Szentháromság vasárnapja

A mai ünnep – SZENTHÁROMSÁG – mélységes és titokzatos igazsága egészen új ismeretet ad nekünk az Istenről: egy az Isten, de nem magányos. Egy édesanya tanítja imádkozni a kisfiát. Gyengéden odavezeti a gyerek kezét homlokához, melléhez, bal és jobb vállához, és fülébe súgja: „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ámen”. És már próbálgatja is nagy ügyetlenül az apróság a keresztvetést, tágra nyílt szemét anyjára vetve, és ismétli gügyögve, egy kicsit bizonytalanul és meghatottan: „Az Atya, a Fiú…”.

Különbséget tenni jó és rossz között

Nem tudunk mindig különbséget tenni jó és rossz között. Sokszor jónak tartjuk a rosszat és rossznak a jót, még ha

Te is prófétajelölt vagy

„Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: ,,Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amire esküdtél!” Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.” (Mt 5,33-37)

Miután Illés rádobta Elizeusra prófétai köpenyét, senki nem várhatja el Elizeustól, hogy továbbra is ott maradjon szántani. Ennél sokkal fontosabb dolga van: keresni és hirdetni az Igazságot.

Amikor az alapok megsemmisülnek

Drága szeretteim:

Az Úr csodálatos nevében köszöntelek titeket. Mostanában a 142. és a 143. zsoltáron elmélkedem. Javaslom, szánj időt a két zsoltár elolvasására, hogy felbátorítsd vele a hitedet. Az érdekelt, hogy min mehetett keresztül Dávid, amikor ezt mondta:

„Amikor szellemem elcsügged bennem, Te ismered az ösvényemet.” (Zsoltárok 142,4)

Ez áll életünk középpontjában

Sokszor hallani szülők, nevelők szájából mintegy önigazolásképpen, hogy ők mindent megtettek azért a gyermekért, s lám, mégis mi lett belőle… De vajon valóban mindent megtettek? Azzal, hogy anyagi jólétet teremtettek számukra, hogy megtanították őket bizonyos ismeretekre – akár teológiaiakra is –, és ellátták őket jó tanácsokkal, hogy boldogulni tudjanak az életben, vajon teljesítették a rájuk bízott feladatot, s elmondhatják Szent Pállal: „Nem szárad rajtam senkinek a vére sem”?