„Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy halottaiból feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása? Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel!” (1Kor 15,12-13)
Azok a pogányságból megtért keresztények, akik kételkedtek a feltámadásban, nyilván hittek a lelkek túlvilági életében. Nem voltak materialisták, inkább túlságosan is spiritualisták.
„Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Szilárdan álljatok neki ellen a hitben…” (1Pt 5,8-9a)
Érezted már a szorítást a gyomrod körül, mikor kiderül, hogy valaki elégedetlen veled? Mintha minden lendület elszállt volna belőlem, mialatt elolvastam az emailt, amit a főnököm küldött tovább. Egy ügyfelünk írta, felsorolta benne legutóbbi munkám hiányosságait. Szörnyű csüggedés készült eluralkodni rajtam, össze voltam zavarodva.
Aki több mint 50 évig viselte Urunk sebeit testén (angol nyelvű)
Részlet Schütz Antal: Dogmatika II. (A katolikus hitigazságok rendszere) c. művéből
A házasság mint a legmélyebben járó emberi különbözőségben, a nemi differenciáltságban gyökerező elemi emberi életközösség, mint az emberiség életfájának termőszerve rendkívül sok és mélyen életbe vágó biológiai, lelki, kultúrai, társadalmi és természetfölötti vonatkozásának csomópontja, állandó és általános elméleti és gyakorlati érdeklődésnek középpontja, a legkülönfélébb kultúrai jogi, társas, gazdasági, nevelői problémák találkozója, s ezért az ellentétes világnézetek ütközője, a világnézeti harcoknak legérzékenyebb barométere, és egyben az égető társadalmi kérdésnek mindenkori nagy teherpróbája.
Aposztróf. Kinek mi jut eszébe erről a szóról? Egy írásjel – de vajon tudjuk-e, mit jelöl? Az aposztróf görög nyelvtani műszó, egy kihagyott hangot, illetőleg betűt jelölő hiányjel. Az aposztróf a pongyola beszédben elhagyott hangok jelölésére is használható: „Ne nézzé’, kérdezzé’!”
De hogy jön ez ide? Amikor először hallottam az aposztrófos doktorokról, nem tudtam, viccről van-e szó, vagy valaki komolyan gondolja mindezt. Utóbbi esetben persze gyanítható: pénzről, komoly pénzekről is szó lehet. S láss csudát: bizony, komoly dologról van szó, aposztrófos doktorok nem csak a mesékben vannak!
„Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal.… Az Úr azonban így felelt neki: ’Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle’.” (Lk 10,40a. 41-42)
„Úgy érzem, elveszítelek…”
Feltekintettem a munkámból – épp egy szuperhős jelmezen dolgoztam –, és üveges tekintettel meredtem a férjemre. Éjfélre járt az idő, ő a díványon ült. Borostás arcán az egész napos kórházi munka ráncai, zöld szemében könnyek csillogtak.
Úgy tűnik, mintha a családdal foglalkozó püspöki szinódus megrostálná a szíveket és a gondolatokat. Mintha az erkölcsi relativizmus szelébe szórva lassacskán szétválasztaná a búzát és a pelyvát.
És sokan attól félnek, hogy Ferenc pápa pelyva.
„Nem jó az a fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nem rossz az a fa, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg.” (Lk 6,43)
A nagy, ősi pogány vallások istentisztelete azoknak, akik még nem ismerik Krisztust, egyfajta kapaszkodó az igaz Isten felé vezető úton. Nekünk azonban, akik már ismerjük Krisztust és a benne feltáruló szentháromságos isteni életet, olyan volna az ősi kultuszokban való részvétel, mintha a sátán asztalához ülnénk.
Gyakran előfordul, hogy mások munkáit a miénk kedvéért akadályozzuk, holott munkánkkal épp mások hasznára kellene lennünk. Forrás: Loyolai Szent Ignác
A Tanítóhivatal szava
1. Az átlényegülés (Transsubstantiatio)
Isten szolgája VI. Pál pápa így tanított a II. Vatikáni Zsinat idején „Mysterium fidei” kezdetű enciklikájában: „Nehogy valaki tévesen értelmezze ezt a fajta jelenlétet, ami túllép a természettörvények határain és a maga nemében legnagyobb csodát eredményezi, befogadókész lélekkel kell követnünk a tanító és imádkozó Egyház szavát.
A riportfilm a püspök halála előtt (1994) készült, a Magyar Televízió sohasem mutatta be. További információ Cserháti Józsefről itt.
„Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.” (Zsolt 28,7)
Nemrég hallottam egy rádiós igehirdetésben, hogy „ha stresszes vagy, ez azt mutatja, nem bízol eléggé Istenben”. Épp stresszes napom volt, nem igazán vettem komolyan, amit mondott. „Dehogynem bízom Istenben, csak az a baj, hogy ma nincs lehetőségem ráhangolódni.”
A feszültség már reggel kezdődött. 50 mérföldet kellett autóznom, hogy elérjek egy élő rádiós interjúra egy másik városban. Ahogy közeledett az indulásom ideje, mintha minden ellenem esküdött volna. Eszembe jutott, hogy fel kell adnom egy adóbevallást.
1984. szeptember 23-án a Szűzanya Jézus rózsafüzérét tanította meg Jelenával és Marijanával, amelyet azóta is térden állva imádkoznak a međugorjei imacsoportban. Először a Hiszekegyet imádkozzák, utána pedig a hét titkot. Minden titok után elimádkoznak öt Miatyánkot és megismétlik a következő fohászt:
„Ó, Jézus, légy segítségünk és erősségünk!”
Elrettentésül ezt is közreadom. Ennél még „ilyenebb” a Ken-Jézus a pápanyalóka blog oldalán. A szerk.