Lelkiismeretünk megvizsgálása és javulásunk megragadása
1. Mindenekelőtt a szívnek legnagyobb alázatosságával, legmélyebb tisztelettel, teljes hittel és Isten dicsőségét kereső jámbor szándékkal kell a Szentség vételéhez fogni.
„Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10)
Ha van valami, ami kiváltja a teljes magányosság érzését, az az elutasítás. Akár a házastársad bántott, akár munkatársad pletykált rólad, a főnököd szidott össze, vagy egy tinédzser döntött úgy, hogy többé nem akar veled mutatkozni – az elutasítás mindig nagyon fájdalmas.
Lehet jogosan kritizálni az Egyházat tagjainak életmódja és cselekedetei miatt, el lehet utasítani, de alighanem minden iránta táplált ellenszenv megszűnne, ha a vele szemben állók komolyan vennék lényegét, s az óriási vallási szervezet mögött felfedeznék azt a mérhetetlen isteni szeretetet, amely létrehozta s működteti minden emberi gyarlósága ellenére.
A katolikus egyház számos jelenésről tud, ezek közül csak keveset ismert el hivatalosan. A vatikáni dokumentumok között jelenleg nem található hivatalos lista, így egy angol nyelvű honlapra hívjuk fel a figyelmet, mely közreadja az egyház által elismert jelenések listáját.
A lista arra alkalmas, hogy egy általunk ismert jelenést ezzel összevessünk, ill. a keresést ennek összevetésével folytassuk.
Manka írását ajánlom olvasásra Joseph-Marie Verlinde atya Egy guru vagy Jézus? c. filmje kapcsán, melyet mi is szemléztünk korábban.
Kéz nélkül, láb nélkül, aggodalmak nélkül – Nick Vujicic énekel arról, hogy miért érdemes élni. Egy másik filmjét (magyar
Egy napon azt kérte egy osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társakról és azt írják a nevek mellé.
Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült. Mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.
Megosztom veletek, amit a minap a kisfiam mondott, mert nagyon tanulságos.
Andris hét éves, öccse öt. Lefekvéskor szoktam olvasni nekik, a Gyermekbibliát már egyszer végigvettük. Kicsit imádkozunk, és ha van idő, beszélgetünk.
„Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Ef 4,32)
Épp befejeztem a konyha takarítását. Minden a helyén, ragyognak a pultok, a tűzhely, tökéletes tisztaság. Ekkor történt. Abban a percben, amikor épp munkám gyümölcsében gyönyörködtem, belépett a férjem.
(MTV – Útmutató, 2010. június 27.)
I. “Szólj Uram, szolgád figyel!” (1 Sám 3,10)
Kr. e. a IX. században élt a zsidóság egyik nagy prófétája: Sámuel. Gyermekkorában a zsidó főpap, Héli mellett segédkezett. Egy alkalommal szolgálatának idején éjszaka a templom egyik oldalfülkéjében aludt, a főpap a szomszédos helyiségben.
Hajnalok hajnalán, amikor még sötét van és mindenki alszik, mintegy Jézus sírjához megyek ki, amikor kézbe veszem a szentírást. A napi olvasmányok a leplek, melyekbe testét csavarták. Megdöbbenve tapasztalom, hogy a sír üres, a leplek alatt nincs senki.
„Az én időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából!” Zsolt 31, 15
Egyszerre szeretem és gyűlölöm a szociális médiát: Facebook, Twitter, Pinterest és társait. Szeretem, mert kapcsolatban tart a családtagjaimmal, a barátaimmal. Megleshetem…khm, lépést tarthatok a gyermekeimmel, felrakhatok egy imakérést, ha valami baj történik. Imádom felfedezni régen látott osztálytársaimat, ismerőseimet.