Az Egyház nem vallási, hanem gyógyító intézmény | Dr. Kellermayer Miklós 2. rész
Két egymást kiegészítő igazságtár van: a feltárt vagy más néven tudományos igazságok tára és a kinyilatkoztatott igazságok tára – ezeket
Két egymást kiegészítő igazságtár van: a feltárt vagy más néven tudományos igazságok tára és a kinyilatkoztatott igazságok tára – ezeket
A könyvismertetést írta: Kocsis Tamás
Témák: ateizmus, egyház, erkölcs, evangélium, fogyasztás, gazdaság, hitelesség, kapitalizmus, katolikus, kereszténység, konformizálódás, materializmus, módszertan, pénz, relativizmus, stratégia, társadalom, tudomány, USA, vallás
A fogyasztói társadalommal való ismerkedéshez – jóllehet hamisítatlan amerikai találmány – ma már nem kell sokat utaznunk: elég valamely szupermarketben hömpölygő tömegbe keverednünk, sétálgatnunk egy forgalmasabb utcán vagy lehuppannunk a naphosszat kékesen villódzó képernyő elé. Talán csak teljesen süketen és vakon lehetünk abban a “szerencsétlen” helyzetben, hogy Gazdaságkorunk modern evangéliuma nem juthat el hozzánk akadálytalanul. A minden csatornából ömlő üzenet lényege ennyi: fogyassz, s a paradicsomba jutsz! Ám a bűbájos szirénkórus tudatbódító dallamai közé egy jezsuita érces hangja reccsen; s azt mondja: “Nem!“
„Akkor a jámborok ragyognak majd mint az égbolt fénye, és akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökön-örökké mint a csillagok.” (Dániel 12, 3)
A szentek a mi hitünk égboltjának csillagai. S ezek között a csillagok között Aquinói Szent Tamás a Nap. Így ábrázolja már közvetlenül halála után a festészet: mellén vagy homlokán a Nap, melynek sugarai ráesnek az Egyházra.
Részlet A belső élet három korszaka c. művéből (P. Reginald Garrigou-Lagrange, O.P.)
Az egyetlen szükséges dolog kérdése a jelen korban
Amit az imént mondtunk, az minden időben igaz; de a belső élet kérdése ma élesebben merül fel, mint számos más, a miénknél kevésbé zaklatott korszakban. Ennek az érdeklődésnek a magyarázata abban rejlik, hogy sok ember elszakadt Istentől, és megpróbálta Nélküle megszervezni a szellemi és társadalmi életet. A nagy problémák, amelyek mindig is foglalkoztatták az emberiséget, új és olykor tragikus színezetet kapnak. Ha Isten nélkül akarunk boldogulni, aki először Ok és végül Cél, az szakadékba vezet; nemcsak a semmibe, hanem a semminél is rosszabb fizikai és erkölcsi nyomorúságba.