Egy legénybúcsú tanulságai
Olvasói levél következik változtatás nélkül.
Sziasztok! Most találtam rá a blogra. Ez fantasztikus! Ha az én kamasz koromban ilyen lett volna, Istenem!
„Nem tudhatjuk, hogy egy másik embert mi érint meg abból, ami teszünk vagy mondunk. Hogy mely kis cselekedet lesz majd megváltó hatással az életére. Csak azt tudhatjuk, hogy jó érzéssel tölt el minket, ha tovább tudunk adni mások felé is valamit abból a szeretetből, amivel Isten szeret minket, minden egyes pillanatban. Tudjátok, ennek a törekvésnek az egyik legszebb eredménye az, ha valakit közelebb juttathatunk Krisztushoz – és ehhez néha elég egy megértő mosoly, egy szeretettel elmondott mondat, egy kinyújtott kéz.”
Forrás: MEKDSZ
Olvasói levél következik változtatás nélkül.
Sziasztok! Most találtam rá a blogra. Ez fantasztikus! Ha az én kamasz koromban ilyen lett volna, Istenem!
Férjem hosszú évek óta gyógyszereken él, mikor időnként újabb panaszai támadtak, vagy rosszabbul érezte magát, az elmúlt rendszerben szokványos orvoslás jegyében újabb gyógyszereket írtak elő neki. Az állapota, a közérzete változatlan maradt, de közben gyógyszerfüggővé vált.
Mindenki tapasztalhatja, hogy manapság mindenre kínálnak módszert, gyógyszert, egyedül üdvözítő megoldást. Csak fel kell menni az internetre, be kell ütni a böngészőbe a bennünket érdeklő fogalmat, kifejezést, és már ki is dobja a gép a megoldást.
„Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni.” Ter 28,11
Hitetlenkedve hallgattam, ahogy az orvosom ismertette az ultrahang eredményét. „Egy nagy cisztája van csápokkal, mely felemésztette a bal petefészket.” Majd folytatta: „Sürgősen ki kell tűznünk a műtét időpontját. Szakvéleményem szerint 70% esély van rá, hogy petefészekrákja van.”
Az emberség ára és ajándéka, amit a szerzetes, aki a Krisztus-követés, tehát a kereszténység normális képviselője egzisztenciálisan megél, az Istenhez és emberhez egyetlen méltó Szó – a megtestesült Ige szemlélése, fontolgatása. Az Ige testté lett és mi közöttünk lakozik…
Corona Bamberg bencés nővér és a szerzetesi hagyomány, a szentek élete sokszor hivatkozik a szíven találó Logos-ra, Igére, mely megváltoztatja valakinek, nekem, az életét. Talán úgy érint meg egy kifejezés, hogy még nem is igazán tárul fel a jelentése és jelentősége. Így talált szíven a hivatás-titok lényegeként, egészen fiatalon, a hatvanas években, Don Columba Marmion, ír származású, belgiumi bencés apát , akit II. János Pál avatott boldoggá 2000-ben, könyvének címe: Sponsa Verbi. Az Ige Jegyese.
2011. év tavaszán jelentkeztek a betegségem első jelei, melyeket a tünetei alapján életkorral együtt járó jóindulatú prosztata problémának gondoltam. Miután a helyzet egyre rosszabb lett, decemberben elmentem orvoshoz.
Az ultrahang egy majdnem négy centiméteres hólyagdaganatot mutatott ki. A felvételt, a daganatot magam is láttam élőben, és miközben pásztázott a hasamon a készülék szeme, én is farkasszemet néztem az ördögömmel.
„Mindent megalkotott szépen a maga idejében.” (Préd 3,11a)
Néha fáj. Én volnék az egyetlen, aki ilyenkor legszívesebben feladná, és behúzódna otthon egy sarokba egy csésze csokoládéval vagy mennyei kávéval, hogy soha ki ne mozduljon onnan? Néha bizony el akarok bújni. És nem hinném, hogy egyedül vagyok ezzel.
„Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.” (Péld 31,11)
Az ékszerész hölgy mosolyogva nézte, hogy a vőlegényemmel megérintjük a sötétkék bársonyra helyezett gyémántokat, amiket elénk rakott. „És mégis mekkora keretben gondolkoznak?” – kérdezte, és hangjában reménység csengett.
„Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” (Mt6.33)
Sokszor megtapasztaltam már az ima erejét, ha családomért vagy másokért imádkoztam. Most azonban arról szeretnék szólni, ami Pünkösd szombatján és azóta történt velem.
Házaspárok tanúságtétele
Kata és László 12 éves házasok, 4 gyermekük van. A közösségünkben (Káposztásmegyeri Szentháromság Plébánia) nőttek fel, ma is építő tagjai (pl. ifjú házas hittant tartanak)
Visszaemlékezéseinek egy részét a Tömörkény Gimnázium ünnepségén mondotta el 1972. október 21-én a Szegedi Nemzeti Színházban. Elmondja, hogy mit köszönhet iskolájának, mit köszön édesapjának, majd egészen személyes gyónásba kezd egy miniszoknyás kislány előtt, akiről az tartja a színésznő, hogy lesimította puha kezével róla élete szörnyű bűnének terhét, mikor búcsúzóul átölelte és azt mondta:
– Ne tessék azért sírni, hogy nincs gyermeke, hiszen aki egyszer szavalni hallotta, úgyis örökre gyermekévé lett.
„Igen, az Úr színe előtt (táncolok)! És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt” (2Sám 6,21b-22a)
Szemem sarkából láttam, hogy kissé távolabb valami elsuhan. Valaki fel-le szaladgált az oldalhajóban. Örömteli hangok töltötték meg a templomot húsvétvasárnap reggel, ahogy a megváltást dicsőítő éneket énekeltük. Próbáltam az ének szövegére koncentrálni, de a figyelmemet mindegyre elvonta a rohangáló fiú. Kérdőn néztem a mellettem ülőre, remélve, hogy magyarázatot kapok.
24 évesen elég sok elképzelésem volt a világról, csak éppen az nem, hogy gyerekem legyen. Nyíltan hirdettem, hogy túl önző vagyok a gyerekvállaláshoz, és bár majd egyszer biztosan, most még évekig nem szeretnék, ha egyáltalán. Aztán több félresikerült kapcsolat mellett átéltem életem egyetlen egyéjszakás kalandját is, amikor „természetesen” teherbe estem.
Lányom a keresztelőjére kapott ajándékba egy gyermek Bibliát. 1 éves korától lapozgattuk, nézegettük, olvastuk ezt a 30 oldalból álló, kemény lapos, szép könyvecskét, amelyben röviden és szemléletesen vannak leírva a történetek. Leginkább a Teremtés és a Noéhoz kapcsolódó részek érdekelték lányomat a sok színes állat miatt.
Egy idő óta minden egyfelé mutat. Minden apró mozaik, minden dal, legyen az bármelyik felekezté, minden konferencia, minden írás, minden tanítás, sőt, bárhová nézek ezt látom: elérkezett az aratás ideje! Már Dr. Mary Healey betlehemi beszámolója után azt éreztem, igen, eljött az idő!, és erre most újabb megerősítés érkezett.
Úgy érzem, mintha minden egyre gyorsabban mozogna és történne, mintha Isten forgószelében ülnénk, mintha a Szentlélek erőteljes jelenlététől szinte vibrálna a levegő.