„Nem tudhatjuk, hogy egy másik embert mi érint meg abból, ami teszünk vagy mondunk. Hogy mely kis cselekedet lesz majd megváltó hatással az életére. Csak azt tudhatjuk, hogy jó érzéssel tölt el minket, ha tovább tudunk adni mások felé is valamit abból a szeretetből, amivel Isten szeret minket, minden egyes pillanatban. Tudjátok, ennek a törekvésnek az egyik legszebb eredménye az, ha valakit közelebb juttathatunk Krisztushoz – és ehhez néha elég egy megértő mosoly, egy szeretettel elmondott mondat, egy kinyújtott kéz.”
Forrás: MEKDSZ
A gitáros egyházi zenéről, a liturgia szabályairól, a szent zenéről szóló egyházi dokumentumokról és sok egyéb kérdésről tájékozódhat az érdeklődő a Villanyhárfa honlapon. A honlap céljáról, és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus újonnan készülő énekeskönyvéről kérdezte a Keresztény Élet honlapunk egyik szerkesztőjét, Paksa Balázst.
Ružica Polić Sydneyben, Ausztráliában él. Rövid pihenését Horvátországban töltötte. Szüleivel és testvéreivel 1971-ben, amikor 13 éves volt Ausztráliába költöztek. Férjnél van, három lány édesanyja. Betegekkel, idősekkel és sérültekkel foglalkozik. Férjével Međugorjéba jöttek.
Nem figyelünk oda, de szomorú tény, hogy a bukott ember egyik gyarlósága, melyből bűnök fakadnak, a hírszomjúság, a pletyka-vágy. Ez a kísértés szinte teljes győzelemre jutott napjainkban az internetes életmóddal. Pedig valójában a bukott ember szívének mélye egyetlen híradásra vár szüntelen: ez a húsvéti híradás. Ez a fontos hírünk, s ez elég nekünk!
Zúgnak – konganak a harangok a húsvéti vigílián, a körmenet alatt hirdetik: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített Názáreti Jézust keresitek. Nincs itt feltámadt!”
Nemrégiben egy hihetetlen gondolkodó robbant be a világ színpadára. A neve Jordan Peterson. Kanadai klinikai pszichológus és professzor, egyben globális szellemi szupersztár jelölt. Saját YouTube csatornája több mint egymillió előfizetővel rendelkezik, legutóbbi könyve globális bestsellerré vált, előadói turnéja színházakat és előadótermeket tölt meg szerte a világon.
„Ezt a levelet nem én írtam, de jól megfogalmazott és igaz és annyira fontos, hogy azt éreztem, amikor olvastam, hogy meg kell osztanom veletek. Sokan valljuk, de sokan nem törődnek azzal, hogy nem az iskola, nem a haverok, nem az állam, hanem mi vagyunk a gyerekeink szülei. És ezért nekünk kell lefektetnünk a jó alapokat, amiből aztán a párválasztáshoz kapcsolódó helyes személyes döntéseik motiválódhatnak.
„A Gyermek pedig növekedett.” (Lk 2,52)
Margharita nővér egyik lelkigyakorlatán történt néhány éve azon az estén, amikor a Nővér a szívek gyógyulásáért, szívcseréért imádkozott, Huber atya pedig egyenként megáldott minket az Oltáriszentséggel.
Fra Marinko Šakota, Međugorje plébánosának szentbeszéde – előesti szentmise, 2018. június 24.
Kedves testvéreim, mit gondoltok 37 évvel ezelőtt, miért pont a mai napon, Keresztelő Szent János ünnepén jelent meg először a Szűzanya a Podbrdon? Véletlen ez, vagy ezt a napot választotta ki a Szűzanya, hogy ekkor látogassa meg először ezt a mi Hegyvidékünket? Ha a mai szemszögből szemléljük, akkor minden arról beszél, hogy mindez nem véletlen. És pont ez a mai nap volt az a csíra, amelyből később minden kiindult.
A magyar kereszténység eszménye Szent László. Benne virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység; benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. Addig a kereszténység idegen földbe ültetett fa volt: öntözte azt István könnyeivel, a hithirdetők keresztvízzel, a vértanúk vérükkel, meg is fogamzott, de még nem gyökeresedett meg úgy, hogy magába tudta volna szívni a föld sajátos elemeit, s az elemek szerint színt, alakot, életet ölteni.
Örömmel hirdetjük, hogy idén is lesz Juventutem Nyári Tábor, ezúttal Pécsett, dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök úr nagylelkű engedélyével.
A tábor időpontja: 2018. július 23-28. A tábor programjának struktúrája a korábbi évekéhez lesz hasonló.
Jézus az Eucharisztia alapításakor felemeli a kenyeret és azt mondja: VEGYÉTEK, EZ AZ ÉN TESTEM! Meghív bennünket, hogy Ővele, és általa egymással is közösségben legyünk.
Arra hívlak Benneteket, hogy június 2-án, Úrnapja szombatján délután 5-től együtt dicsőítsük az Oltáriszentségben jelenlévő Jézust.
„Ahogy hazafelé autóztam a lelkigyakorlat utolsó napján, egészen meglepő dolgot vettem észre magamon: a házak karácsonyi kivilágításának láttán nem kezdett el összeszorulni a torkom a félelemtõl és nem éreztem az ilyenkor szokásos undort és utálatot. Az igazság az volt, hogy már sok éve kicsit sem örültem az ünnepeknek.
Azért volt ez, mert rossz keresztény voltam? Vagy az igazság ennél sokkal kézenfekvőbb dolog volt, az, hogy az anyósomat vártuk vendégségbe? Ez mindig ugyanolyan hatással volt rám. Minden Karácsonykor az anyósom rátelepedett a családomra és csak úgy ömlött belőle a vádaskodás, harag. Csípős megjegyzéseinek nyilai elől nem volt menekvés. Belőlem az õ sötétsége előhívta az én saját ünneprontóimat: elutasítottságot, bűntudatot, félelmet.