24 évesen elég sok elképzelésem volt a világról, csak éppen az nem, hogy gyerekem legyen. Nyíltan hirdettem, hogy túl önző vagyok a gyerekvállaláshoz, és bár majd egyszer biztosan, most még évekig nem szeretnék, ha egyáltalán. Aztán több félresikerült kapcsolat mellett átéltem életem egyetlen egyéjszakás kalandját is, amikor „természetesen” teherbe estem.
Lányom a keresztelőjére kapott ajándékba egy gyermek Bibliát. 1 éves korától lapozgattuk, nézegettük, olvastuk ezt a 30 oldalból álló, kemény lapos, szép könyvecskét, amelyben röviden és szemléletesen vannak leírva a történetek. Leginkább a Teremtés és a Noéhoz kapcsolódó részek érdekelték lányomat a sok színes állat miatt.
„s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” (Jn 14,13)
Néhány éve csodálatos születésnapi ajándékot kaptam, a legjobbat egész életemben. Eleinte úgy tűnt, hogy az ajándék egy közös hétvége a barátnőmmel. De Isten tudta, hogy ennél többre van szükségem, valami mélyebb ajándékra, ami meggyógyítja a lelkemet, amitől megváltozom.
Reggelente, fél órán át énekekkel dicsőítettük Istent, majd szentségimádást tartottunk.
Minden reggel az imaóra alatt jöttek a szemetesek, hogy az angliai házunk előtti buszmegállóban kiürítsék a kukát. Egyik nap a közösségünk fiatal papját, aki kórházi káplán volt, haldoklóhoz hívták. Amikor kihajtott a kocsibejárón, az egyik munkás megkérdezte: “Miféle ház ez? Minden reggel a ház előtt érezzük Isten jelenlétét”.
Közösségünk 1985-ben, Angliában indult. Az Isteni Szeretet Hírnökei vagyunk.
A küldetésünk ugyanaz, mint az apostoloké – az imádság és az Ige terjesztése. Az Úr tudomásunkra hozta, hogy egy házat nekünk fog ajándékozni. Ezt, a közösségünk egyik férfi tagja látomásban látta. A látomásbeli háznak színes ablaküvegei voltak. 1989-ben mindez valóra vált és egy olyan házat adományoztak nekünk, amelynek színes ablakai vannak.
Szülei különböző történeteket meséltek arról, hogy miként szállta meg az ördög a fiút és miként kínozta őt. Az egyik ilyen történet szerint azóta kínozta a gonosz lélek, mióta egyik nyáron egy hetet anyai nagybátyjánál töltött. Ez a nagybácsi gonosz lelkekkel és varázslókkal tartott kapcsolatot. A fiú szavai a|átámasztották a történetet. Mindent megtettem, hogy kézrátétellel imádkozzam érte, de ő nem engedte, hogy megérintsem.
A tudomány jeles képviselői legtöbbször megállnak az “anyagi” szint vizsgálatánál, és a racionális megközelítés korlátainál. Csupán az elmével felfogható területen “kirándulnak”, az azon túli vidéket pedig meghagyják másoknak. Nem így a világhírű magyar agykutató, Freund Tamás professzor.
„Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!” Zsolt 51,12
Michaellal való házasságunk elején, mikor összekülönböztünk, nem az imádkozás volt az első gondolatom. Inkább utolsó menedéknek számított. Előbb más módszerekkel próbálkoztam: vitatkoztam, könyörögtem, nem hallottam meg, elkerültem, szembe szálltam, veszekedtem, na és persze alkalmaztam az örökké népszerű csenddel büntetést. Az eredmény? Egyáltalán nem meglepő módon, szinte semmi.
1977-ben meghívtak, hogy tartsak lelkigyakorlatot egy kis falu plébániáján Kerala állam északi részén, minden kis- és nagyvárostól messzire. A plébánia újonnan megtértekből és bennszülött keresztényekből állt, akik még vasárnap sem jártak misére, ami Keralában nagy ritkaságnak számított.
Fabrizio De Michino fiatal nápolyi pap 2014. január elsején halt meg. Harmincegy éves volt, gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Ferenc pápának írott levelében hálát ad a pápa szolgálatáért, felajánlja szenvedését az Egyháznak, és elmondja: imáiban elsősorban nem gyógyulást kér, hanem hogy örömmel és erőteljesen tanúskodhasson az Úr szeretetéről. A levél szövegének fordítását teljes terjedelmében közöljük.
„Nagy szakállú Mikulás jó gyermek barátja…” – énekelgettem boldogan Szent Miklós ünnepét várva, szülővárosomban, Sopronban, 1944. december 6-án. Még nagyobb lett az örömöm, amikor édesanyánk azt mondta, hogy én is elmehetek Feri bátyámmal a moziba, hogy megnézzük a Mikulás-filmet. Ő 12 éves volt, én pedig 8.
„Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2,17)
Harmincegy évesen kaptam a diagnózist, hogy mellrákom van, mely a környező nyirokcsomókra is átterjedt.
Három hónappal később ott álltam a tükör előtt. Egyik mellem formátlanná vált a műtéttől. Tizenöt kilóval több volt rajtam egy második műtét és a korai menopauza miatt. A bőröm hártyaszerű volt az ereimben csordogáló kemoterápiás szerektől.
„Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.” Náhum 1,7
Nemrég egy költöztető kocsi állt be a barátnőm háza elé. A költözés néha jóleső izgalommal jár. Néha meg nem.
Ez a költözés valaminek a végét jelentette. A költöztetők szakszerűen kiürítették a lakását néhány óra alatt. Egyik munkás odament hozzá kezében egy esküvői fotóval, és megkérdezte: „A fényképeket külön rakjuk?”
„Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: és sok ember életét megtartsa.” 1Móz 50,20
Valahányszor kiléptem az emberek elé, hogy megvalósítsak valamit, amire úgy éreztem, Isten elhívott, kritikával és ítélkezéssel találkoztam. Szolgálatom elején hangos és kegyetlen volt a reakció. „Sosem lesz belőled jó előadó.” „Nincs szükség rád.” „Nézz magadra. Gondolod, hogy pont egy ilyen valakit akar felhasználni Isten?”