Hirdessétek csodálatos dolgait!

Néhány napja kaptam egy levelet. A levélben egy 25 éves fiatal az általa tapasztalt lényeges problémát az alábbiakban fogalmazta meg:

„Szerintem, a fiatalság nincs eléggé felkarolva. Bérmálkoznak, odahurcolják őket, és senki sem követi őket nyomon. Elkallódnak. Jó, biztos van kivétel, de szerintem, itt kell a megújulás. Nem azzal, hogy „térj már meg”, hanem személyes példával.”

Lényegre törő meglátása egyfajta eltorzult gondolkodás hibáira is felhívta a figyelmem. Amikor leírta, hogy „nem azzal, hogy „térj már meg”, hanem személyes példával”, akkor egy gondolkodási mintára mutatott rá, amely a szájjal való megvallást a személyes példával kívánja helyettesíteni.

Marika néni tanúságtételei 2.

A jóságos Mennyei Atya iránt érzett hálából szeretném elmondani életem legnagyobb próbatételét, hogy ezzel is növeljem mások hitét, Istenbe vetett bizalmát.

1977-ben történt, ekkor 34 éves voltam. Két gyermekünkkel, egy 11 éves fiúval és egy 8 éves kislánnyal közös háztartásban éltünk egy 3 szobás városi lakásban. A téli influenzát lábon hordtam ki, hogy munkahelyemen helytállhassak és a következménye tüdőgyulladás lett. A kezelőorvos olyan gyógyszert írt fel, amin a gyógyszergyár feltűntette, hogy terhesség esetén nem alkalmazható. Két doboznyi elfogyott belőle, mire megérkezett a vizsgálat eredménye: nem betegség, hanem terhesség az oka a ciklus kimaradásának.

Drog és szabadulás

„Hirdesse életed az Úr szabadítását” -a jelmondatot 1998 nyarán egy keresztyén drogterápiás otthonban, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszióban, azon az igés lapon olvastam, amelyet életem első bibliájával együtt érkezésemkor kaptam. Ezt a bibliát forgatom mind a mai napig – de akkor még nem jelentett számomra semmit.

Normál családi körülmények között, Zuglóban nőttem fel szüleimmel és testvéreimmel. 1993­ban, 17 éves koromban azonban valami megváltozott bennem és körülöttem is. Elindultam egy olyan úton, amelynek a végén a társadalom deviánsnak és szenvedélybetegnek bélyegzett.

Kántorok credója

A tökéletességet még egyetlen kántor sem érte el. Ha elérte volna, akkor a szentek között is akadt volna már legalább egy. A mi feladatunk az, hogy másoknak szebbé tegyük az Úrral való találkozást (Uram, jó nekünk itt lenni). Amíg mások a templomban imádkoznak, mi kottákat, szövegeket keresünk, regisztereket váltunk, énekszámot beállítunk, mikrofont igazítunk és azon tűnődünk, hogy a pap beintonálására milyen hangnemben kell válaszolni, illetve, hogy a pap mivel fog minket sokkolni. Ha így fogjuk fel, akkor a kántor az, aki a templomban a legkevesebbet imádkozik.”

A TŰZ Pécsett

A délelőtti előadás alatt vágy volt bennem közbenjáró imát kérni. A hivatalos program szerint, ha jól emlékszem, ez délután 1 óra utánra volt kiírva.

A sátor jobb oldalán ültünk, Denny Donahue ott imádkozott másokért. A csoportból az egyik hölgy biztatott, hogy menjek most imát kérni, mert délután sokan lesznek, de nem volt bátorságom.

Meglátom benne Jézust

Pünkösdhétfő, reggel fél 6, Szeged.

A Katolikus Karizmatikus Megújulás Máriaremetén tartandó Országos Találkozójára gyülekező testvérekkel együtt várom a buszokat. Többen az utolsó napokon törölték a jelentkezést, mások nem ígérték biztosra, hogy jönnek. Azért maradtunk valamennyien. 

Isten közöttünk

Defekt Németországban

Egy franciaországi életközösséghez tartozó testvérünktől kaptunk meghívást, hogy az ünnepi örökfogadalom tételére utazzunk el a közösség Normandiai otthonába. Ilyen hosszú út megtételére alkalmas gépkocsink nem volt, ezért azt mondtuk, hogyha sikerül autót szereznie, akkor szívesen nekivágunk a 2000 km-es útnak, jóllehet két család számára, 7 kicsi gyerekkel még ez sem ígérkezett egyszerűnek.

Házas Hétvége

Hit és megtérés

Laci: A mi lelkiségünk, a Házas Hétvége ereje a házaspárok egymás iránti szeretetében rejlik. Ezért úgy gondoltuk, hogy ezt az erőt mutatjuk most be nektek.

Kata: Nem tudunk és nem ismernénk sem hitről, sem  megtérésről teológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, de személyes példánkat, átélt tapasztalatainkat szeretettel hoztuk közétek.

Mindenki nagyon kedves volt

Kedves Testvérek !

Tudom, kicsit későn írok a szegedi találkozóról, tanév eleji teendőim elszólítottak a géptől.

Közösségünk 12. alkalommal vett részt a találkozón, 30-an utaztunk Mágocsról /Baranya megye/ különbusszal. Eddig nagyfiam is többször eljött, most nem ért rá. 9 éves kislányom előző este megkérdezte, hová is megyek, mi lesz ez, stb.

Megpróbáltam lebeszélni az utazásról, hogy 5-kor indulunk, későn érünk haza, stb., de ott mindig nagyon jó együtt lenni. Elhatározta, hogy eljön velem, mindent „elvisel”, csak hogy velem lehessen. /Mindig ilyen édes!/ 6 évesen ugyanilyen megfontolásból képes volt eljönni velem Kecskemétre lelkigyakorlatra.

Levélféle egy nem karizmatikushoz

46 éves voltam, amikor megtértem. (Meg voltam keresztelve, eljutottam a bérmálásig is – akkor már csont hitetlenül 14 évesen; hit és Isten nélkül éltem 46 éves koromig. )

Nyaralás- a hálaadás hete

Sok év után ismét Keszthelyre indultunk, hogy egy hetet töltsünk a Balaton partján lévő egyetemi üdülőben. Útközben, mint mindig, megálltunk Sümegen és bementünk a Kegytemplomba, hogy elmondjuk a hála, a köszönet és a kérés szavait.

Áldás forrása a kereszt

Győzelem a keresztben

A betegek világnapján szeretnék néhány gondolatot megosztani, mivel magam is a szenvedő, a betegséget jól ismerő emberek közé tartozom.

Miért van betegség, szenvedés, halál? Ez a kérdés minden ember életében felmerül.

Az Ószövetség a betegséget Isten büntetésének tartotta. Sajnos, ez a büntető istenről alkotott kép még ma is sokakban él. Pedig Isten, szerető mennyei Atyánk Krisztusban olyan Istenembert küldött a földre, Aki a mi betegségünket viselte, a mi fájdalmaink nehezedtek rá, a mi bűneinkért szúrták át és az Ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. (vö. Izajás 53,4-5)

A szenvedés nem büntetés, hanem részesedés Jézus Krisztus megváltó szenvedéséből.