Megtanultuk, hogy a hatnapos teremtéstörténetben nem szabad a teremtés mikéntjének leírását látnunk. Nem tanít csillagászatot, geológiát, plaeontológiát. Ezekben az ókor emberi (nem egyszer mitikus) ismeretanyagára támaszkodik, Amit tanít, az mítosztalanítás és teológia. Mérhetetlenül fontos igazságokat mond el az ókori ismeretvilág képeibe öltöztetve.
Ha az Isten valamit kinyilatkoztatott egy léleknek, akkor azonnal arra is ösztönzi őt, hogy azt az Egyház szolgájának, az Ő
Egyik estén, kompletórium után, hiába kerestem kis lámpásunkat a polcán; nagy szilencium volt, lehetetlenség volt visszakérnem. Igen boldog voltam, átérezve,
Rettegsz-e a napi munkától vagy valamilyen feladattól az életben? Talán az egyetlen célja a 8-12 órás „keresztnek” egyszerűen egy-két pillanat, amikor valakinek a lelkét felemelheted és Jézushoz irányíthatod, aki ezután a mennyek felé irányítja őket. Ez kétszer fordult elő velem egyetlen éjszaka leforgása alatt.
Egy testvérem véleményéből idézek: „Ahhoz, hogy az ember a napi rutinját is élettel töltse meg, kellő motiváció kell, de ezt
– Miért van rossz a világban?
– Jól figyelj rám… Egy anya hímzést készít. Gyermeke egy sámlin ül, alulról látja a kézimunkát. Látja a csomókat, az összekuszált szálakat és így szól:
– Mama, de hát mit csinálsz? Milyen összevisszaság ez?
„Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” (1Sám 16,7b)
Óvodáskorú legkisebb gyermekemnek volt egy jókora ezüstös mérőszalagja, amit mindig magánál hordott. Bármit adtam rá, arra valamiképpen rá kellett csíptetni, bele kellett akasztani a mérőszalagot. Kéznél kellett legyen a szerszám, hogy mindent meg lehessen mérni vele: játéktraktort, jégkrémet, gördeszkát.
„Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” (Ézs 43,2)
Egy kiálló gyökérbe kapaszkodtam, hogy fel tudjak lépni a következő sziklára. Vadul vert a szívem, alig kaptam levegőt. Barátnőm aggódva fordult hátra: „Jól vagy?” Hát, igen is meg nem is.
1.) A lángoló szív mind az ikonográfiában, mind a köznyelvben előfordul. Két szerelmes emberre azt szoktuk mondani, hogy ‘szívük lángra lobbant” egymás iránt. Az ikonográfiában – pl. egyházi díszítéseken – gyakran találkozunk Jézus töviskoszorúval átfogott lángoló szívének ábrázolásával.
„Az Úr irgalmas és jóságos, megfontolt a haragban, és bőséges nála a kegyelem.” (Zsolt 145,8)
Mi gyerekek hamar észrevettük, ha apa haragudott. Beharapta az alsó ajkát, két keze lassan ökölbe szorult. Mint a villám sírültünk ki a hátsó ajtón mind az öten, s ott bóklásztunk több hektárnyi erdős telkünkön, míg elmúlt a vihar. Sajnos, gyakran nem voltunk elég gyorsak.
Minden odaadással meghallgatott szentmise csodálatos hatással van lelkünkre, olyan lelki és anyagi kegyelmeket ad, amelyeket mi magunktól nem ismernénk. Ne
Július 7-én, hétfőn reggel Ferenc pápa szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Márta Ház kápolnájában. A szertartáson jelen volt kísérőikkel hat személy, akik ellen a klérus tagjai követtek el szexuális visszaélést. A pápa hangsúlyozta, hogy az egyházban nincs hely azok számára, akik visszaélést követnek el és erőteljesen leszögezte elkötelezettségét: nem tűri ezt a bűntényt.
Aki tanítómester és vezető nélkül akar lelki életet élni, hasonlít a mezőn magányosan álló, gazdátlan fához. Minél több termés van