Folyamatosan látjuk ezt a sportvilágban: egy látszólag tehetségesebb csapat veszít, néha teljes vereséget szenvedve egy kevésbé tehetséges ellenféltől. Ez gyakori téma a sport témájú filmekben is, mintegy a Dávid és Góliát történetének újragondolása: az esélytelen érvényesül a nagy és erős kedvenccel szemben – csak nem kövekkel, kardokkal és lándzsákkal, hanem focilabdával, kosárlabdával és jégkorongkoronggal.
Sióagárd, 2021. július 30.
2021. augusztus 3. Varga László püspök homiliája
A hitért küzdenünk kell (vö. Júd 3), de nem mindegy, hogyan. Ahhoz, hogy a küzdelmünk ne össze-vissza vagdalkozás legyen, érdemes feltennünk magunknak az alábbi kérdéseket.
1) Mi motivál a harcra? Pál apostol beszél olyanokról, akik a vitatkozás és a szóharc betegségében szenvednek (1Tim 6,4). Vannak ostoba és éretlen vitatkozások, amelyek elől ki kell térnünk (2Tim 2,23; Tit 3,9). Ha csupán a vitatkozás kedvéért akarunk vitatkozni, nem a hitért küzdünk, hanem a lelkünk beteg. Vizsgáljuk tehát meg, hogy mi motivál a küzdelemre!
Sióagárd, 2021. július 29.
Sióagárd. 2021. július 28.
Elterjedt vélemény, hogy a farizeusok utódai a szabályok és a törvények, vagy akár a tanítás hangoztatásáról ismerhetőek fel. Ennek a véleménynek egy jellemző folytatása pedig az, hogy velük ellentétben az igazi jézusi lelkületet őrzik azok, akik irgalmasan esetről esetre, emberközpontúan átértelmezik akár a Bibliát is, és nemhogy a bűnöst, de még a bűnt is vonakodnak elítélni a jóhiszeműség jegyében, „hiszen Isten mindent megbocsát”.
„Ne hagyd, hogy a múlt árnyéka elsötétítse a jövő lábnyomait. Bocsáss meg és felejts.”(Ismeretlen szerző)
Minden alkalommal, amikor egy személy téved veled, a barátaiddal, a családoddal, a gyülekezeteddel, a Bibliával kapcsolatban, és bárki más, aki ismeri a „megbocsátás” szót, azonnal azt tanácsolja, hogy bocsáss meg az elkövetőnek. Nem számít, milyen mélynek érzed a támadást, mindig azt mondják, hogy bocsáss meg, és felejtsd el, és lépj tovább az életedben.
Sióagárd. 2021. július 27.
Sióagárd, 2021. július 26.
Nyisd meg a közösségi média fiókjaidat. Mit látsz? Lát hozzászólásokat hírekről és videoklipeket interjúkból? Látsz inspiráló történeteket, melyek elgondolkodtatnak? Látod, hogy különböző online petíciókat megosztanak, hogy harcoljanak egy bizonyos érdek képviseletéért? Látod, ahogy osztálytársaid és a fiatalok a világ minden tájáról posztolnak az eszményeikről és véleményükről? Valószínűleg igen. Ez az új norma. Ez a normális.
Sióagárd, 201. július 25.
Böcskei László nagyváradi megyéspüspök állásfoglalását adta közre egy erdélyi katolikus portál. Az írás legvégére került a régi bölcsesség, mely szerint a hívőnek nincs szüksége csodára, a kételkedőnek bármennyi csoda sem elég.
„A kenyér és a bor konszekrációja után a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és ember, valóban, ténylegesen és lényegileg benne van a Szent Eucharisztia Áldott Szentségében az ésszerű dolgok külső megjelenése alatt.” –Trenti Zsinat, Rendelet a Legszentebb Eucharisztiáról, 1. fejezet
A katolikus hitetlenség növekedése a Valódi Jelenlétben nem tulajdonítható egyetlen eseménynek, de a következők valószínűleg hozzájárultak: a liturgia felhígítása, a szent zene és építészet elvesztése, a rendkívüli áldoztatók, a szegényes katekézis évtizedei és mindenekelőtt a kézbe áldozás. 1969 után, amikor VI. Pál pápa engedélyt adott az első országoknak, hogy megkezdjék a kézbe áldozás terjesztését, az indultum [engedmény] futótűzként terjedt el az egész világon. Annyira normalizálódott, hogy a papok néha megtagadták a szentáldozást azoktól, akik a nyelvre akartak áldozni.
