„Nem tudhatjuk, hogy egy másik embert mi érint meg abból, ami teszünk vagy mondunk. Hogy mely kis cselekedet lesz majd megváltó hatással az életére. Csak azt tudhatjuk, hogy jó érzéssel tölt el minket, ha tovább tudunk adni mások felé is valamit abból a szeretetből, amivel Isten szeret minket, minden egyes pillanatban. Tudjátok, ennek a törekvésnek az egyik legszebb eredménye az, ha valakit közelebb juttathatunk Krisztushoz – és ehhez néha elég egy megértő mosoly, egy szeretettel elmondott mondat, egy kinyújtott kéz.”
Forrás: MEKDSZ
“Csendesülj el az Úrban és várd Őt.” (Zsolt 37(36), 7)
Életem során, mint mindannyian, én is sok sebet kaptam. A legpusztítóbbat 8 éves koromban, amikor a tanítónénim kiközösíttetett az osztállyal. Sok-sok évvel később értettem meg, hogy akkor szinte meghalt a szívem, attól kezdve szerethetetlennek, értéktelennek, mindenki által elutasítottnak éltem meg magam.
Nemrég ért véget a Mária tisztelet Erdélyben kiállítás, amelyet a Csíki Székely Múzeum szervezett a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a ferencesek Kisebb Testvérek Rendjének Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Rendtartománya és a Csíkszereda Polgármesteri Hivatal támogatásával. Olvastam a sajtóban a megnyitóról, láttam a képeket és én is megkívántam, hogy megtekintsem a kiállítást.
Új oldalt indított a Pécsi Egyházmegye családreferatúrája, a Házasság Hete alkalmából a házaspárok részére meghirdetett Szerelmes Kalandtúra okán.
A játék célja, hogy a hétköznapok egyformaságából kizökkentsék azokat a házaspárokat, akik nyitottak arra, hogy tegyenek kapcsolatukért, férjük-feleségük kedvében járjanak a következő egy hónapban.
Solus cum Deo solo – Egyedül az egyedüli Istennel
Egy zarándok a “pálos 70”-ről
Közelgett a harmincötödik születésnapom. Zsákutcában éreztem az életem — minden szempontból. edül, mert azt már végképp nem tudnám elviselni. Ennek ellenére valahogy úgy alakult, hogy a családom és a barátaim mindvalahol távol voltak azon a hétvégén. Teljesen egyedül maradtam. Ekkor találtam rá a Pálos 70-re. Elmentem, és büszke voltam magamra, hogy megoldottam, amit az Istennek látszólag nem sikerült.
A mai világban igen sok a depressziós ember. Ne hagyjuk magunkat, küzdjünk ellene! Legyünk az öröm embere, Krisztus erre tanít minket. Néhány tanácsot szeretnék adni arra vonatkozóan, hogy miként küzd-hetünk azért, hogy valóban az öröm emberei legyünk.
Egyszer egy tanár a diákok elé tartott egy 1×1 m-es fehér lapot, melyen egy kis fekete pont volt, és meg-kérdezte, hogy mit látnak. Lelkesen jelentkeztek, hogy egy kis fekete pontot a lap közepén. Az ilyen em- ber depressziós, nem azt veszi észre, hogy majdnem az egész lap szép, tiszta fehér. Vegyük észre a sok tisztaságot, ami a mocsok körül van, a sok jót, ami a rossz mellett ott van!
Gyerekként olykor összevesztem a bátyámmal. Egyszer még az is előfordult, hogy oly nagy volt bennem az indulat a vélt sérelem után, hogy örökharagot kiáltottam Neki és kitagadtam, hogy nem a testvérem többé. Édesanyánk aki meghallotta ezt, köztünk termett és a következőt mondta nekem.
„Hogy merészelted ezt mondani?
Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet.
– Mondd, kisfiam…
És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez.
Tegnap ismét eljöttél. Hosszú napod volt, mondod, és újabban – félsz. Szemeden is látom… Nem is csoda, hisz ez a menekült-áradat valahol mélyen mindenkiben félelmet kelt, másrészt Te nyakig benne vagy, hisz munkád épp velük (is) kapcsolatos… Mesélem is Neked, hogy nem Te vagy az egyetlen, aki fél, annyi és annyi ember keres, kérdez engem is… Mindegyikük szavában ott bujkál az aggódás, az ijesztő félelem: Mi lesz velük? Mi lesz velünk?
Annyi jó dolog történik körülöttem, hogy kikívánkozott belőlem egy ilyen bejegyzés is. Ha úgy tetszik, addig gyűlt örömeim oka, hogy túlcsordult, és kifolyt a netre. Íme!
Esténként, lefekvéskor gyakran felidézzük a gyermekeinkkel, milyen jó dolgokért adhatunk hálát az adott nap eseményei közül.
Chorus : (Zeedo el-Maseeh tasbeeh. Allo “el-Elaah” benaghamkom. Nadou el-abtal, abtalo. Yemshou be +Salib+ odamkom)x2 E: [Praise the CHRIST more
Tanúságtétel gyógyulásról
Kedves István, Krisztusban kedves Testvéreim!
A Mennyei Atya Gondviselő Jóságáról, a Feltámadott, Megdicsőült Úr Jézussal való találkozásomról, Krisztus Urunk gyógyító szeretetéről fogok tanúságot tenni súlyos betegségből való gyógyulás kapcsán. A szívből mondott ima erejét, az Oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Úr Jézus kegyelmi erejét családom is megtapasztalta gyógyulásom során.
Félve írom ezt a levelet, mert ez az első igazi tanúságtételem. Nem is tudom, hogy honnan kezdjem, mert amit most leírok az az eddigi életem során sokszor kísértett már, tehát az alapja hosszú évekre nyúlik vissza. Röviden annyit szeretnék elmondani az életemről, hogy Istenfélő családban nevelkedtem, de az elő igazi megtérésem 16 éves koromban volt, addig igazán nem is értettem mit jelent az, Istent szeretni és hinni.
Pakisztán, 2015. szeptember 8.
Egy zarándokhely, ahol együtt ünneplik a Mária ünnepet a muzulmánok a katolikusokkal
„Én adtam két kecskét, mint felajánlást Máriának, akit a Koránban is tisztelnek”, mondta Malik Rasheed Mustaq, a muszlim szponzorok egyike, akik élelmet biztosítanak a zarándokok számára.
Tette összhangban volt a muzulmán hagyománnyal, amikor niyaz-t ajánlanak (élelmiszer felajánlása különleges vallási alkalmakhoz).
Hazánkban is elterjedtek a gitáros misék, énekkarok. Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy a gitáros, modern zene mennyire egyeztethető össze a szent liturgiával, segíti-e az elmélyülést. Jelen tanulmányban ezt a kérdést járjuk körbe a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúciójának és a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek segítségével. Konkrét szövegeket az ún. „kék könyvből” vettük.