Mikor a szégyen terhe nyom

„Futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem. … Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van.” (Fil 3,12b.13b)

Meleg, bolyhos köntösömben kimentem, és leültem a hátsó bejárat elé. A nyírfa levelei dideregtek a friss reggeli szellőben, a telet az avar alatt átvészelő százszorszépek kitárták arcocskájukat a napfény előtt.

És akkor megszólalt. A kakas.

A liturgia nem rólad vagy rólam szól

Ad orientem

„Szeretnék hangsúlyozni itt egy nagyon fontos tényt: Isten, nem pedig az ember áll a katolikus liturgia középpontjában. Mi eljöttünk, hogy imádjuk őt. A liturgia nem rólad vagy rólam szól, nem itt ünnepeljük a saját identitásunkat vagy eredményeinket, nem itt emeljük fel, vagy népszerűsítjük saját kultúránkat és a helyi vallási szokásokat. A liturgia elsősorban és mindenekelőtt Istenről és arról szól, amit Ő tett értünk.

Kinek a gyermekeit nevelem?

„Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.” (Gal 5,26)

Elvárhatnátok tőlem, hogy gyorsabban tanulok.

Hát nem. Már megint ugyanott tartok. Most épp a próbafülkében. A kíméletlenül éles fényben. Rajtam az a bizonyos divatos szabású-stílusú ruhadarab, mely XY-on olyan jól áll. Rajtam kevésbé. Ezen a csípőn, ebben az életkorban, ilyen bőrszínnel.