Párbeszéd vagy elhatárolódás?

Mit kell tenni az eretnekkel és a köztudottan hitehagyóval az Egyházban?

A ma divatos jelszava a „párbeszéd”. Az egyházi vezetők úgy hivatkoznak a párbeszédre, mint egy keleti misztikus mantrára, mint minden probléma megoldására. Vannak abortuszpárti politikusok, akik azt állítják, hogy jó katolikusok? Párbeszédre van szükségünk. Vannak az azonos neműek közötti kapcsolatokat támogató papok? Párbeszédre van szükségünk. Katolikusok milliói hagyják el tömegesen az egyházat? Párbeszédre van szükségünk. Nem számít, hogy mi a kérdés, a párbeszéd majd tökéletes harmóniába fogja hozni a világot.

Türelmetlenül a „váróteremben”

Szeretsz várakozni? Ha igen, akkor az emberek nagyon kis csoportjához tartozol. Legtöbbünk számára a várakozás sok bosszúsággal, frusztrációval, sőt akár félelemmel is jár. Nem szeretünk a piros lámpánál várakozni, nem szeretünk a dugóban üldögélni. Elcsüggedünk, amikor a céljaink megvalósulása várat magára, és azon agyalunk, hogyan gyorsíthatnánk meg a folyamatot. Az orvosi vagy fogorvosi váróteremben való ücsörgés szintén próbára teszi a türelmünket.

Nemrégiben egy komoly orvosi procedúrán kellett átesnem. Az előírtaknak megfelelően már reggel fél 9 előtt megérkeztem a kórházba, ahol arról tájékoztattak, hogy az eljárást fél 11-ig megkezdik. Már elmúlt fél 11, de a feleségemmel még mindig csak vártunk. Próbáltam türelmes maradni, de végül rákérdeztem a késedelem okára. Végre-valahára foglalkozott velem a személyzet, és elkezdték a procedúrát, de ekkor már fél 1 volt!

Az Egyház megkísértése ma

Amikor ő pont olyan, amilyen te lenni szeretnél

„Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, hisz megízleltétek, hogy milyen édes az Úr.” (1Pt 2,1-3)

Nála voltam, ültem a díványon, gyerekeink ott játszottak körülöttünk. Nem hiszem, hogy már megint ezt kell tennem. Több embernek bevallottam már, hogy irigylem őket, de minden alkalom olyan, mintha most tenném először. Nagyon zavaró. Nézzek a szemébe valakinek, és valljam be neki, hogy neheztelek valami ajándékért, amit Istentől kapott. 
„Tehát miről akartál beszélgetni?” – kérdezi.

Barsi Balázs: A csönd szemináriuma 8. (befejező rész)

Isten imádatára teremtettünk, még a munkahelyünkön is

Úgy tűnik, hogy minden embert arra terveztek, hogy tiszteljen valamit, és ez még a szakmai életünk területére is igaz. Ha egész, teljes életet akarunk élni, akkor szükségeltetik egy cél, aminek hódolhatunk. Vannak, akik a sportokat, vagy abból egyet, vagy egy csapatot, játékost imádnak. Jelentős összegeket és időt áldoznak arra, hogy kövessék csapatukat, amiről tudnak mindent statisztikát. Könnyen elmosódik a határ a lelkes drukker és a túlbuzgó imádat között.

Hogyan szerezd vissza a mosolyod

„Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív összetöri a lelket.” (Péld 15,13)

Nemrég fényképeket nézegettünk a gyerekekkel. Boldog pillanatokat, nyaralást, családi együttléteket megörökítő, pár éve készült fotókat, melyeken én is ott voltam azokkal az emberekkel, akiket legjobban szeretek.

Keresztvetés

Nagyon régen egy prédikációban hallottam a keresztvetés eredetéről. Az első három évszázadban azokat, akik nem akarták hitüket megtagadni, állhatatosan kitartottak Jézus Krisztus mellett, a legkegyetlenebb módon végezték ki őket, sokakat nyilvánosan is, amfiteátrumokban vadállatokkal tépettek szét. Nem csak keresztényeket végeztek ki, hanem velük együtt sokszor „politikai foglyokat”, vagy közönséges bűnözőket, gyilkosokat is. A nézők között ott voltak a többi keresztények is, és imádkoztak a vértanúkért, hogy megálljanak azokban a rettenetes órákban.