A bűnbocsánat szentsége
Gyónni, vagyis a bűnbocsánat szentségéhez járulni, akkor kell, ha súlyos (halálos) bűnünk van. Az Anyaszentegyház 4. parancsolata szerint minden katolikus hívőnek legalább egyszer egy évben feltétlenül szükséges gyónni, de ajánlatos többször is, főleg a nagy ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) előtt.
6. rész – Az önfejűség és makacsság
Néhány hónappal ezelőtt a Novo-Tyihvini női monostor elöljárója, Domnika igumenia (apátnő) a belső magányosságról beszélgetett a nővérekkel.
A beszélgetést a monostor honlapján nyilvánosságra hozták, és nagy érdeklődést váltott ki. Mivel a probléma napjainkban rendkívül aktuális és az elmagányosodás társadalmunkban tömeges méreteket öltött, ezért a „belső használatra készült beszélgetésből” egy új, a szélesebb közönségnek szánt beszélgetés született.
5. rész – Az elcsüggedés
Néhány hónappal ezelőtt a Novo-Tyihvini női monostor elöljárója, Domnika igumenia (apátnő) a belső magányosságról beszélgetett a nővérekkel.
A beszélgetést a monostor honlapján nyilvánosságra hozták, és nagy érdeklődést váltott ki. Mivel a probléma napjainkban rendkívül aktuális és az elmagányosodás társadalmunkban tömeges méreteket öltött, ezért a „belső használatra készült beszélgetésből” egy új, a szélesebb közönségnek szánt beszélgetés született.
4. rész – Az irigység
Néhány hónappal ezelőtt a Novo-Tyihvini női monostor elöljárója, Domnika igumenia (apátnő) a belső magányosságról beszélgetett a nővérekkel.
A beszélgetést a monostor honlapján nyilvánosságra hozták, és nagy érdeklődést váltott ki. Mivel a probléma napjainkban rendkívül aktuális és az elmagányosodás társadalmunkban tömeges méreteket öltött, ezért a „belső használatra készült beszélgetésből” egy új, a szélesebb közönségnek szánt beszélgetés született.
3. rész – A hiúság
Néhány hónappal ezelőtt a Novo-Tyihvini női monostor elöljárója, Domnika igumenia (apátnő) a belső magányosságról beszélgetett a nővérekkel.
A beszélgetést a monostor honlapján nyilvánosságra hozták, és nagy érdeklődést váltott ki. Mivel a probléma napjainkban rendkívül aktuális és az elmagányosodás társadalmunkban tömeges méreteket öltött, ezért a „belső használatra készült beszélgetésből” egy új, a szélesebb közönségnek szánt beszélgetés született.
Érdekes video tűnt fel a napokban az interneten: két kapucinus atya az Oltáriszentséget kivitte az utcára, a tömeg közé. Az alábbi írást kaptuk ezzel kapcsolatban, melyet most másokkal is megosztunk.
Jöjj, Uram Jézus szolgád keresésére! Jöjj, jó pásztor, elkóborolt és elfáradt bárányod keresésére! Jöjj, Szentegyház Jegyese, az elveszett drachma keresésére!
Az üzenet, melyet meg szeretnék osztani, a szívem legmélyéből jön, s abból a felelősségtudatból, hogy védeni kell a társadalom legsérülékenyebb aspektusait. Ezek pedig az élet és a család szeretete.
Mai beszédem és civiljogi aktivista munkám három alapigazságon alapul:
– Minden ember érdemes arra, hogy emberi mivoltából eredően tiszteljék őt
– Semmilyen feltételek mellett nem tekinthető egy emberi élet kevesebbnek, vagy épp többnek, mint ami a maga abszolút valójában
– Minden emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik.
2. rész – A sértettség
Néhány hónappal ezelőtt a Novo-Tyihvini női monostor elöljárója, Domnika igumenia (apátnő) a belső magányosságról beszélgetett a nővérekkel.
A beszélgetést a monostor honlapján nyilvánosságra hozták, és nagy érdeklődést váltott ki. Mivel a probléma napjainkban rendkívül aktuális és az elmagányosodás társadalmunkban tömeges méreteket öltött, ezért a „belső használatra készült beszélgetésből” egy új, a szélesebb közönségnek szánt beszélgetés született.
A misszió és az evangelizáció fogalmának alakulása korunkban
A katolikus egyház a legújabb korban több lépésben új és új módon próbálta meghatározni a “martüria”, a “misszió” fogalmát.
Az egyház hagyományos meghatározása szerint: a missziós tevékenység vagy terület fogalomkörébe tartoznak azok ,,a népcsoportok vagy területek, amelyeken Krisztus és az Ő evangéliuma ismeretlen, vagy ahol hiányoznak a beérett keresztény közösségek, amelyek képesek arra, hogy az adott körülmények között megéljék, és más embercsoportoknak is hirdessék a hitet. Ez a helyzet a pogányokhoz szóló missziós tevékenységet igényli,, (vö. AG 6; EiE 45–49).1
Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.Mikor megsértettek, Te
Szeretett Testvérek!
Sokat töprengtem azon, hogy írjak, vagy sem. Először is azért, mert sok magánykilakozatást kaptunk a Szentlélektől, melyre egyesek azt mondták, hogy a Sátántól jönnek, és megbélyegeztek bennünket. A családot.
Igen, tudom, én csak egy bűnös ember vagyok. Erényeim is vajmi kevesek, és sokan támadtak már, engem és családom. Istennek legyen hála. Ilyenkor Jézus eszembe juttatja, hogy hova tartozom, hogy a kegyelem gyermeke vagyok, és ha az Úrnak szenvedés járt, mennyire inkább nekem.
Esztergom, 1988. III. 7.
Kedves Testvéreim!
A második olvasmányban egyfajta vallási elképzelést javít ki Jézus, és megtérésre hív minket. A megtérés, az ó- és újszövetségben nem azt jelenti, hogy egyik vallásból a másikba áttérek. Ezzel nem foglalkozik soha. Azt sem jelenti, hogy a hitetlenségből istenhívő leszek, mert ilyet meg nem ismer az ó és újszövetség. – Az ideológiai ateizmus. – A metanoia, a megtérés, amit Jézus hirdet, az azt jelenti, hogy vallási elképzeléseinkből, a már megismert, kinyilatkoztatott igazságokból, tovább merünk lépni. Tehát mindig aktuális az evangélium, az utolsó napig.
Sümeg, 1999. dec. 19. (Advent 4. vasárnap)
Krisztusban Kedves Testvéreim!
Lelkigyakorlatozó testvéreinkkel tegnapi imádságunkat úgy fejeztük be: add, hogy lássuk, amit tennünk kell, és azt végre is hajtsuk kegyelmeddel. De ha nem látjuk, hogy mit kell tennünk, hogyan hajtanánk végre? Mi az, amit tennünk kell, amit látnunk kell? A szentség útjának választása! De hogyha ezt nem látjuk, akkor hogyan tudnánk életünket megszentelni? Csak az Isten kegyelmével.