Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban! Nem csekély szenvedés az aggodalom. A szenvedés krisztusi módon való kezelése kétirányú. Egyrészt kérhetem annak enyhülését, vagy akár teljes megszűnését, másrészt annak türelmes, beletörődő elviselésével átélhetem magamban is Urunk értünk vállalt gyötrelmeit.
A nagypénteki szertartás egyik legszebb mozzanata a kereszt leleplezése. A pap részletenként lebontja a leplet, háromszor mutat rá a keresztre és hív az imádásra, tiszteletre. Ez a szertartás nagyon fontos dologra figyelmeztet bennünket.
Légy nyugodt, mert minél erősebbek az ellenség támadásai, annál közelebb van Isten a lelkedhez. Erre gondolj és töltekezz fel jól
„Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.” (Péld 31,25)
Szerintem génjeimben van az aggódás. Biztosan anyukámtól örököltem. Mint a halványkék szememet, enyhén görbülő mosolyomat.
Fiatalabb koromban nem tűnt fel. Kamaszként sosem értettem, miért nem tud anyu elaludni, amíg haza nem érek. Aztán nekem is lettek kamaszaim, és most rajtam a sor: ülök a díványom, mintha nézném a tévét, de a gondolataim a mentők, kórházak, sőt egy elképzelt temetés körül járnak.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Jézus szavai iránymutató paraméterek: Nem tudok szabadulni (nem is akarok) ettől a gondolattól. Szívembe vési szavait, igéjét. Az ő igéje törvény, s a kőtábla – sajnos, sokszor – az én kőszívem. Össze is törte Mózes a kőtáblát, nálam pedig a szívem törik darabokra, ha az új(-szövetségi) törvényt nem tartom meg.
„Fiam, ne téveszd szemed elől soha, vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra. Ez élteti lelkedet…” (Péld 3,21-22a)
– A nők nevetségesek! – mondtam a férjemnek, mialatt szipogva bebújtam az ágyba. Egyetértő pillantással nézett rám, nem volt mivel enyhítenie szívem fájdalmát. Pár órája tudtam meg egyik barátnőmről, hogy hazudott nekem. Valami lényegtelen dologban, és ettől csak rosszabb volt. Múltak az órák, és az agyam tovább zakatolt a történteken.
Az ellenség támadásaikor Hozzá kell visszatérned, Benne kell remélned és Tőle kell várnod minden jót. Ne várd magadban, hogy az ellenség megjelenjen.
Tanuljuk meg az evangéliumból, hogy hogyan küzdjünk az ördög kísértései ellen – mondta Ferenc pápa április 11-én reggel, a Szent Márta házban bemutatott szentmisén. A pápa hangsúlyozta: mindnyájunkat érnek kísértések, mert az ördög nem akarja életszentségünket. Jézus élete küzdelem volt. Azért jött, hogy legyőzze a gonoszt, ennek a világnak a fejedelmét, az ördögöt.
Ne rémüljetek meg a kísértésektől! Ezek a lélek próbái. Isten így akarja megedzeni a lelket, amikor elegendő erőt lát benne a harchoz, és saját kezével kívánja átnyújtani neki a dicsőség koszorúját.
Az emberi megismerés az érzékelésen és az értelem tevékenységén alapul. Amikor azonban a megismerés egy személyre irányul, kevésnek bizonyul az ész és az érzékelés, valami többre is szükség van ahhoz, hogy a személyt mint személyt, és ne csak mint tárgyat ismerjük meg.
„Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején?” (Zsolt 10,1)
Mire hazaértem, olyan izgatott voltam, hogy alvásról szó sem lehetett. Hat órán át vezettem, és elkövettem azt a baklövést, hogy a szokásos keresztény zenei adó helyett a híreket hallgattam a rádióban. Ahogy telt az idő, egyre idegesebb lettem, mialatt egyik rossz hír követte a másikat. Az elmémben gondolatok, a szívemben érzelmek kavarogtak.
A keresztények Istene a metamorfózis Istene: beledobjátok szívébe a fájdalmat és kiveszitek belőle a békét. Kétségbeesést helyeztek belé és reményt
Határtalan örömöt érzek, hogy az Úr bőkezűségében mindig kedveskedik lelkednek. Tudom, hogy szenvedsz, de nem éppen ez a biztos jele