„Nem tudhatjuk, hogy egy másik embert mi érint meg abból, ami teszünk vagy mondunk. Hogy mely kis cselekedet lesz majd megváltó hatással az életére. Csak azt tudhatjuk, hogy jó érzéssel tölt el minket, ha tovább tudunk adni mások felé is valamit abból a szeretetből, amivel Isten szeret minket, minden egyes pillanatban. Tudjátok, ennek a törekvésnek az egyik legszebb eredménye az, ha valakit közelebb juttathatunk Krisztushoz – és ehhez néha elég egy megértő mosoly, egy szeretettel elmondott mondat, egy kinyújtott kéz.”
Forrás: MEKDSZ
„Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.” Náhum 1,7
Nemrég egy költöztető kocsi állt be a barátnőm háza elé. A költözés néha jóleső izgalommal jár. Néha meg nem.
Ez a költözés valaminek a végét jelentette. A költöztetők szakszerűen kiürítették a lakását néhány óra alatt. Egyik munkás odament hozzá kezében egy esküvői fotóval, és megkérdezte: „A fényképeket külön rakjuk?”
„Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: és sok ember életét megtartsa.” 1Móz 50,20
Valahányszor kiléptem az emberek elé, hogy megvalósítsak valamit, amire úgy éreztem, Isten elhívott, kritikával és ítélkezéssel találkoztam. Szolgálatom elején hangos és kegyetlen volt a reakció. „Sosem lesz belőled jó előadó.” „Nincs szükség rád.” „Nézz magadra. Gondolod, hogy pont egy ilyen valakit akar felhasználni Isten?”
“Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségetek a sátán ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el.” (1Pét 5,8)
Sillye Jenő, a magyar keresztény könnyűzene egyik legfontosabb szerzője vall hitről, zenéről és családról
Nem cserélném el semmilyen más zenei karrierre ezt a pályát
Saját bevallása szerint álmában sem gondolta volna, hogy egyszer énekes-dalszerző válik belőle. Pedig tanúságtételeivel, dalaival, rádiós műsorával immáron több mint negyven éve formálja hazánk egyházi zenei életét, s erősíti környezete hitét. Sillye Jenő minderről szerényen nyilatkozik: szerinte mindez a Szentlélek munkája, amelyben számára végig gyermekei és felesége jelentette a biztos pontot.
Hívhatnám Murphy katolikus törvényének is. Még ha jól is hangzik, akkor sem létezik ilyen törvény – a támadások ettől még valósak. A szerk.
Lélekszeminárium
Na, ez jól indul, gondoltam magamban, amikor kiderült, hogy az első napján a szemináriumnak este 8-ig kell húzzam az igát a Rózsadombon. A szeminárium pedig 7-kor kezdődik Kamaraerdőn. Felhívtam a váltótársam, nem jönne-e be előbb leváltani. Nem. Na jó, ha nem, hát nem.
„VÁRUNK MINDENKIT! AZT IS, AKIT TE MEGHÍVSZ.” – volt olvasható a Parakletos Ifjúsági találkozó meghívóján. A találkozó 2001. okt.23-án volt az Érd-Parkvárosi Református Gyülekezetben.
Öt éve gyűjtögettem a Vatera kereskedelmi oldalról a használt és főleg olcsó pedálos gyermek gokartokat, melyekkel évek óta jól szórakoztak a hittanos gyerekek, kicsik és nagyok egyaránt. Ugyanakkor nagyon szerettem volna jó minőségű, strapabíró holland Berg Toys gokartokat venni a gyerekeknek, de még használt állapotban sem tudtuk volna megengedni magunknak ennek a vásárlását.
Habár az biztos, hogy az a dallamvilág, amelyben Szent Ágoston élte liturgikus életét, nem azonos sem a mai gitáros misékével, sem a középkorban kibontakozott gregoriánnal, de a Vallomásokban leírtak kérdésfeltevése a ma is (vagy még mindig) aktuálisnak tűnik: helyes-e, ha egy liturgikus ének dallama túlzottan az érzékekre akar hatni?
Eljött az ideje, hogy hitetek erősítésére megosszam veletek, hívő testvéreimmel azt a hatalmas ajándékot, melyet az Úr Jézus Krisztus meglepetésszerűen ajándékozott nekem, méltatlan szolgálójának 2011. május 5-én Pécsett a Corpus Christi kápolnában, és melyre két napra rá, május 7-én, kaptam magyarázatot a Szentlélek-szeminárium végi prófétálás alkalmával.
Réges-régen történ. Sosem voltam rendszerező, hanem inkább intuitív elme és inkább a humán tantárgyakat szerettem. Hiába tanultam kitűnően a hittant az egyházi gimnáziumban mégis nagyon sokat küzdöttem, szenvedtem mire a vallásos szokásokban élő emberből Isten segítségével élő hitű emberré születhettem ujjá. A „Jahve megemlékezik” című beírás bevezetőjében önmagamról írtam.
Az elmúlt napokban én is kértem imát Édesanyámért, ami rendkívül nagy kegyelmeket juttatott számunkra, Istentől.Amikor jöttek sorban a válaszlevelek, egy olyan szeretetburokban éreztem magunkat Édesanyámmal, amelyben a béke, megnyugvás, gyógyulás, együttérzés, oltalom kegyelmeit szinte megfoghatóan megélhettük.
Tehát… 22 éves vagyok és egy szingli édesanya, régebben én voltam ,,a lány, aki várandós lett.” Az őrült megtéréstörténetem után, amelyben abortuszt jegyeztem elő, az életet választottam, Istent választottam és a gyógyulást választottam, úgy gondoltam, hogy talán néhányan szeretnétek egy frissítést és betekintést abba, hogy milyen az pro-life-nak lenni. [terhességmegszakítás ellenesnek] Tehát itt van:
Szóval… Terhes vagyok. 21 éves, szingli, végzős a főiskolán, és igen, én vagyok az a lány. A huszonegyedik születésnapomon történt. A legtöbb ember általában kicsivel több italt iszik a kelleténél és valószínűleg fejfájással ébred a 21. születésnapja után. Az én tapasztalatom egy kicsit más volt. Én voltam a lány, aki túlságosan berúgott, a lány, aki bizonytalan volt, a lány, akinek véletlenszerűen összeszedett valakit, a lány, aki nem tudott nemet mondani, a lány, aki terhes lett.