Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e a tegnap nagy lendülettel terjedő hírről, hogy Geszti Péter lett a Mária Rádió egyik reklámarca. Pontosan azért nem akartam először, mert Gesztinek valószínűleg pontosan ez a célja az egésszel, hogy megint róla beszéljenek – aki még 2017-ben is képes izzadtságszagú, “retro” Rapülők nagykoncertet szervezni, az elég sok mindenre képes.
Miért dolgozunk? A fizetésért? Mindenki dolgozik – jó, ha van pénzünk ételre és ruhára, feltankolni a kocsit, kiegyenlíteni a számlákat, talán egy keveset befektetni a jövőre gondolva és remény szerint még marad valami készpénz szórakozásra. De vajon csak ezért dolgozunk?
[Adja az Atya, hogy] a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így beteljetek Isten mindent átfogó teljességével. (Ef 3,17b-18)
Nem szeretek szenvedni. Semmilyen formában. Ez az idegenkedés a szenvedéstől oda vezethet, hogy óvatlanul utánanyúlok bárminek – vagy bárkinek -, ami enyhítheti lelkemben a fájdalmat. Talán érted, miről beszélek.
Amikor keresztények a természeti törvénnyel próbálják meg alátámasztani erkölcsi nézeteiket, ritkán juthatnak el a téma érdemi megvitatásához, ugyanis alapvető értetlenségbe ütköznek vitapartnereik oldaláról azzal kapcsolatban, hogy maga a természeti törvény micsoda?
Például sokszor halljuk azt, hogy „a szex természetes dolog házasságon kívül is”, és hogy „az állatvilágban is felfedezhető a homoszexualitás”, és azt kérdezik, hogy „mégis a kereszténység miért a természetre hivatkozva védi az erkölcsi tanítását”?
Ferenc pápa marxista nyelvezetet használ, az ökomenizmusnak nincs jövője, a protestantizmus pedig bizonyos szempontból hasonló az iszlámhoz – mondja Roberto de Mattei olasz konzervatív katolikus történész, író, a Római Európai Egyetem professzora. A civilben ötgyermekes családapa de Mattei szerint Ferenc pápa az elmúlt két évben nem adott egyértelmű útmutatást a katolikusok egyes vitás kérdéseiben, és egyes tévtanok elérték Szent Péter székét.
Filemon Norbert és Heltai Péter interjúja (Mandiner)
A könyv második fejezete. A szerk.
2. FEJEZET
FÜGGETLENEDÉS MINDATTÓL, AMIHEZ SZENVEDÉLYESEN RAGASZKODTUNK
1. Aki igazán szereti az Urat, igazán igyekszik eljutni a jövendő országba, igazán bánkódik vétkei miatt, igazán számol az örök ítélettel és büntetéssel, s akiben igazi halálfélelem működik, az már nem szereti a pénzt, sőt nem is gondol rá, nem törődik vele.
„Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.” (Fil 1,6)
„Készítek valami meséset”, közölte Maggie lányom egy esős délelőtt, ahogy elindult az alagsorba a kézműves alapanyagokhoz. A hajtogatnivaló ruhák halma fölött biztató mosolyt villantottam nyolcéves gyermekem felé: „Nagyon jó. Mindjárt megyek, és megnézem.”
Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa új interjújában úgy fogalmazott: az Egyház elhanyagolná a „valódi válságot”, amivel ma szembenéz, ha a társadalmi igazságosságra összpontosítana ahelyett, hogy alapküldetését, az evangelizálást teljesítené.
AZ ARSI SZENT PLÉBÁNOS KATEKÉZISE
A gőg az az undorító bűn, ami az angyalokat a mennyországból kiűzte és a pokolba taszította. Ez a bűn a világ kezdete óta létezik. Figyeljétek meg gyermekeim, hogy a gőg által többféleképpen vétkezünk. Lehet valaki például dölyfös az öltözködésében, a beszédjében, az ülésében, magában abban is, ahogyan jár.
Évekkel ezelőtt Michael Franzese, mint az egyik összejövetelünk előadója, volt a vendégünk. Franzese, aki kilenc évet börtönben töltött, elmagyarázta, hogy a bebörtönzése egy etikai kódex követésének volt a következménye. Nem valaki más vagy a társadalom etikai kódexének, hanem a sajátjának, a személyesen elfogadott etikai kódexének.
Esszé a katolicizmusról, liberalizmusról és a szocializmusról azok fő alapelveinek tekintetében (1851)
Arról, hogyan változtatja Isten jóvá az áteredő bűnt és büntetést, és arról, milyen tisztító hatással bír a szabadon vállalt fájdalom
Az értelem, bár lázad minden fájdalom és átruházott bűn ellen, elfogadja, ha nem is minden háborgás nélkül, azt a fajta átruházott büntetést, mely az elkerülhetetlen szerencsétlenség nevét veszi magára. Mégis, nem okoz túl nagy nehézséget annak nyilvánvaló kimutatása, hogy ama bizonyos szerencsétlenség nem válhatott volna áldássá másképp, csakis fájdalom árán; amelyből az is egyértelműen következik, hogy végső eredménye szempontjából a racionalista magyarázat kevésbé elfogadható, mint a dogmatikai.
A latin már évszázadok óta halott nyelv. Mi az oka tehát annak a kötődésnek, ami ezen ősi nyelv és a katolikus egyház között ma is fennáll? Roberto Spataro atya, a Pápai Latin Akadémia titkára szerint nem csupán arról van szó, hogy rengeteg fontos katolikus szöveg latin nyelvű, de a latin egyúttal kapcsolatot teremt az Egyház hosszúra nyúló örökségével is.
MÁJUS
1. Ha az ember minden teremtett dolgot elfelejtett, akkor semmi sincs már, ami békéjét megbonthatná és érzékiségét fölizgathatná úgy, hogy zavart idézhetne elő, mert a közmondás szerint, amit nem ismerünk, az után nem is vágyakozunk.
2. A nyugtalan és zavart lélek, amely vágyait és szenvedélyeit nem fojtotta el, nem alkalmas a szellemi javak befogadására. Ezeket csak a féken tartott és nyugodt lélek tudja befogadni.
3. Fontold meg, hogy Isten csak a békés és önzetlen lélekben uralkodik.
„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,34-35)
Mintha minden nap csapatszemlén vennénk részt. Te is, tudom. Személyesen, online, mobilképernyőn, az emberekkel való érintkezések nem érnek véget.
