Életem a rózsafüzér
Regőczi István, Isten vándora (1915-2013)
Csodálatos, hogyan átszőtte életemet a szentolvasó!
Első emlékem gyermekkoromból nagymamám rózsafüzére, melyet édesanyám mint szent ereklyét őrzött. Hányszor elmondta, hogy a nagymama – bölcsőmet ringatva – hogyan imádkozta a rózsafüzér szemeit pergetve a vizimalmunk lapátjáról csorgó vízcseppek ritmikus dallamára.
Amikor Budapestre kerültünk, azzal aludtam el és ébredtem, hogy édesanyám a rózsafüzért rebegte ágyamnál.
„Áldjad, én lelkem, az Urat! Válogatás a katolikus karizmatikus megújulás dalaiból.” – áll a közismert „Sárga könyv” borítóján. A gitáros misék gyökereit kutatva sokszor futottam bele, hogy a történetek így kezdődtek: „Tudod, volt ez a karizmatikus megújulás…” …tudom? Mostanában jöttem rá, hogy nem, nem tudom. De hasznosnak tartom, hogy amikor Istent szolgáljuk, azt ne „a levegőbe” tegyük, hanem ismerjük azokat, akik előttünk jártak, és tudjuk, hogy honnan kaptuk a szolgálatot. Szóval kicsit utánanéztem, és így született az alábbi írás, hogy (nagyon dióhéjban!) bemutassam azokat az eseményeket, amelyeknek köszönhetően ma gitáros miséken zenélhetünk. Nem vagyok azonban egyháztörténész vagy bármilyen szempontból szakértője a témának, így a hiányosságokat ne kérjétek rajtam számon. (De szólni szóljatok!)