„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10,10)
Évekig büszke voltam rá, hogy csupa nyüzsgés az életem.
Család, munkahely, otthon, gyülekezet – túlcsordulásig megteltek a napjaim. Átláthatatlan volt a napirendem, jómagam, mint a mosogatórongy – de hatékonyságom büszkeséggel töltött el.
„Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5,6-7)
Egyik barátnőm kihívást jelentő kérdéssel fordult felém néhány évvel ezelőtt. „Azért viselkedsz így, mert szeretnek, vagy azért hogy szeressenek?” Lényegbevágó.
Az imént felolvasott evangéliumi szakasz (Lk 17, 5 – 10) kezdetén hallhattuk az apostoloknak az Úr Jézushoz intézett kérését: „Növeld bennünk a hitet”.
Egy jó keresztény ember gyakran elimádkozza a Hitvallást, amelyben szóval megvallja, hogy hisz Isten létezésében, hisz az ő szavának és kész teljesíteni akaratát. Mindez azonban csak akkor lesz hiteles, ha mindennapi élete is tanúskodik hitéről.
A gyermek biztonságérzetéhez nemcsak arra van szükség, hogy a szülei szeressék őt, hanem arra is, hogy szeressék egymást…
Másfél évtizeddel ezelőtt egy forgalmas budapesti utcából kiköltözhettünk a városon kívülre, egy családi házba. Nagy lelkesedéssel kertépítésbe fogtam. Különösen a ház nyugati oldalán egy jókora területre figyeltem fel, ahol semmiféle hasznos növény nem élt, csak gyomok. „Micsoda paradicsomokat fogok itt termeszteni!” – lelkesedtem. De már az első percben, amikor lenyomtam az ásót, megcsikordult valami. Kiderült, hogy a kiszemelt területen a föld tele van építkezési törmelékkel. Ma sem tudom, hogy az előző tulajdonos miért ásta el oda a sittet, ahelyett, hogy elhordatta volna. Több évbe telt, amíg sikerült ott termőtalajt létrehozni.
Jézus összes parancsa között van egy, ami a legjobban elhíresült. Ez az egyetlen parancsolat, amiről többször azt hallottam, hogy Jézus valójában nem azt érti alatta, amit mondott. Több kifogást hallottam erre, mint a test bűneire.
Melyik ez a parancsolat? Az, hogy ne ítélkezzünk mások felett.
Javaslatok 2016-ra
2015 nyarán a napjainkban oly sürgető új szolidaritás útjait kerestük Taizében. A világszerte megjelenő új bajok és emberi szenvedések – népvándorlás, környezeti katasztrófák, társadalmi egyenlőtlenségek – egyszerre szólítják meg a különböző vallások hívőit és a nem hívőket.
A fegyveres erőszak embertelen ideológiákra hivatkozva szörnyű pusztítást végez. Megőrizve tisztánlátásunkat, ellenállunk a bizonytalanság keltette félelem kísértésének és folytatjuk „a bizalom zarándoklatát”. Azoknak, akik várják és segítik a szolidaritás világméretű kibontakozását, most még nagyobb szükségük van egymás támogatására.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! – Az előző életigében azt az életformát és életstílust próbáltuk felvázolni, ahol az ember nem a saját feje, kapkodása és szeszélyesen ösztönös ötletei után megy, hanem egy kozmikus méretű világ-tervbe illeszkedik bele minden erőfeszítése és fáradozása. S ezt azért tudja így megtenni, mert szüntelen egyeztetésben van Istennel, a mindenség Teremtő Urával, mindent az Ő láttamozása, jóváhagyása és támogatása nyomán visz végbe.
Fulton J. Sheen 1952-ben napjaink eseményeit írta le azzal a meggyőződéssel, hogy van remény Európa számára.
Az iszlám az egyetlen nagy, kereszténység utáni világvallás. A 7. században jött létre, így ötvözhette a kereszténység és a zsidó vallás elemeit, valamint egyes arab szokásokat. Az iszlámnak sohasem volt hanyatló korszaka, sem követői létszámát, sem buzgóságukat tekintve. A muzulmánok mindeddig szinte megtéríthetetlenek. Hitük szerint övék a végső isteni kinyilatkoztatás, és Krisztust csupán prófétának, Mohamed előhírnökének tartják.
Ne legyen részetek a sötétség meddő cselekedeteiben, inkább ítéljétek el őket. (Ef 5,11)
Vallomással kezdem. Régebben, főleg utazás közben, gyakran átadtam magam egy bűnös élvezetnek. Reméltem, senki sem veszi észre, mikor megvásároltam a repülőtéren, amit akartam. Nem, nem étcsokoládét, nem közismert drogokat, de valamit, ami ugyanolyan függőséget okoz: romantikus regényeket.
A nyáron, mint eleddig mindig, odahaza voltam. A pár hét úgy elrepült, mint az álom. Ha most fel kellene sorolnom, hogy milyen emlék maradt meg bennem erről a „vakációról”, nem sok minden jutna eszembe, annyira mindennapi és szokványos volt.
Napjaink egy ördögűzőjének harca a Sátán ellen
Don Marcello Stanzione cikke
A gonosz jellegzetes viselkedése ördögűző szertartások alatt, hogy gyakran beszél pusztításról és rombolásról: gúnyos hangon vesz számba mindent, ami szép, jó, egészséges, tiszta, harmonikus és azzal fenyeget, hogy elpusztítja. Kifejezi különleges gyűlöletét a házasság szentsége és a családi szeretet irányában, rendkívül erőszakosan reagál, amikor két jegyes házasságának a megáldására kerül sor vagy amikor a házasok megújítják házassági fogadalmukat.
XIII. LEÓ PÁPA ARCANUM DIVINAE SAPIENTIAE kezdetű enciklikája, 1880
BEVEZETÉS
A MEGÚJÍTÁS MŰVE
Az isteni Bölcsesség titokzatos terve, amelynek megvalósítására jött az emberiség Üdvözítője, Jézus Krisztus, arra irányul, hogy az elöregedett és elavult világot Benne és Általa isteni módon megújítsa. E tervet Szent Pál az Efezusiakhoz írt levelében ezzel a nagyszerű mondattal fejezi ki: Isten kinyilvánította „akaratának titkát…, hogy Krisztusban újít meg mindent, ami az égben és a földön van” (Ef 1,9–10.).
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5)
A szívem erősebben kezdett verni, mikor rájöttem, mi a helyzet. Tankolnom kell, de nincs hol. Igaz, a benzincsökkenést mutató lámpa már mérföldekkel előbb villogni kezdett, drága kis autóm fényes sárga betűkkel küldte a vészjelzéseket: Irány a töltőállomás!
Igen, láttam. Igen, tudomásul vettem, és igen, félresöpörtem.
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.” (Jn 15,9)
Egy teljesítménycentrikus lánynak, mint amilyen én vagyok, semmi sem idegesítőbb, mint azt látni, hogy nem jut egyről a kettőre.
Életem jó részében így következtettem: Nincs pipa – Nincs teljesítmény – Nincs érték.
Saját értékemet a teljesítményemmel mértem. Ebből következően gyakran nyögtem a magammal való elégedetlenség súlya alatt.