Optatissima Pax – XII. Piusz pápa enciklikája
A TÁRSADALMI ÉS VILÁGBÉKÉÉRT VALÓ NYILVÁNOS IMÁK ELŐÍRÁSÁRÓL A PÁTRIÁRKÁK, PRÍMÁSOK, ÉRSEKEK, PÜSPÖKÖK ÉS MÁS ORDINÁRIUSOK SZÁMÁRA AZ APOSTOLI SZÉKKEL
A TÁRSADALMI ÉS VILÁGBÉKÉÉRT VALÓ NYILVÁNOS IMÁK ELŐÍRÁSÁRÓL A PÁTRIÁRKÁK, PRÍMÁSOK, ÉRSEKEK, PÜSPÖKÖK ÉS MÁS ORDINÁRIUSOK SZÁMÁRA AZ APOSTOLI SZÉKKEL
Szemelvények a Keresztény divat az egyháztörténelemben című könyv bevezetőjéből Az Egyház társadalmi tanításáról (amely az erkölcstan egyik ágát képezi) szóló
RÓMA (LifeSiteNews) – Hugh Owen, a Kolbe Center for the Study of Creation (Kolbe Központ a Teremtés Tanulmányozásáért) katolikus szervezet
Róma, 1956. november 5.
Egy nemrég kiadott körlevélben, melyet a katolikus püspökökhöz intéztünk, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket.
Történelmi rádióüzenetében, 1942 karácsonyán XII. Pius pápa mesterien és biztos látással mutatja be az Isten törvény és akarata szerinti igazi társadalom vízióját.
„A rend, amely a társas élet alapja az embereknél, vagyis az olyan szellemi és erkölcsi lényeknél, akik természetüknek megfelelő cél megvalósítására törekszenek, nem csupán számszerűleg különböző részek merőben külső összetétele, hanem sokkal inkább – és ennek is kell lennie – egy belső egységnek minél tökéletesebb megvalósítására irányuló törekvés, ami nem zárja ki a tényleges valóságban gyökerező különbözőségeket, amelyeket a Teremtő akarata vagy természetfeleltti irányelvek szentesítettek.