Mit tegyek? (Lk 10,25-37)

“Menj, tégy hasonlóképen!” (Lk. 10,37)

Amikor az ember beteg lesz, orvoshoz megy és megkérdezi, hogy mit kell tennie a gyógyulás érdekében.

Azonban minden esetben ott bujkál lelkében a félelem: vajon mitől fog eltiltani! (Ismertem egy orvost, aki minden hozzá fordulónak ezt mondta: “A cigarettát eldobni, a boros hordó csapját elzárni!” Az emberek már féltek hozzá menni!)

Az emberek többsége ugyanígy érez, amikor lelki problémák megoldása érdekében a paphoz fordul: mit kell tennem, hogy az üdvösségre jussak? Lelke mélyén pedig így töpreng: vajon mitől fog eltiltani? (Dobd ki a TV-t, ne légy állandóan vidám, böjtölj, vezekelj, gyötörd magadat…) Jézus azonban világosan beszél és ezeket a félelmeket el is oszlatja. Nem az elvonások útja vezet az örök életre, hanem a jótettekben gazdag élet! Ez tehát komoly utasítás is. Keresnünk kell az alkalmakat a jótettekre. Az emberek között, a templomban, a munkahelyen, a családban. És ezt nemcsak Jézus nevében, hanem Jézusnak is!

Szent Márton lovag a városban járt és látott egy hidegben didergő szegény embert. Kardjával azonnal kettéhasította saját köpenyét és odaadta felét a szegénynek. Éjszaka azt álmodta, hogy Jézus az ő köpenyét mutatja az angyaloknak, és ezt mondja: “Nézzétek, ezt kaptam tegnap Mártontól!” (Szent Márton köpenye). Gyógyítanunk kell tehát a sebeket! Amiket nekünk okoztak megbocsátással, amiket mi okoztunk, bocsánatkéréssel!

Jézus pontosan körülírta ebben a példabeszédben a “felebarát” fogalmát. Minden segítségre szoruló ember, akár ellenség, akár barát – felebarátunk. A tettekben megnyilvánuló jóság minden emberrel szemben kötelező. Az írástudó korlátok közé akarta szorítani a jót, a szeretetet és a megbocsátást. Igazolni akarta magát, de megszégyenült. Aki Istenben való hit nélkül teszi a jót, vélekedhetik úgy is, hogy a szeretetnek nincsen maradandó hatása. (Amikor egy orvos küzd a halálos járvány ellen, tudja, hogy végleges győzelem nincs, mert a legtöbb vírus elpusztíthatatlan. Csak idő kérdése és a járvány újra felüti a fejét. Akkor hol van az ő áldozatos munkájának az eredménye?) Aki Istenben hisz és ezért teszi a jót, tudja, hogy akiért a jót teszi, erősebb a halálnál!

Amikor tehát Jézus bíztatását követjük, nem hiábavaló a meghozott áldozatunk. “A szeretet soha el nem múlik!” (1Kor. 13,8).

(forrás: parochia.hu)

Létrehozva 2013. március 19.