Eloldozva lelkigyakorlat – tanúságtételek
“Ahogy hazafelé autóztam a lelkigyakorlat utolsó napján, egészen meglepő dolgot vettem észre magamon: a házak karácsonyi kivilágításának láttán nem kezdett el összeszorulni a torkom a félelemtõl és nem éreztem az ilyenkor szokásos undort és utálatot. Az igazság az volt, hogy már sok éve kicsit sem örültem az ünnepeknek.
Azért volt ez, mert rossz keresztény voltam? Vagy az igazság ennél sokkal kézenfekvőbb dolog volt, az, hogy az anyósomat vártuk vendégségbe? Ez mindig ugyanolyan hatással volt rám. Minden Karácsonykor az anyósom rátelepedett a családomra és csak úgy ömlött belőle a vádaskodás, harag. Csípős megjegyzéseinek nyilai elől nem volt menekvés. Belőlem az õ sötétsége előhívta az én saját ünneprontóimat: elutasítottságot, bűntudatot, félelmet.