“Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségetek a sátán ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el.” (1Pét 5,8)
Sillye Jenő, a magyar keresztény könnyűzene egyik legfontosabb szerzője vall hitről, zenéről és családról
Nem cserélném el semmilyen más zenei karrierre ezt a pályát
Saját bevallása szerint álmában sem gondolta volna, hogy egyszer énekes-dalszerző válik belőle. Pedig tanúságtételeivel, dalaival, rádiós műsorával immáron több mint negyven éve formálja hazánk egyházi zenei életét, s erősíti környezete hitét. Sillye Jenő minderről szerényen nyilatkozik: szerinte mindez a Szentlélek munkája, amelyben számára végig gyermekei és felesége jelentette a biztos pontot.
Hívhatnám Murphy katolikus törvényének is. Még ha jól is hangzik, akkor sem létezik ilyen törvény – a támadások ettől még valósak. A szerk.
Lélekszeminárium
Na, ez jól indul, gondoltam magamban, amikor kiderült, hogy az első napján a szemináriumnak este 8-ig kell húzzam az igát a Rózsadombon. A szeminárium pedig 7-kor kezdődik Kamaraerdőn. Felhívtam a váltótársam, nem jönne-e be előbb leváltani. Nem. Na jó, ha nem, hát nem.
„VÁRUNK MINDENKIT! AZT IS, AKIT TE MEGHÍVSZ.” – volt olvasható a Parakletos Ifjúsági találkozó meghívóján. A találkozó 2001. okt.23-án volt az Érd-Parkvárosi Református Gyülekezetben.
Öt éve gyűjtögettem a Vatera kereskedelmi oldalról a használt és főleg olcsó pedálos gyermek gokartokat, melyekkel évek óta jól szórakoztak a hittanos gyerekek, kicsik és nagyok egyaránt. Ugyanakkor nagyon szerettem volna jó minőségű, strapabíró holland Berg Toys gokartokat venni a gyerekeknek, de még használt állapotban sem tudtuk volna megengedni magunknak ennek a vásárlását.
Eljött az ideje, hogy hitetek erősítésére megosszam veletek, hívő testvéreimmel azt a hatalmas ajándékot, melyet az Úr Jézus Krisztus meglepetésszerűen ajándékozott nekem, méltatlan szolgálójának 2011. május 5-én Pécsett a Corpus Christi kápolnában, és melyre két napra rá, május 7-én, kaptam magyarázatot a Szentlélek-szeminárium végi prófétálás alkalmával.
Réges-régen történ. Sosem voltam rendszerező, hanem inkább intuitív elme és inkább a humán tantárgyakat szerettem. Hiába tanultam kitűnően a hittant az egyházi gimnáziumban mégis nagyon sokat küzdöttem, szenvedtem mire a vallásos szokásokban élő emberből Isten segítségével élő hitű emberré születhettem ujjá. A „Jahve megemlékezik” című beírás bevezetőjében önmagamról írtam.
Az elmúlt napokban én is kértem imát Édesanyámért, ami rendkívül nagy kegyelmeket juttatott számunkra, Istentől.Amikor jöttek sorban a válaszlevelek, egy olyan szeretetburokban éreztem magunkat Édesanyámmal, amelyben a béke, megnyugvás, gyógyulás, együttérzés, oltalom kegyelmeit szinte megfoghatóan megélhettük.
Tehát… 22 éves vagyok és egy szingli édesanya, régebben én voltam ,,a lány, aki várandós lett.” Az őrült megtéréstörténetem után, amelyben abortuszt jegyeztem elő, az életet választottam, Istent választottam és a gyógyulást választottam, úgy gondoltam, hogy talán néhányan szeretnétek egy frissítést és betekintést abba, hogy milyen az pro-life-nak lenni. [terhességmegszakítás ellenesnek] Tehát itt van:
Szóval… Terhes vagyok. 21 éves, szingli, végzős a főiskolán, és igen, én vagyok az a lány. A huszonegyedik születésnapomon történt. A legtöbb ember általában kicsivel több italt iszik a kelleténél és valószínűleg fejfájással ébred a 21. születésnapja után. Az én tapasztalatom egy kicsit más volt. Én voltam a lány, aki túlságosan berúgott, a lány, aki bizonytalan volt, a lány, akinek véletlenszerűen összeszedett valakit, a lány, aki nem tudott nemet mondani, a lány, aki terhes lett.
Elromlott az autóm és elvittem a szerelőhöz Kiskunfélegyházára. Megkértem egy Barátom, hogy kísérjen el a saját autójával és hozzon vissza, hogy ne kelljen a az átszállásokkal sok időt töltenem és hamarabb hazaérhessek, mert várt itthon a sok munka.
Édesanyám már korán el kezdett vinni magával a templomba és az átkosban a cumis üveggel együtt ismertem meg a tömjén áldott illatát.
Úgy emlékszem, hogy hat éves lehettem, amikor már templomi hittanra jártam Szojka Ödön atyához a piarista plébániára, akiről „Az ebek és az evangélizáció” c. írásban már szóltam.
“…a mi alkalmasságunk az Úrtól van.” (2 Kor 3,5)
Péliföld-Szentkereszten derült ki, hogy ami egy apró ministránsnak a világ legegyszerűbb esete, nálam az felnőtt fejjel nem működik és nem tudok a szentmiséken felolvasni. Több alkalommal megpróbáltuk a napi szentmiséken, de minduntalan vagy leblokkolás vagy dadogás lett a vége és én ott álltam megszégyenülve vörös fejjel és füllel a többiek előtt. A kolostorban megszentelt életet éltünk, de egy év alatt sem volt javulás az állapotomban, pedig imádkoztak is értem.