A mai ember hasonló a szkarabeusz bogárkához, melynek egész élete egy kis földgöröngy görgetéséből áll. Bezzeg a hernyó élete végén bábba göngyöli magát s egyszer csak ujjá születve színes lepkeként szárnyal ki az ég magasságai felé. Miért töltjük életünket csak kis rögök görgetésével, amikor szárnyalatnánk az ég felé?

A Böjt igazában véve nem csupán egy kegyes egyházi időszak, melyet még aki követi is szereti mielőbb maga után tudni. A Böjt igazában véve egy életszemlélet, életforma és életvitel. Nem más, mint a ma még divatos „jóléti ember-eszménynek” ellentéte: a „böjtös ember-eszmény” – ami a jövő emberé lesz vagy nem lesz többé ember!

A régi időkben egy-egy kiváltságos rétegnek, az uralkodóknak, nemeseknek, kapitalistáknak jutott bővölködő, költekező, luxus életmód. Ma a föld hét milliárd embere akar így élni – ami lehetetlen. Ezért lett az élet állandó harc egyedek, generációk, fajok, nemzetek és világok között! A cél: mindenáron megszerezni a földi jólétet. S ezért a dzsungellé lett világban mindenki harcol mindenki ellen. Itt nincs erkölcsi törvény, szolidaritás, irgalom, szánalom vagy könyörület. Aki alulmarad, az elbukott s ezzel kiesett az életből, legyen az egyed, csoport, vagy nemzet. Vae victis – jaj a legyőzöttnek!

A böjtös életeszmény szerinti ember viszont tudja, hogy az élet több mint szüntelen evés-ivás-gazdagodás-gyönyör-hajszolás. Több, mert az élet fenntartásához szükséges eszközök nem lehetenek annak végcélja. A gyömölcsfát sem virágja, vagy levelei miatt tarjuk, hanem gyümölcseiért.

Ma a világ gazdag elitje kérkedik gazdaságával – a böjtös ember pedig munkájával. A gazdag dőzsölve űl dúsan rakott asztala mellett – a böjtös ember tudja, hogy Isten a szegények kenyerét az ő asztalára tette le és a keveset is megtudja osztani. A mai gazdagok pénzüket adóparadicsomba mentik ki – a böjtös ember még szűkös jövedelméből is tud adni a nálánál is ínségesebbeknek. A böjtös ember másokkal is törődő, segítő, irgalmas és könyörületes ember. Ez az az ember, aki nem veti meg népét és hazáját, és nemcsak búslakodik annak megszegényített, szétdarabolt állapotán, hanem tesz is valamit annak felemelkedésére, megújulására és boldogulására. Magyarország még azért van, mert történelme folyamán mindig voltak olyan hazafiak akik elsősorban nem a maguk, hanem országuk javát szolgálták!

Böjt ideje nagy és kiváló alkalom arra, hogy önvizsgálatot végezve, elinduljunk az elfelejtett Isten – mennyei Atyánk és felebarátaink felé, Krisztus kegyelmébe fogódzva, s a Szentlélek erejét kérve lelki megújulásunkhoz, hogy böjtös életformát élő emberekké születhessünk újjá!

Csak a böjtös életformát élő ember lehet nemzete, egyháza és családja építésének sikeres munkálója!

Dr. Pungur József
Edmonton, 2013 Böjtje

(forrás: erdely.ma)

Létrehozva 2013. február 11.