Részvétel Isten belső életében

„Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek.” (Lk 10,21)

A Mennyország Királynéjának udvartartásába vagyunk beosztva

A tulajdonos is Mária. Az övé a hajó: a szent rend. Tulajdona. Egyedül az Övé! Rendelkezik vele, félti, védi, megtartja: hiszen kincse, a földön mindene ez a gyönyörű hajó. Ezért Ő oszt parancsokat, előír szabályokat, s kiválogatja az utasokat.

„Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni.”

A Bárány menyegzője már elkezdődött: a keresztény lét legmélyén folyamatos, örök ünneplés van. János „az Úr napján”, vagyis vasárnap, az eucharisztia ünneplése közben esik elragadtatásba. Az ünnepi szentmise felhasítja a történelem szövetét, és megvilágítja a valóságot. A Jelenések könyve nem egyéb, mint annak feltárása, amire a szentmise titka az emberi történelemből és a világmindenség sorsából fényt derít. 

A kiborulás nem föltétlen rossz dolog

„Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek.” (Róm 6,12-13)

Krisztusnak szenvednie kellett, hogy bemehessen dicsőségébe

Antiochiai Szent Anasztáz püspök szónoklataiból (Oratio 4, 1-2: PG 89, 1347-1349)

Amikor Krisztus szavaival és tetteivel már bebizonyította, hogy ő igaz Isten és a mindenség Ura, Jeruzsálem felé menve így szólt tanítványaihoz: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát a pogányok, főpapok és írástudók kezére adják, hogy megostorozzák, kigúnyolják, és keresztre feszítsék (vö. Mt 20, 18-19). Ezt pedig úgy mondta, hogy utalt azoknak a prófétáknak a jövendöléseire, akik Jeruzsálemet jelölték meg halála helyéül.

Lelki tisztesség

„A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.” Jak 3,17
Ha valaki mond vagy tesz valamit, amivel megbánt, mi a helyes, a keresztényhez méltó reagálás? Ha úgy teszek, mintha mi sem történt volna, csak hogy megmaradjon a békesség? Vagy az, hogy szembeszállok, és bizonygatom a magam igazát? Egyik sem.

Háromféle nézőpontból lehet szemlélni a világot

 „De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. Sőt, mindent szemétnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram fönséges ismeretéhez mérten.” (Fil 3,8)

Háromféle nézőpontból lehet szemlélni a világot: Krisztus nélkül, Krisztussal találkozva és magával Krisztus szemével. A keresztény ember arról ismerszik meg, hogy mindhárom nézőponttal azonosulni tud. 

Tedd oda a kezed

Isten soha nem fordított hátat az embernek, ennek mindig az ellenkezője történik. Nem a hitetlenség az emberiség igazi problémája, hanem az, hogy kételyeire nem jó helyen keresi a feleletet. Vagy ami még rosszabb, egyáltalán nem keresi. Tamásnak sem tett Jézus szemrehányást, hitetlensége miatt. Mi több éppen (csak) őmiatta jelent meg ismét a tanítványok között.

Az aggódástól kimerülten

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” Mt 11,28
Hazafelé tartottunk a hegyekben töltött hétvégéről, s hirtelen rám tört a rettegés és a szomorúság. Hátrahajtottam a fejem az ülés támlájára, s így szóltam J.J-hez, a férjemhez: „Nem akarok hazamenni.”

Köszönd meg

„A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.” (Péld 16,24)
A gyermekeim megjegyezték egyszer, hogy akkor vagyok a legundokabb, mikor egy dicséretre reagálok.
„Anya, jól nézel ki.” „Köszi, drágám – szoktam mondani erre -, kedves tőled, hogy ezt mondod, mikor ilyen rondán áll a hajam.”

A bűnbánat szentsége

Lelkiismeretünk megvizsgálása és javulásunk megragadása

1. Mindenekelőtt a szívnek legnagyobb alázatosságával, legmélyebb tisztelettel, teljes hittel és Isten dicsőségét kereső jámbor szándékkal kell a Szentség vételéhez fogni.