A mágia gyakorlata az emberiség egész történelme folyamán minden népnél megtalálható. Ma is sokan vannak, akik a mágia csapdájába esnek, miközben ennek veszélyét sok pap alábecsüli. Bár joggal bíznak Krisztus megváltó erejében, aki feláldozta magát, hogy bennünket a sátán hatalmából kiszabadítson, azt figyelmen kívül hagyják, hogy az Úr soha nem mondta, hogy a sátánra nem kell gyanakodni, vagy hogy nem kell küzdeni ellene.
Hirtelen csak elém toppantál… Rég nem láttuk egymást. Azt mondod, otthon voltatok két évig, de most ismét visszajöttetek egy kissé megalapozni anyagilag is ifjú életeteket.
Bevallod viszont, hogy félsz az új esztendőtől. Annyi aggasztó dolog van már időközben itt is, hogy már-már elcsüggedtek. Most épp állást kerestek. Több ajánlatot is kaptatok, de hetek óta azon töprengtek, hogy melyik úton induljatok el? És nem tudtok dönteni, mert annyi megválaszolatlan kérdés kapcsolódik mindegyik lehetőséghez…
4. FEJEZET
AZ ÁLDOTT AZ ÖRÖKKÉ EMLÉKEZETES ENGEDELMESSÉG
1. Beszédünk fonalát folytatva mindjárt el is értünk a küzdőkhöz, Krisztus atlétáihoz. Hát igen, minden gyümölcsöt virág előz meg, minden engedelmességet vagy a testnek, vagy az akaratnak önkéntes száműzetése. Ezzel a két erénnyel mint arany szárnyakkal serényen száll fel a megszentelődött lélek az ég felé. Talán erről énekelte egy Lélektől ihletett férfi: „ki ad nekem szárnyat, mint a galambnak, hogy elrepüljek.” – a gyakorlat szárnyán, „és megnyugodjam” – az alázatos szemlélődés révén?
I. Krisztus követése
1. Nem haladhatunk addig előre a lelki életben, míg nem követjük Krisztust, ő az út, az igazság és az élet. Ő az a kapu, amelyen mindenkinek át kell mennie, aki meg akarja menteni lelkét. A komoly lelki ember nem fél Krisztus követésétől és nem akarja életét édességekben és kényelemben leélni.
2. Forró vággyal törekedjél arra, hogy minden cselekedetedben Krisztust kövesd. Igyekezzél minden tettedet úgy végezni, amint azt Krisztus végezte volna.
Mindig előfordul az, hogy valaki azzal dicsekszik: „Egy teljesen új elképzelésem van.” Erre háromféleképpen lehet válaszolni. Először is mondhatjuk: „Akkor becsüld meg, mert különös, hogy ötleted támadt.” A második: „Ez csak a kezdők szerencséje.” A harmadik és a legmegfelelőbb válasz az, hogy „Keresd ki inkább, hogy az ősök, mit gondoltak erről.” Nagyon sokszor azért nevezünk valamit modernnek, mert nem ismerjük a régit. A legtöbb „modern” elképzelés régi tévedés, amelynek új címkével látnak el. A múltnak többel tartozunk, mint azt általában gondoljuk. Az ősi civilizációk vizei állandóan mossák jelen korunk partjait.
Karácsony titka számomra ebben a néhány szóban sűrűsödik össze: test, amely adatik.
Karácsony nem más, mint Isten ajándékozó jósága. Isten hússá lesz, testté lesz és testét adja, kiszolgáltatja magát és rábízza testét Mária karjaira. Majd később ugyanezt a szót használja a sugalmazott szerző, amikor a passióban arról beszél, hogy Jézus teste a gonoszok kezére adatik, akiknek kiszolgáltatja szent testét a szenvedésre az Isten Fia. És minden szentmisében ezt imádkozom, hogy ez az Ő teste, amely értünk adatik és Isten Fia kiszolgáltatja testét az eucharisztiában, rábízva magát a pap karjaira, hogy testét ossza meg a megszentelődésre váró nyomorultakkal.
Voltak, akik nem vették észre. Vannak, akik még mindig nem veszik észre.
Arra számítunk, hogy Isten a békességgel üzen, de előfordul, hogy a fájdalomban hallatszik a hangja. Azt hisszük, hogy Isten az egyházban szól hozzánk, de olyan is van, hogy az elveszetteken keresztül szólít meg. A protestánsoknál keressük válaszait, de tudjuk, hogy sokszor szólt a katolikusokon keresztül. A katolikusok között keressük a hangját, s ő a kvékerekben szólal meg.
Adventben vagyunk, karácsonyt várva. Belegondoltunk, mi lenne a világban, ha Mária nemet mondott volna az életre Gyümölcsoltó Boldogasszony napján? Nem ismernénk az élő Isten arcát. Nem tudnánk a megbocsátó, irgalmas szeretetről, és nem tudnánk, hogy van abszolút igazság, ami maga a szeretet. S mert minderről nem tudnánk, rég elpusztultunk volna.
Mise utáni ágápé van. Körülöttünk zsibonganak az emberek. Szívmelengető érzés látni vidám arcukat.
Az egyik csoportból hirtelen kiválsz, hozzám lépsz, s azt mondod, hogy épp az itteni advent másságáról beszélgettek. Itt már karácsonyi fényárban úsznak az utcák és az üzletek, karácsonyi énekeket harsognak a hangszórók, és alig jön kimenni az embernek a karácsonyi vásárra, mert elveszíti magában még azt a kevés összeszedettséget is, ami után ilyenkor ösztönösen vágyik a szív. Otthon mennyire másabb volt ez…
János megmutatja nekünk, hogy minden embernek imádni kell a „vadállat szobrát”, vagy megölik. Azt is megmutatja, hogy az állatnak hatalmat adnak minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött (Jel 13,7).
A Pápai Ház szónokának harmadik adventi prédikációja
P. Raniero Cantalamessa kapucinus atya december 16-án pénteken tartotta meg harmadik adventi prédikációját Ferenc pápa és a Római Kúria tagjai számára. Elmélkedésében utalt VI. Pál pápa 1975-ben, a karizmatikus megújulás közösségei számára tartott elmélkedésére, melyben a pápa idézte a Szent Ambrusnak tulajdonított himnuszt, mely arra buzdít, hogy „örvendezéssel igyuk a Lélek józan mámorát”.
„Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Mt 22,37)
„MIT akarnak felvenni?” – kérdeztem.
Korlátozott volt a telefonhasználat hossza a libériai árvaházból, ahonnan a férjem hívott. Feszült figyelemmel próbáltam elkapni minden szót rövid beszélgetésünkből.
„Az afrikai kosztümjüket – válaszolta. – Azt akarják, hogy abban szálljanak le a repülőgépről Phoenixben. De mondtam nekik, hogy a ruhák összegyűrődnek, és nincs hol átöltözni a gépen.”
János apostol a Jelenések könyve 12,1-10-ben azt a politikai harcot ábrázolta, amit a szabadkőművesek és szövetségeseik vívnak a világuralom megszerzéséért. A Jel 13,11 a bomlasztó munkát, és a római-katolikus Egyház ellen folytatott harcot írja meg.
II. János Pál mondata: „A tisztaság életre szóló feladat”, megváltoztatta a szemléletemet és az életemet – írja egy családos anglikán lelkészből lett katolikus pap.
Minél több gyónást hallgatok végig, sokszor szexualitással kapcsolatos bűnöket, annál jobban kezdem érteni az emberi szexualitás titkát és a házasság szentségét, amely végtelenül sérülékeny, mégis csodálatosan gyógyulékony.