelenlétében legyen akár legkisebb folttal a lelkén. Ez annak a jele, hogy a lelkek számára haláluk után teljesen világossá válik, mennyire feltétlenül szükséges, hogy tiszták legyenek, amikor Isten jelenlétében állnak.