Megosztanám szabadulásom történetét, annak reményében, hogy ez többeknek segítséget nyújthat a jövőben.
A megpróbáltatásaim nagyon korán kezdődtek, már gyerekként is nehezen kezelhető voltam. Annak ellenére, hogy családom nem gyakorolta a vallást én már ötévesen kértem „hadd menjek be abba a házba”, aztán elmondták, hogy azt templomnak hívják, nem tudtam mit jelent e szó, de ott akartam lenni.
Ma van Szent Charbel Makhlouf, a Kelet nagy aszkétájának és misztikusának liturgikus emléknapja – július 27. VI. Pál pápa 1965. december 5-én avatta boldoggá, majd 1977. október 9-én szentté avatta.
A szentek a mi barátaink, megmentésünkért szüntelenül közbenjárnak Istennél, és Isten megengedi nekik, hogy haláluk után is csodák történjenek. Ma is szükség van a csodákra, de még mennyire, mert az ember gyenge, esendő és gyarló.
Régen amikor még csak pár hónapja voltam tagja a szent papságnak, a santo domingói egyházközség lelkésze voltam Quezon városban. Egy álmos délutánon nagy sokaság nyomult be a templomba, mert öt gyermeket megszállt a tisztátalan lélek. Furcsa terve a Mindenhatónak, éppen az irodában voltam és a megszállottak családtagjai eljöttek hozzám segítséget kérni. Azt mondtam nekik hozzák el a gyermekeket a Rózsafüzér Királynője oltárához. Azt mondták már megtették, és a gyermekek ott rángatóznak és sikoltoznak. Féltem ettől a helyzettől.
Csodák bárhol és bármikor megtörténhetnek. Nathaniel és Hayley Oliveri tanúi lehettek egy ilyen csodának közvetlenül kislányuk, Gabriella megszületése után.
„Amikor Hayley vajúdott, az ápolók folyamatosan kommentálták, hogy milyen békések voltunk – ehhez nem voltak hozzászokva. Aztán imádkoztam érte, és ehhez biztosan nem voltak hozzászokva” – tette hozzá Nathaniel.
Egy nagyváros forgatagában élek tizenöt éve, és tanúja vagyok Jézusnak, akit eddig nem ismertem. Eddigi életem folyamán minden jó körülvett, és semmiben nem volt hiányom. Abban a tudatban éltem, hogy a legtökéletesebb keresztény vagyok. Egyszer azonban valami kezdett hiányozni az életemből. Nem tudtam, hogy egy tárgy után vágyódom, vagy egy személy után, csak éreztem, hogy e valami nélkül üres vagyok.
GYERMEKKOR
Írországban születtem, Dublin városában, hét gyermek közül másodikként. A munkanélküliség kényszerítette családunkat arra, hogy Angliába költözzék, ahol aztán életem nagy részét töltöttem. Gyermekkorom évei egyre nehezebbé váltak, ahogy anyám egészsége romlott. Szakaszosan visszatérő súlyos elmebaj tört rá, ami az egész családot nagyon megkínozta. Betegségének lényeges része volt, hogy nem érdekelték a gyermekei, így aztán a mi életünkből hiányzott a stabilitás, miközben anyánk újból és újból hosszú időt töltött kórházban.
Szűzanya hónapjában mi másra vonatkozhatna a címben megfogalmazott kérdés, mint a Szűzanya tiszteletére. És aki most fordul le az olvasásról, annak még utána kiáltom, hogy NEM!
Khalil Abuna Youssef kopt ortodox pap előadása az Országos Lelkipásztori és Teológiai Napokon (2016)
„Egy 6 gyermekes, 19 éve boldog házas édesapa osztja meg most gondolatait a témával kapcsolatban.
Varga László kaposvári megyéspüspök elmélkedése nyomán
Több éve már, nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy mi az összefüggés az ellenségemmel való megbékélés és a saját magam elfogadása között. Időről időre előjött ez a kérdés. Mindig mélyebbre kellett ásnom e gondolat mentén és önmagamban is, hogy eljussak a megértés legelső fázisaihoz. Ehhez meg kellett ismernem Varga László püspök élettörténetét, vívódásait, és azt az őszinte önvallomást, ami kirajzolódott a Világmisszió Országos Ünnepén pár évvel ezelőtt mondott tanúságtételében.
Ft. Darvas-Kozma József esperes, a csíkszeredai Szent Kereszt templom plébánosának tanúságtételei (a blogja http://dkjozsef.blogspot.com/)
A koronavírusos haldoklóhoz Isten takarítót küldött(forrás: youtube.com/watch?v=Pp98cK4YIoM)
Azt hiszem, a koronavírus-járvány kapcsán nem is a halál rémiszt meg legjobban. Sokkal inkább annak módja, ahogy történik. Az, hogy a szeretteiktől távol halnak meg emberek. „A kórházi halál még a fronthalálnál is szörnyűbb” – írja Polcz Alain. A híradásokból tudjuk: papok és orvosok fogták és fogják a betegek kezeit az utolsó órákban, a családtagok helyett. Imádkozzunk mindannyiukért. (Az alábbi írás az eredeti cikk Magyar Kurír portálon is megjelent szerkesztett változata. Az írás a Média a Családért-díj 2020 júliusi jelöltje lett.)