“Én is szoktam lázadni”
“Én is szoktam lázadni, meg elkeseredni, de próbálok hozzá visszatalálni, és próbálok másokat is erre bátorítani. Hogy az örömöket vegyék
„Nem tudhatjuk, hogy egy másik embert mi érint meg abból, ami teszünk vagy mondunk. Hogy mely kis cselekedet lesz majd megváltó hatással az életére. Csak azt tudhatjuk, hogy jó érzéssel tölt el minket, ha tovább tudunk adni mások felé is valamit abból a szeretetből, amivel Isten szeret minket, minden egyes pillanatban. Tudjátok, ennek a törekvésnek az egyik legszebb eredménye az, ha valakit közelebb juttathatunk Krisztushoz – és ehhez néha elég egy megértő mosoly, egy szeretettel elmondott mondat, egy kinyújtott kéz.”
Forrás: MEKDSZ
“Én is szoktam lázadni, meg elkeseredni, de próbálok hozzá visszatalálni, és próbálok másokat is erre bátorítani. Hogy az örömöket vegyék
Tizenhárom évnyi házasság, két gyermek és egyre gyarapodó közös élmények a családban, a közösségi szolgálatban. A György házaspár Székelyudvahelyen és környékén azért dolgozik minden nap, hogy segítsen a házastársi kapcsolatok ápolásában. A Házas Hétvége Udvarhely-Maros Régió vezetőivel beszélgettünk – kihívásokról, hitről, a házasság értékéről.
– Hogy látják ennyi tapasztalattal a hátuk mögött: mi az, amiben többet ad egy házasság egy párkapcsolatnál? Miért éri meg valóban „holtodiglan, holtomiglan” kitartani?
Kovács Gábor papköltő a Vasárnapnak
A legidősebb bátyám egy egyszerű kazettás magnóval járt az olyan ifjúsági rendezvényekre, ahol Sillye Jenőék énekeltek. A terézvárosi Szent Család templomban nem egy alkalommal adták elő a Kovács Gábor papköltő verseire épülő zenés oratóriumokat: „Kristályóriás”, „Szonettkoszorú”, „Keresztút”, „Jöjj, Lángoló”, „Perzsa Oratórium”. Kisgyerekként emiatt sokat hallhattam ezeket a műveket, amelyek érdekes módon elvarázsoltak és ámulatba ejtettek, annak ellenére, hogy az elém tóduló költői képeket inkább csak éreztem, mint értettem.
Amikor a testvérek felkértek arra, hogy 8 percben beszéljek a Szentlélek működéséről az Egyházban, eszembe jutott a János evangélium második befejezése:
„Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, hogy az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.” (Jn 21,25)
Egyik éjjel arra ébredtem, hogy Sai Baba fojtogat
Gyerekkoromban mindig féltem: féltem a sötéttől, az éjszakai ismeretlen, mégis rettegetten ismerős hangoktól, az egyedülléttől, a magánytól, a rossz álmoktól, melyek súrolták a valóság határát, olykor túlságosan is valósak voltak.
Vittek pszichológushoz, aki csak ennyit mondott: „Kérem szépen, a gyereknek túl élénk a fantáziája…” És senki nem hitt nekem…
The Hallelujah Chorus-2020 from Most Sacred Heart on Vimeo.
„Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak téged, dicsőítem nevedet, mert csodákat műveltél, rég eltervezett, biztos és igaz dolgokat.” IIz 25,1)
Bevallhatok valamit, amire nem vagyok büszke?
Küszködöm azzal, hogy Istenre bízzam a gyermekeimet. Valamiért nagyon nehéz. Hiába hiszek teljesen Istenben, amikor arra kerül sor, hogy bízzam a gyermekeimre vonatkozó terveiben, nem mindig sikerül.
Sajó Mátyás (1988-2020) tanúságtétele, melyet néhány nappal halála előtt rögzítettek.
This photo of Nha Trang is courtesy of Tripadvisor
Khanh-hoa? Hol is lehet ez? Ugye, te még sohasem hallottál róla? És én azt hiszem, ha megkérdeznéd édesapádat, ő sem tudna róla. Sőt, ha tanítónénidet megkérdeznéd, tán ő sem tudná mindjárt. Azonban ezt már nem merném egész biztosan állítani. Mert a tanítónők borzasztó sokat tudnak, amint ezt magad is tapasztalhatod.
Nos, találd ki! Talán indián név? Azok olyan furcsák. Nem találtad el! Khanh-hoa nem Amerikában van. Ejnye! A kötőjel olyan kínai kinézésű, biztosan Kínában van. Most már közel jársz hozzá, de még nem találtad el. Keljünk hát útra, keressük meg Khanh-hoát.
FRISSÍTVE (2020.03.31): Marco Tosatti honlapján is megjelent egy bejegyzés, “The report was the subject of a “fake news” warning on the “EvangelicalFocus.com” site of the European Evangelical Alliance (A beszámoló „fake news” figyelmeztetést kapott az Európai Evangélikus Szövetség „EvangelicalFocus.com” oldalán). A kommentelők kérték, hogy erősítse meg a bejegyzés valódi tartalmát és Julian Urban személyét. Köszönet Szilveszter testvérnek és Anikónak az észrevételért.
A cikket frissítjük, ha további információ áll rendelkezésre. A szerk.
Isten hozott a Szent Mónika Klubban!
Katolikus szülőkként arra törekszünk, hogy gyermekeinket Istenhez vezessük azáltal, hogy hitben neveljük őket. Ahogy az lenni szokott, a gyerekek felnőnek, maguk hozzák meg a döntéseiket, és választhatnak úgy is, hogy elfordulnak a hittől.
1986. január 3-án a körzeti nőgyógyász beutalt az egyik budapesti klinikára, mert a terhesség első hónapjaiban szokásos, kötelező rákszűrés, eredménye” P4-es citológiai lelet lett. A klinikán az első hét alapos kivizsgálással telt el. Izgatottan és mégis reménykedve vártam a laboratóriumi eredmények megérkezését.
Tizenegyedikén, amikor hozzám értek, a professzor anélkül, hogy bármi mást mondott volna, megkérdezte, hogy hány élő gyermekem van? Olyan oda nem illőnek látszó és rosszat sejtető volt ez a kérdés, hogy nem is tudtam hirtelen válaszolni. Vizit után behívtak a professzor szobájába, az osztályos orvossal várt rám. Közölték, hogy rosszindulatú daganatom van, és ezért azonnali közbeavatkozásra, operációra van szükség.
A „Győzelemről énekeljen” kezdetű ének, amely az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus himnusza lett, a kor posztromantikus német indulós stílusát viseli magán. Ezt a zenei stílust később felhasználták a nemzeti szocialista és a kommunista ideológia kultúrpolitikusai, mert felismerték benne a népet lelkesítő vonásokat. Nagyon kedvelt volt akkoriban.
Erre építették aztán az eszmerendszerük népszerűsítését. A cserkészek indulója is ennek a zenei stílusnak a jegyeit viseli magán. Az 1930-as évek zenéje máig nagy hatással bír. Sztankó Attila egyházzenész pappal beszélgettünk minderről, akit arról is kérdeztünk: a világi és az egyházi zenék kölcsönhatásaiban hogyan értékelhető a keresztény könnyűzene egyházi megjelenése.