Mi a teendő, ha már részt vettél New Age praktikákban, és rájöttél, hogy ez nem megfelelő keresztények számára?
Először is bizonyos lehetsz abban, hogy bár valami rosszat tehettél az Úr szemében, eddig csak vétkeztél, mert tudtad, hogy az rossz dolog. Minél jobban gyötrő gondolataid vannak arról, hogy benne vagy – és ezt csak Te tudod megítélni-, annál nagyobb a felelősséged.
A spirituális hadviselés és a szellemek megkülönböztetése (Sophia Institute Press) című könyvében Dan Burke világos és olvasható értelmezést adott Szent Ignác 14 „szabályára”, melyekkel meg lehet különböztetni azokat a negatív, boldogtalan és nyugtalan gondolatokat, melyeket gonosz szellemek finoman elhelyeznek az elménkbe. Klasszikus katolikus tanítás, hogy spirituális háború közepén élünk, Szent Ignác mentális zúgolódásaink éles pszichológusának bizonyult az évszázadok során.
A nehéz gazdasági időkben sokunknak vannak anyagi gondokkal küzdő barátai vagy rokonai. Természetes, hogy minden tőlünk telhetőt meg akarunk tenni, hogy segítsünk. A legegyszerűbb az lehet, ha adunk nekik egy kis pénzt. Egy élelmiszerbolt ajándékutalványa vagy egy közüzemi számla befizetése megkönnyebbülést hozhat a készpénz hiányától szenvedők számára. Jézus azt mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Az apostolok cselekedetei 20,35). Ennek a mondatnak az egyik értelmezése az, hogy az ajándékozó jobban örül az ajándéknak, mint az, akit megajándékoztak. Ezért fontos, hogy az ajándékozásnál körültekintőek legyünk.
Óriási változások zajlanak körülöttünk: kulturális, sőt civilizációs értelemben véve átmeneti időszakban vagyunk. Más és más okokból kifolyólag ugyan, de azzal nagyjából mindenki egyetért, hogy ami most van, az így nem folytatható. Vannak, akik az elmaradt forradalmat várják, hogy végre megvalósulhasson az ember végső felszabadítása mindennemű társadalmi és kulturális kényszer alól. Mások szerint viszont a Titanicon ülünk: a zenekar játszik, a közönség önfeledten mulat, miközben a hajó már süllyed. Vajon kinek van igaza?
Nagyon veszélyesnek tartom az okkultizmus fokozódó jelenlétét a magyarországi iskolákban,mind a nevelésben, mind az oktatásban. A helyzetet az teszi különösen súlyossá, hogy a legtöbbesetben sem a pedagógus, sem a nebuló nem tudja, hogy okkult jelenséggel van dolga, okkult módszert alkalmaz, vagy alkalmaznak rajta.
De még ha tudja is, csak nagyon ritkán ismeri azokkultizmus valódi hátterét, illetve annak lehetséges következményeit. Ezért eredetileg a szerintem ezért felelős New Age mozgalom fokozódó befolyásáról és módszereinek sokszor rejtett „mellékhatásairól” akartam írni, végül azonban jobbnak láttam egy ezzel kapcsolatban álló konkrétirányzatról, a Waldorf-pedagógiáról írni.
Hogyan érezzük magunkat, amikor egy pincér barátságos, őszintén érdeklődő és minden kívánságunkat teljesíti? Vagy akkor, amikor egy értékesítési ügynök nem a jutalék miatt keresi meg a felmerülő problémákra a megoldást? Meglepődünk ilyen esetekben, hiszen úgy tűnik, hogy a legtöbb ember csak a minimálisat hajlandó megtenni a munkája elvégzése során.
Sajnos sokan azt a hozzáállást képviselik, hogy „szeretek pénzt kapni, de utálok dolgozni”. Talán ez az egyik oka annak, hogy a COVID-19-járvány miatti korlátozásokat követően sok munkaadó küzd azért, hogy elegendő munkaerőt találjon a nyitott állások betöltésére, miközben a piac kezdett visszatérni a normális állapothoz.
Isten ma is megmutatja nekünk, hogyan kellene élnünk. Igyekszik mindent megtenni azért, hogy ráfigyeljünk, különösen akkor,amikor eltávolodunk Tőle.
A zsoltárok könyvében olvassuk: „értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik.” (Zsolt 32,8)
De a legtöbb ember nem fogadja meg ezt. Isten oly sokat vesződik velünk! Igéje által mindig arra figyelmeztet bennünket, hogyan kellene élnünk. Ki tudja, mennyi időnk van még arra, hagy életünket megváltoztassuk, és mélyebb kapcsolatba lépjünk Vele?
A munkahelyeket egy olyan betegség pusztítja, amely kevés figyelmet kap. Ez a „betegség” nem más, mint a pletyka. A más emberekről szóló becsmérlő, lealacsonyító és gyakran megtévesztő információk ismétlésének gyakorlata. Rombolja a kapcsolatokat, rontja az alkalmazottak morálját, és bármely munkahelyi környezetet megmérgezhet.
Karrierem kezdetén az egyik munkatársam, Jennifer sportot űzött a pletykálkodásból. Mindig, amikor vele találkoztam és felmerült valaki másnak a neve, gyakran valamilyen negatív megjegyzést fűzött hozzá, hogy az illető mit mondott rólam. Emiatt több munkahelyi kapcsolatom is feszültséggel telt meg. Miután felmondtak neki, hamar rájöttem, hogy állításainak nagy része hazugság volt, csak ő akart jobb színben feltűnni.
A 2020-ban életre hívott KINCS Családtudományi Szakmai Kollégium megjelentette első kötetét „CSALÁD – GYERMEK – JÖVŐ Tanulmányok a családtudomány köréből” címmel. Az Aczél Petra által szerkesztett könyv tíz tanulmányon keresztül mutatja be a társadalom és a család viszonyát, a családtudomány hazai eredményeit a gyermekvállalás kérdésköréhez kapcsolódóan vagy a párkapcsolat és a gyermeknevelés összefüggéseit. A szerzők szociológusok, néprajzkutatók, statisztikusok, közgazdászok, orvoskutatók, pszichiáterek és jogászok. A kötet megvásárolható vagy e-book formájában letölthető a Kopp Mária Intézet e-könyvesboltjában.
2. Mitől bűn a tisztátalanság, bujaság?
A tisztátalanságot mindenki elítéli, amikor az megsebzi mások szabadságát (pedofilia, szexturizmus), az általános engedékenység azonban teljesen elnéző, amikor csak „individuális gyakorlatról” van szó, amelybe a partner is beleegyezik. „Nincs abban semmi rossz, ha az ember magának örömet okoz”, hallani. Nézzük csak meg közelebbről.
Yuval Noah Harari, a nagy újraindítást beharangozó Klaus Schwab tanácsadója és a Világgazdasági Fórum rendszeres vendége a tájékozatlan ember szemében
(LifeSiteNews) – Ha megkérdezhetnénk Nagy Szent Gergelyt, Szent V. Piuszt, Boldog IX. Piuszt, Szent X. Piuszt és a tiszteletreméltó XII. Piuszt, mi alapján értékelték, hogy mely prelátusoknak adományozzák a bíborosi cím szent skarlátját, mindegyiküktől azt hallanánk kivétel nélkül, hogy a Szent Római Egyház fejedelmévé válás legfőbb feltétele az életszentség, a kiválóság a különös erényekben, a műveltség az egyházi tudományokban, a bölcsesség a hatalom gyakorlásában és a hűség az Apostoli Szentszékhez és Krisztus helytartójához.
Az idegtudomány bebizonyította, hogy a pornó a férfiak agyát gyerekessé teszi. Komolyan.
Kétszáz évvel ezelőtt az Egyesült Királyságban, ha azt mondtad, hogy elmész egy „úri klubba”, akkor ez egy privát, felső osztályú létesítményt jelentett, ahol meg lehetett pihenni, olvasni, társasjátékot játszani, lehetett étkezni és pletykálni másokkal. Ma az USA-ban, ha azt mondod, hogy elmész egy „úri klubba”, azt feltételezik, hogy fizetsz azért, hogy sztriptízt láss egy gyengén megvilágított bárban.
A Roe kontra Wade és a Planned Parenthood kontra Casey ügyben hozott, példátlan módon kiszivárogtatott legfelső bírósági döntés megsemmisítése óta az amerikai baloldal nagyon nyilvánosan elvesztette az eszét. Sok konzervatív és életpárti demokrata számára nyugtalanító látvány, hogy ennyi liberális dühöng azon, hogy kevesebb csecsemő fog meghalni. Az ártatlanok lemészárlásához való ragaszkodás sokunk szerint annyira szokatlan.
Ez a jelenség azonban sokkal inkább a szabály, mint a kivétel az emberi civilizáció történetében. Valójában csak a judaizmus megjelenésével és annak a kereszténységben való kiteljesedésével tapasztalható a gyermekáldozatokhoz való túlságosan is gyakori ragaszkodás átfordulása. Az évszázadok során számos jelentős civilizáció gyakorolta az áldozat valamilyen formáját, például a kánaániták, a görög-rómaiak, az aztékok és a kelta druidák. Ezek mindegyikének rövid vizsgálata segít rájönnünk arra, hogy a keresztény hagyomány kivételként találja magát, amikor a brutalitás e formájáról van szó.