Család- és életvédelem Mi kerül ide…
Tudod anyának lenni azt jelenti, hogy valamikor kitépték a szívem, megfelezték, hogy a tiéddel együtt doboghasson újra. Meghaltam. Meghalt bennem a szertelen, a bohém, és az esztelen, helyette megszülettem én. Az anya. Anya, aki melléd rendeltetett, holott tudtam, nem az enyém vagy, nem birtokollak, csupán vigyázhatok rád.
A férjhezmenésnél szükséges óvatosság, okosság és előrelátás elsősorban is azt kívánja, hogy a kérőt lehetőleg jól megismerjük és kiismerjük.
A házastársak legtöbb csalódása, elégedetlensége és boldogtalansága a másik félről alkotott téves ítéletből származik.
Többnyire csak a külsőséget nézzük és vesszük figyelembe, valamint azt, ami azonnali és közvetlen hatással van ránk: a kérő állását, vagyonát, címét, rangját, termetét, a tőle vagy nála várt karriert, a hízelgő, bókoló szavakat, az egeket festő szép ígéreteket. Ezek néha teljesen megbabonázzák a nőt. Pedig nem ezek a külsőségek az igazi sorsalkotók és még kevésbé a boldogságot biztosítók. A külsőségek csupán az igazi, belső, boldogító tényezőknek ráadásai, többletei, fokozói, támogatói, kísérői.
Többen úgy gondolják: az önkielégítéssel semmi gond nincs, hiszen éppen ez segít, hogy megszabaduljak a rám törő kísértésektől, feszültségektől anélkül, hogy valakit bűnbe vinnék. Nézzük meg, mennyi igazság van ebben. Ez az írás most nem annyira útmutató.
Az önkielégítés kb. annyira segít megszabadulni a kísértésektől, mintha prostituálthoz mennél. Ezáltal eléred, hogy ideiglenesen megszabadulsz a szexuális vágytól, de nem ez a végső cél.
Caffarra bíboros interjúja
Carlo Caffarra bíboros, Bologna nyugalmazott érseke, a II. János Pál Házasság- és Családtudományi Pápai Intézet alapító elnöke, jelenleg az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bírósága, valamint a Pápai Életvédő Akadémia tagja, május 19-én interjút adott az Aleteia nemzetközi katolikus hírportál újságírójának. Az interjúban felidézte levélváltását Lúcia nővérrel. A fatimai látnok a következőket közölte Caffarra bíborossal: „Eljön az a pillanat, amikor a döntő küzdelem Krisztus uralma és a sátán között a házasságról és az egyházról szól”.
Azt mondják, hogy a férfi sorsa a nő. De még inkább igaz, hogy a nő sorsa a férfi. És még hatványozottabban, a legfelső fokban az asszony sorsa a férj.
Az asszonynak életmódja, háziasszonyi s anyai mivolta, boldogsága, szerencséje, földi, sőt örök sorsának mikénti kialakulása is nagyrészt a férjétől függ.
– a Genderőrület című könyvről
Vajon szüleink, nagyszüleink gondolták volna valaha, hogy a teremtés és a természet rendjének legalapvetőbb igazságait egy a nemek egyenjogúságának eszméjéből kinőtt ideológia nevében tagadni fogják? Hogy alkotmányos szinten szükséges rögzíteni a következő generációk védelmében azt, hogy „az anya nő, az apa férfi”? Megfordult volna a fejében a magyar népmeséken, Lázár Ervin és Csukás István csodálatos történetein felnevelkedő generációnak, hogy egykor majd gyermekeiknek, unokáiknak homoszexuális hercegekről és gendersemleges királylányokról szóló esti meséket akarnak olvasni?
1973 óta 61 628 584 abortusz volt az Egyesült Államokban – egy példátlan méretű járvány
Oka van, hogy Mark Twain azt írta egykor, hogy három hazugság van, „hazugság, átkozott hazugság és statisztika”. Ha túljutsz a fenti számokon, megszámolhatod a tíz ujjadat, kezdenek elvontak lenni. Anélkül, hogy először kiszámolnád őket, próbálj elképzelni a fejedben egy képet 12 ember normális emberről. Most számold meg, hogy valójában hány ember van a képeden. Az a gyanúm, hogy legalább a fele közületek kevesebb vagy több embert fog elképzelni.
A közéletben ismét fellángolt a lombikeljárás körüli vita, miután Veres András római katolikus püspök negatívan nyilatkozott róla. Szerettük volna jobban megérteni, milyen etikai problémák merülnek fel az eljárás miatt, illetve milyen más lehetőségei vannak egy meddőnek nyilvánított párnak. A témában dr. Tolnay Lajos szülész-nőgyógyász főorvost kérdeztük, akinek a nevével már korábban találkozhattak olvasóink az Egy-házban vagyunk rovatunkban.
„Az abortusz nemcsak a modernkori feminizmus egyik sarokköve, hanem fontos része a baloldal taktikájának, hogy az amerikai társadalmat marxista vonalak mentén alakítsák át” – írja a Frontpage Magazine oldalán megjelent cikkében Joseph Hippolito. Az abortusz támogatása a marxistáknak a hagyományos családmodell iránt érzett elutasítását tükrözi: maga Karl Marx jelentette ki a Kommunista kiáltványban, hogy alapvető cél a nukleáris családok elpusztítása.
Lengyelországban az abortuszért tüntetnek, és akik tüntetnek, az abortusz tiltását nevezik erkölcstelennek. Eszünkbe juthat erről Camus mondása („azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítják fel önigazolásra”), de van ennél fontosabb vetülete is annak, ami történik.
Az elsősorban a Down-kórral diagnosztizált magzatok abortálásának tilalmát jelentő lengyelországi törvényt a baloldali sajtó nagy vehemenciával vette összpontosított támadás alá. Meglehetősen régóta rejtély előttem, hogy a szolidaritást (különösen a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai iránti szolidaritást), a megelőzést, az esélyegyenlőséget, a fogyatékkal élők jogait előszeretettel zászlajára tűző baloldali politikai aktivizmusnak világszerte miként lehet egyik szent tehene az abortusz. Mert miért ne értelmezhette volna a baloldali média a lengyelországi rendelkezést úgy is, mint a diszkrimináció elleni küzdelem fontos lépését?
Az elmúlt hetekben ismét vita támadt a magyar sajtóban a gyermekfogantatás, az államilag támogatott lombikbébiprogram kapcsán, mely módszer ellentétes a Katolikus Egyház tanításával.
A témában számos sajtóorgánum azt állítja, hogy a meddőségkezelés területén nincs más alternatíva, vagy nem bizonyított, hogy hatásos volna.
1943. december 5-én, amikor a náci Németország a vereség küszöbén állt, Plinio Corrêa de Oliveira professzor írt egy cikket, amelyben a nemzetiszocialista rezsim mentalitását elemezte. Azt jósolta, hogy még a Harmadik Birodalom bukása után is folytatódik ez a náci mentalitás, melyet Attila mentalitásnak nevezett el. Ennek egyik megnyilvánulása lenne az abortuszpárti mentalitás, amely ellenséges az emberi élettel szemben. Íme, néhány részlet az akkori felismerésekből:
Pécsi Rita nyílt levele a szülőkhöz
„A megjelent »Meseország mindenkié« mesekönyv nem önmagában érdekes, ez csak a jéghegy csúcsa, viszont ráirányítja a figyelmet egy kibontakozóban lévő problémára, amellyel foglalkoznunk kell, amit nem kerülhetjük meg – írta a szülőknek és nagyszülőknek címzett nyílt levelében Uzsalyné Pécsi Rita PhD neveléskutató, főiskolai docens.