A katolikus hit és a vértanúság

Keress magadnak egy jó közösséget…

Imre atya írása Stuttgartból

A legutóbbi szentmisén ismét ott láttalak. Utána odamentem hozzád, és – mint mindig – Téged is meghívtalak a közösségünk legközelebbi rendezvényére. Újfent elhárítottad. Azt mondtad, ezúttal is sietsz, meg aztán alig ismersz valakit, nem is beszélve arról, hogy a „sok embertől“ – és pontosan ezt a kifejezést használtad – „amúgy sem kapok semmit“. „Hát nem elég, ha a szentmisén itt vagyok?“ – kérdezted egy kis éllel a hangodban.

„Szerintem többre van szükséged“ – mondtam, és a templom előtti virágágyás mellett állva a szorosan egymás mellett virító virágokra mutattam…

Ha nem tanultok meg sírni, nem lehettek jó keresztények

Ferenc pápa szerint a sírás megtisztít és nyitottá tesz mások fájdalmára. Szavai megmutatják, hogy a sírás nem a gyenge emberek sajátja, hanem mindannyiunk életének fontos része. Az Aleteia nyomán idézzük a Szentatya néhány mondatát, amelyben a könnyek ajándékáról szól.

Pornográf társadalomban élünk!

Mutatós óriásplakát, provokatív ruha és kiegészítő, a Hollywood-i divat messzire eljut, szuggesztív célozgatások, gyenge viccek, illetlen filmek, és az internet mindig jelenlévő veszélye, hogy meglátogasd a számos mérgező honlapok egyikét – mindezek és az egyéb csábító kísértések csapdába ejtheti még a legjobbakat is közülünk, hogy bűnbe essünk és vétkezzünk a tisztaság erénye ellen. Bizonyos értelemben a világot mint egy erkölcsi szárazföldi bombaként lehetne ábrázolni, ahol minden sarkon és az úton van egy erkölcstelen spirituális bomba, amire ha rálépnek, felrobban! Legyünk őszinték és pontosak, veszélyes és gyakran káros képek társadalmában élünk.

Apostoli atyák

Az újszövetségi iratok némelyikével egykorúaknak tekinthetők az ún. apostoli atyák írásai. A Tizenkét apostol tanítása (Didakhé) egyes fejezetei még az I. század vége felé megíródtak, ugyancsak az I. század utolsó évtizedéből való Római Szent Kelemen levele, a II. század első évtizedeiből származnak Antiochiai Szent Ignác levelei, a második század elején, a század első felében nyert végleges formát Hermasz Pásztora.