1. Pilátus halálra ítéli Jézust
A család a legszigorúbb ítélkező hely. De melyikünk Pilátus és melyikünk Jézus? Minden helyzetben más és más. Uram, ha Pilátusként igazságtalanul ítélkeznék családtagjaimról, juttasd eszembe, hogy semmi hatalmam, semmi tekintélyem, semmi jogom nem lenne, ha nem kaptam volna tőled, akár a házasság szentségében, a szülői tisztségben vagy a gyermek jogán.
Az orosz Oktatásügyi Minisztérium 1994-ben két misszionáriust bízott meg azzal, hogy a börtönökben, a tűzoltóságon, a rendőrségen, valamint egy nagy árvaházban is tanítsanak. Később ők mondták el árvaházi élményüket.
Az ellenség támadásaikor Hozzá kell visszatérned, Benne kell remélned és Tőle kell várnod minden jót. Ne várd magadban, hogy az ellenség megjelenjen.
A világ különböző helyein készült interjúk csokrából kiválasztottuk a számunkra legérdekesebbeknek tűnő kérdéseket. Itt átnyújtjuk ezeket Emiliano Tardif atya válaszaival.
25. Atyám, mindez okoz-e problémát kongregációjában?
Még a legelején egy a kongregációmhoz tartozó testvér meglátogatott és azt tanácsolta: “Próbálj meg kiszállni mindebből. Egész eddig komoly kongregációnak tartottak minket, de ezekkel az őrültségeiddel gúnyolódni fognak rajtunk.”
Képzelt interjú Joseph Kentenich-hel, a Schönstatt-mozgalom alapító pedagógusával
Joseph Kentenich, a Schönstatt-mozgalom alapítója és atyja, kora reformere, kiváló lelkivezetője és tanítója. A dachaui haláltábort is megjárt pedagógus 58 évig dolgozott nevelőként. Eközben számtalan formában kutatta és összegezte, mit mondanak a tudományok, a nagy nevelők arról, hogy hogyan lehetséges valóban erős, szabad lélekkel és jókedvűen szolgáló embert nevelni a ránk bízott gyermekekből s egyszersmind önmagunkból is. Rendszerében szóhoz jut a keresztény Lélek, és minden haladónak mondható tudományos eredmény, sőt a mindennapok gyakorlati tapasztalata is. Az elismert nevelőt interjúnkban főbb nevelési elveiről, legfontosabb, alapvető megfontolásairól kérdeztük.
Tanuljuk meg az evangéliumból, hogy hogyan küzdjünk az ördög kísértései ellen – mondta Ferenc pápa április 11-én reggel, a Szent Márta házban bemutatott szentmisén. A pápa hangsúlyozta: mindnyájunkat érnek kísértések, mert az ördög nem akarja életszentségünket. Jézus élete küzdelem volt. Azért jött, hogy legyőzze a gonoszt, ennek a világnak a fejedelmét, az ördögöt.
Mária, az emberré lett Igének Anyja és a mi Édesanyánk!
Íme, lábad elé borulunk ennek az új napnak reggelén, és átvesszük Tőled Urunk nagy ajándékát. Kezedbe és szívedbe helyezzük egész létünket.
Amsterdam egyik legfontosabb belvárosi temploma a St. Nicholas vagy Sint Nicolaas. A mise keresztvetés nélkül kezdődik. A pap (miseruhában?) csak
Ne rémüljetek meg a kísértésektől! Ezek a lélek próbái. Isten így akarja megedzeni a lelket, amikor elegendő erőt lát benne a harchoz, és saját kezével kívánja átnyújtani neki a dicsőség koszorúját.
24 évesen elég sok elképzelésem volt a világról, csak éppen az nem, hogy gyerekem legyen. Nyíltan hirdettem, hogy túl önző vagyok a gyerekvállaláshoz, és bár majd egyszer biztosan, most még évekig nem szeretnék, ha egyáltalán. Aztán több félresikerült kapcsolat mellett átéltem életem egyetlen egyéjszakás kalandját is, amikor „természetesen” teherbe estem.
Mészáros Gábor (+2008) piarista paptanár növendékeinek 1989-ben tartott keresztúti elmélkedése
I. Állomás: Jézust halálra ítélik
A felbőszített, lincshangulatú tömeg a halálát kívánja. Hamis a vád, hazug a lefolytatott eljárás. De kell a látszat, a jogszerűség látszata; de majd a jogot is lábbal tiporják. Hogy meglegyen a justizmord is, és vele együtt az igazság halála. Koncepciós per a javából: védelem nincs; ha volna is, tudjuk, túltenne a vádbeszéden.
„Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket.” (Mt 6,1a)
Nagyobbik fiam nemrég lett kilencéves. Mint minden gyerek, ő is izgatottan vette tudomásul, hogy még „nagyobb” lett. Az ő különleges napján kidüllesztett mellkassal, emelt fővel járkált. Miután egész nap indokoltan a figyelem középpontjában volt, este közölte velem, hogy mivel már kilencéves, ő akar mosogatni. Legalábbis azt, amit ő használt.
Ismeretlen, szép szerelmem, valahol, tõlem távol, vagy talán mellettem lélegzel, élsz…
De arcod vonásait nem ismerem, sem az életedet szövõ ujjakat és fonalat.
Semmit sem tudok, míg csak te magad meg nem mutatod az életvásznadat létrehozó fonalat és csomókat.