Amikor a testvérek felkértek arra, hogy 8 percben beszéljek a Szentlélek működéséről az Egyházban, eszembe jutott a János evangélium második befejezése:
„Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, hogy az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.” (Jn 21,25)
Egyik éjjel arra ébredtem, hogy Sai Baba fojtogat
Gyerekkoromban mindig féltem: féltem a sötéttől, az éjszakai ismeretlen, mégis rettegetten ismerős hangoktól, az egyedülléttől, a magánytól, a rossz álmoktól, melyek súrolták a valóság határát, olykor túlságosan is valósak voltak.
Vittek pszichológushoz, aki csak ennyit mondott: „Kérem szépen, a gyereknek túl élénk a fantáziája…” És senki nem hitt nekem…
The Hallelujah Chorus-2020 from Most Sacred Heart on Vimeo.
„Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak téged, dicsőítem nevedet, mert csodákat műveltél, rég eltervezett, biztos és igaz dolgokat.” IIz 25,1)
Bevallhatok valamit, amire nem vagyok büszke?
Küszködöm azzal, hogy Istenre bízzam a gyermekeimet. Valamiért nagyon nehéz. Hiába hiszek teljesen Istenben, amikor arra kerül sor, hogy bízzam a gyermekeimre vonatkozó terveiben, nem mindig sikerül.
Sajó Mátyás (1988-2020) tanúságtétele, melyet néhány nappal halála előtt rögzítettek.
This photo of Nha Trang is courtesy of Tripadvisor
Khanh-hoa? Hol is lehet ez? Ugye, te még sohasem hallottál róla? És én azt hiszem, ha megkérdeznéd édesapádat, ő sem tudna róla. Sőt, ha tanítónénidet megkérdeznéd, tán ő sem tudná mindjárt. Azonban ezt már nem merném egész biztosan állítani. Mert a tanítónők borzasztó sokat tudnak, amint ezt magad is tapasztalhatod.
Nos, találd ki! Talán indián név? Azok olyan furcsák. Nem találtad el! Khanh-hoa nem Amerikában van. Ejnye! A kötőjel olyan kínai kinézésű, biztosan Kínában van. Most már közel jársz hozzá, de még nem találtad el. Keljünk hát útra, keressük meg Khanh-hoát.
FRISSÍTVE (2020.03.31): Marco Tosatti honlapján is megjelent egy bejegyzés, „The report was the subject of a “fake news” warning on the “EvangelicalFocus.com” site of the European Evangelical Alliance (A beszámoló „fake news” figyelmeztetést kapott az Európai Evangélikus Szövetség „EvangelicalFocus.com” oldalán). A kommentelők kérték, hogy erősítse meg a bejegyzés valódi tartalmát és Julian Urban személyét. Köszönet Szilveszter testvérnek és Anikónak az észrevételért.
A cikket frissítjük, ha további információ áll rendelkezésre. A szerk.
1986. január 3-án a körzeti nőgyógyász beutalt az egyik budapesti klinikára, mert a terhesség első hónapjaiban szokásos, kötelező rákszűrés, eredménye” P4-es citológiai lelet lett. A klinikán az első hét alapos kivizsgálással telt el. Izgatottan és mégis reménykedve vártam a laboratóriumi eredmények megérkezését.
Tizenegyedikén, amikor hozzám értek, a professzor anélkül, hogy bármi mást mondott volna, megkérdezte, hogy hány élő gyermekem van? Olyan oda nem illőnek látszó és rosszat sejtető volt ez a kérdés, hogy nem is tudtam hirtelen válaszolni. Vizit után behívtak a professzor szobájába, az osztályos orvossal várt rám. Közölték, hogy rosszindulatú daganatom van, és ezért azonnali közbeavatkozásra, operációra van szükség.
Megható tanúságtételt kaptunk egy olvasónktól, aki tizenöt év pornófüggőség után döntött úgy, hogy Isten segítségét kéri. Küzdelmei erőt adhatnak másoknak is, akik hasonló nehézségeket élnek meg.
Ezt a naplót szeretném saját magam “felmentésére” dedikálni Istennek és nektek olvasóknak egyaránt. 2020. február 12-e van. Fontos tudni, hogy a harc nem most kezdődött el. A pornófüggőségem legyőzéséért folyatot harc novemberben kezdődöt el, 2019-ben. Egy nap egyedül voltam egy olasz parkolóban. Más kamion nem volt, de még kis kocsi sem. Teljesen egyedül voltam. Ki is használtam az alkalmat, és egy mély, hangos és őszinte beszélgetést tartottam Istennel. Sírtam, mert rájöttem arra, hogy mennyire lesüllyedtem a szemében és a magam szemében. És felkiáltottam hozzá. Szó szerint. Éreztem, hogy meghallgatott engem.
A szentmisén átváltoztatáskor és a szentségimádás alatt gyakran látom, ahogy a gonosz lélek állal kínzott és megszállott emberek rikácsolnak, kiabálnak, táncolnak és járkálnak, a többieket zavarják. Egyszer, amikor Zágrábban (Horvátország) egy 15.000 fős tömeg jelenlétében tartottunk a stadionban szentségimádást, több mint egy tucat, gonosz lélektől kínzott és megszállt ember zavarta meg a programot.
„Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni„. (Lk 18,1)
38 éves voltam, mikor összeházasodtunk Barryvel. A korom miatt nagyon fontos volt, hogy mielőbb teherbe essem, de ahogy oly sokszor megesik ilyenkor, teltek a hónapok egymás után, és mindegyik újabb csalódást hozott.
A Jóisten szeptemberben új kalandra hívott engem, aminek a hozadéka összességében sokkal több jó, mint rossz. Ennek a történetét osztanám most meg.
Erre a feladatra, vagy nyugodtan nevezhetem ajándéknak is, a Jóisten remekül előkészített. Többek között a lányom tíz évvel ezelőtti balesetével, amiből megtanította nekem, hogy mindig ad annyi kegyelmet a nehézségek elviselésére, amennyire csak szükségem van, hogy bízhatok Benne.
„Boldog, aki nem botránkozik rajtam.” (Mt 11,6)
Soha nem felejtem el a napot. 2006-2007 körül történt. Csak idő kérdése volt, mikor kerülök sorra a gyónásban, amikor besétáltam a Missouri Egyetem Newman Központjába, hogy Miasszonyunk közbenjárását kérjem.
Még mindig megzavarodva és átélve életem számos drámai eseményét, Isten úgy intézte dolgaimat, hogy azon a napon elvezetett egy templomba. Hogy őszinte legyek, nem emlékszem, miért mentem oda, vagy hogyan szereztem tudomást róla. Feltételezhetően azért, hogy újra részesüljek a gyónás szentségében.