Az ózdi pap, aki együtt sír és nevet a fiatalokkal
Szőke Gábor plébános és iskolalelkész Ózdon
„Nem tudhatjuk, hogy egy másik embert mi érint meg abból, ami teszünk vagy mondunk. Hogy mely kis cselekedet lesz majd megváltó hatással az életére. Csak azt tudhatjuk, hogy jó érzéssel tölt el minket, ha tovább tudunk adni mások felé is valamit abból a szeretetből, amivel Isten szeret minket, minden egyes pillanatban. Tudjátok, ennek a törekvésnek az egyik legszebb eredménye az, ha valakit közelebb juttathatunk Krisztushoz – és ehhez néha elég egy megértő mosoly, egy szeretettel elmondott mondat, egy kinyújtott kéz.”
Forrás: MEKDSZ
Szőke Gábor plébános és iskolalelkész Ózdon
„Magyarországon születtem, 1918-ban, még magyar világ volt. Utána nemsokára elváltozták román vezetőségre” – mondja a 102 éves Juliska néni, a
Isten általában szoros láncon tartja a sátánt. Hatalma és a tettei korlátozottak.
Ezekben az időben azonban úgy tűnik, hogy az evilág hercege szinte teljesen elszabadult. Régen a Sátán rejtett módon tette gonoszságait. Ez most nyílt hadviselés.
A szent szobrokat lerombolják, szent képeket meggyaláznak. A vallást kigúnyolják, és Isten törvényeit elutasítják. A sátán jelenlétének egyik legerősebb jele a Katolikus Egyház iránti gyűlölet. A templomokat felégetik.
– Hogyan történt az áttérése az iszlámból a katolicizmusra?
A 2012. évi konfirmálásom óta többször is megkérdezték ezt tőlem. Nem zavar, hogy válaszolnom kell erre a kérdésre. A probléma általában az volt, hogy olyan körülmények között kérdezték ezt tőlem, amikor csak néhány perc volt a válaszra. Megtérésem története az iszlámból a kereszténységre, evangélikusból katolikusra meglehetősen hosszú. A fogadtatásom a katolikus egyházba nem egy nagy „aha” pillanat eredménye volt, mint Szent Pál esetében, hanem sok olyan pillanat eredménye, ami átgondolásra ösztönzött, közel harminc év alatt.
Lábánné Hollai Katalin a Vasárnapnak
„A meddőségről kevés szó esik – ugyanakkor folyamatosan növekszik a meddő párok száma. Ráadásul egyre többen gondolják, hogy egyedül vannak a problémájukkal, illetve érzik úgy, hogy senki nem érti őket. Mivel mi magunk is végigmentünk a meddőségel járó nehézségeken, úgy éreztem, hogy erről beszélni, pontosabban írni kell” – nyilakozta lapunknak Lábánné Hollai Katalin, a „Megszabadítottál szégyenemtől” című hiánypótló könyv szerzője. Küzdelmekről, házasságról, hitről és bizalomról, a remény óriási jelentőségéről – és még sok minden másról – beszélgettünk vele.
– Hogyan történt az áttérése az iszlámból a katolicizmusra?
A 2012. évi konfirmálásom óta többször is megkérdezték ezt tőlem. Nem zavar, hogy válaszolnom kell erre a kérdésre. A probléma általában az volt, hogy olyan körülmények között kérdezték ezt tőlem, amikor csak néhány perc volt a válaszra. Megtérésem története az iszlámból a kereszténységre, evangélikusból katolikusra meglehetősen hosszú. A fogadtatásom a katolikus egyházba nem egy nagy „aha” pillanat eredménye volt, mint Szent Pál esetében, hanem sok olyan pillanat eredménye, ami átgondolásra ösztönzött, közel harminc év alatt.
Az idén hatvanhat éves olasz római katolikus pap szerezte a Katolikus Ifjúság Világtalálkozók általánosan érvényes himnuszát, amelyet emiatt a világ szinte minden szegletében ismernek. Marco Frisina a Vatikán megbecsült zeneszerzője, aki felismerte, hogy a szent zene megőrzése nem azt jelenti, hogy ne volna szükséges párbeszédet folytatni a mai kor zenei nyelvét is felhasználva. Ilyen módon az Istent nem ismerő, jószándékú emberek is megszólíthatóak.
Düh és fájdalom
A legelső késztetésünk a vitatkozás vagy a visszavonulás, amikor egy nem katolikussal vagy egy elpártolt katolikussal szembesülünk, miközben gyakran kimutatjuk haragunkat és fájdalmunkat. Ha egy családtagról vagy egy munkahelyi barátról van szó, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a mi feladatunk megszabadítani őket a hibájuktól. Jószándékúan erőltetjük a dolgot, szembe szállunk velük, és olyan érzelmileg fűtött megjegyzéseket használunk, mint például: „ezt nem hiszem el”, vagy „hogy tudod ezt tenni velünk, amikor tudod, hogy mennyire fáj ez nekünk?”
„Én már majdnem 80 éves vagyok, lassan itthagyom ezt az életemet. Visszatekintve a múltba, látom, hogy ifjúkoromban rossz utat választottam, ami miatt tönkretettem magam.
A viselkedésemet a hírlapok, a tömegkommunikáció és a rossz példák befolyásolták, ezeket a fiatalok többsége követte gondolkodás nélkül. Én ugyanezt tettem. Nem aggódtam.
Ó, Istenem, püspökök és bíborosok! Miért volt különleges szentségimádás és rózsafüzér itt és ott a COVID kitörése során, és egyikőtök sem javasolta ezt az országunkban zajló őrület miatt? Mi a csuda történt veletek? Ha hiányoztam nektek, kérem, veregessetek vállon, és tudassátok velem, de ha nem, akkor ez egy hatalmas kötelességbeli hanyagság. Imádkoznunk kellene azokért a lelkekért, akik már meghaltak, mindenkiért, George Floydtól kezdve. Egyként kellene imádkoznunk a békéért, hogy ez uralkodjon országunkban. Imádkoznunk kellene az Istenhez való visszatérésért. Ti azonban hallgattok.
„A rózsafüzér egyszerű és könnyű ima, segít nekem időnként gyereknek lenni, és ezt nem szégyellem.” – I. János Pál pápa
A gyermekeknek megtanítani a rózsafüzér imádkozását olyan ajándék, amelynek számtalan áldás az eredménye. Az ima egyszerűsége gyors tanulást és ismétlést tesz lehetővé – tökéletes a gyermekek számára. Hasonlóképpen, ugyanaz az egyszerűség jellemez egy imát, amit meg lehet ismételni, miközben a szemlélődésre koncentrálunk: nagyszerű a szellemi éréshez, ahogy növekszünk. Ezért a rózsafüzér hatékony ima minden korosztály számára. De az imát is meg kell tanítani. Ésszerű értékelést igényel annak eldöntése, hogyan tanítsuk a rózsafüzért gyermekeinek. Van néhány javaslatom a személyes és baráti tapasztalatok alapján.
Az elmúlt napokban a CitizenGO, a Vasárnap.hu és több más konzervatív médium is beleállt a Pride által generált vitába (ha valaki nem hallott volna róla, itt mindent megtudhat). Álláspontunk szerint a Szent Korona felhasználása a meleglobbi durva nyomulásának keretében elfogadhatatlan, erre határozottan nemet kell mondani.