Van-e szerencse ?
Ifjabb koromban kedves időtöltéseim közé tartozott a természetben való bóklászás.
E történet idején sporttársaimmal hódoltunk ennek a gyönyörű tevékenységnek. Vagány emberek voltunk, kilátók tetején, sziklaperemek -alattunk a nagy mélységek- szélén kézállásba, fejállásba, könyökmérlegbe lendültünk, az volt a menő, aki tovább bírta, s merészebben döntötte a testét a zuhanási vonal fölé. Ha valami veszélyes adódott, rögtön tetszeni kezdett nekünk, s versenyezni kezdtünk, ki tud félelmetesebb mutatványt. Az, hogy megálljunk egy szakadék szélén, lebámulva, hogy ki bátorkodik jobban a szélére, az semmiség volt.