„Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy imádságban éljétek meg hivatásotokat. Ma, mint eddig még soha, a Sátán a gyűlölet és a békétlenség ragályos szelével szeretné az embert és lelkét megfojtani. Sok szív öröm nélküli, mert nincs benne sem Isten, sem imádság. A gyűlölet és a háború napról napra növekszik.
Farkas István piarista atya írásának második része
Ha a felsorolt 17 szempontot átgondoljuk, be kell látnunk, hogy az Egyház szigorúnak tűnő erkölcsi rendszerével nem eltiltani akar valamitől, hanem egy teljesebb élet, teljesebb boldogság felé szeretne elvezetni bennünket.
Egyházunk az Eucharisztiát csodálatos Oltáriszentségnek nevezi és méltán. Valóban, a csodák csodája az, a csodák összege, Isten mindenhatóságának valóságos remeke.[1]
Vegyük e szempontból sorra azt, amit Egyházunk az Eucharisztiáról tanít, amennyire ezt könyvünk célja s keretei megengedik.
A hit és a tisztaság elleni kísértések az ellenség portékái – de ne féljetek tőlük, vessétek meg azokat. Ha jajong
Megkértek, hogy írjak Isten szelídségéről. Azt is megkérdezték, erről miért nem szoktam írni, és miért Isten erejét, és igazságosságát hangsúlyozom?
Ma van a keresztények legfontosabb ünnepe, ez mindennek a kiindulási pontja.Nehéz ilyenkor mit idézni azon túl, hogy: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.”
Tematizálás. Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Az élet küzdelem és harc: Könnyű erre rábólintani, mert valamennyien küzködünk, s ezt úgy rendesen át is éljük. De küzködéseinknek nem sok az eredménye, s ez az észrevételünk elviszi lelki harcaink kedvét, s így egyre bágyadtabb és eredménytelenebb helyzetben találjuk magunkat. Ennek oka talán az, hogy lelki harcaink átláthatatlanok és nagyon bonyolultak. Megérett így az a felismerés, hogy minden erővel keresni kell minden vonatkozásban az egyszerűséget és átláthatóságot.
„Azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,19)
Egyik konferencia szünetében azon kaptam magam, hogy a standoknál nézelődöm. Legtöbb árus olyan portékát kínált, ami alkalmas rá, hogy a szolgálatunk eszközévé tegyük, mert segítségével valakinek vagy valakiknek az életét megváltoztathatjuk. Mikor belegondoltam, hogy olyasmit vehetek, amivel – legyen bármilyen apróság, de – hozzájárulhatok az Ország építéséhez, célzottabban kezdtem keresni valamit, amit magamon viselhetek, használhatok, vagy otthon kirakhatok.
„Odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda.” (Jn 10,17–18) Jézus önszántából adta értünk életét. A kereszten elhangzott szavai sem a megadás, hanem a halál fölötti győzelem szavai voltak. Hathatós fegyverként használhatjuk őket a gonosz elleni küzdelmeinkben.
„Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket”(Mt 26, 40).
Ilyenek vagyunk mi, papok, emberek: egy kőhajításnyira tőlünk játszódik le isteni haláltusád: minden idők legnagyobb harca a gonosszal szemben – és reánk nagyobb hatással van a lelkünket megfekvő szörnyű álmosság. Nem a bűn, nem a részvétlenség, a nemtörődömség álma ez?
A bíboros előadása azt mutatja be, hogy mit jelent a Húsvét a keresztény ember számára. A Húsvét a keresztények hitében
Az Úr a Genezáret-tenger keleti partján befejezte a kenyérszaporítás nagyszerű, igazán szociális jellegű csodáját, megvendégelve öt kenyérrel s két hallal ötezer férfit s számtalan asszonyt s gyermeket. A nép lángol a lelkesedéstől. Szájról-szájra száll a szó: Ennek kell a nagy prófétának lennie, aki „eljövendő”. Itt az idő, hogy királynak tegyük meg őt. – Ez azonban teljesen az Úr szándéka ellen volt. Parancsot ad tehát tanítványainak, hogy nyomban tengerre szálljanak s a nyugati partokra evezzenek, míg ő a népet elbocsátja s utánok indul. Az Úr csakugyan búcsút vett a néptől, azután valami megfoghatatlan módon eltűnt körükből. Félrevonul a hegyekbe, hogy ott imádkozzék.
„Kám, Kánaán atyja meglátta apja meztelenségét, és elmondta két testvérének. Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét.” (Ter 9,22-23)
„Ez a nap is jól kezdődik… Az első cirkuszt már megcsinálta” – informált egyik társam. Úgy látszott, nem lesz könnyű a folytatás. Csoportunk egyik tagjának rossz napja volt megint – és ha neki olyan, akkor a másokét is azzá teszi.
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Az arc a lélek tükre. A békés, nyugodt lélek kap egy békés, nyugodt arcot. Ez Jézus Arca, aki az Atyától jött. Sőt, az Atya arca is – gondolva Jézusnak Fülöphöz intézett szavára: „Aki engem látott, az Atyát is látta.” ( Jn.14, 9.) – végtelen nyugodt és békés. Mert Isten a béke, ahogy Gedeon idejében is már ez – jónak előtte – elhangzott.