Egy tanár helyettesként kerül egy számára teljesen ismeretlen városba, egy hatodikos osztály élére. Amikor felkérik, hogy egy súlyos betegségből felépülőben
Dr. Barsi Balázs OFM szentbeszéde (2015.09.20.)
Krisztusban szeretett testvéreim!
Az Ószövetségből Jeremiás siralmaiból olvastunk fel. Ezeket a siralmakat énekeljük Nagycsütörtökön, amikor a feszületek el vannak takarva, Nagypénteken, amikor a Tabernákulumból kivettük az Oltáriszentséget és üresen áll, mint egy lerombolt templom, és Nagyszombaton, amikor az oltártól, díszeitől megfosztott templomban Urunk sírjánál időzünk. Ezek a siralmak – Jeremiás próféta siralmai– sirató énekek; a szent város, Jeruzsálem pusztulása fölött, hiszen a népet elvitték fogságba, de megmondta Jeremiás, hogy ez be fog következni, mert idegen isteneknek kezdtek szolgálni.
…mielőtt megszűnik az igazsággal szembeni tolerancia
“Semmi sem történik a világban, ami ne lenne kapcsolatban a mi Urunkkal; vagy érte történik vagy ellene, vele vagy nélküle. A mi Urunk a kulcs minden probléma megoldásához. Nincs itt lent a földön senki, aki közömbös lenne Urunk iránt. Az emberek hiábavalóan próbálnak Urunkra való hivatkozás nélkül dolgozni, ez lehetetlen, mert Urunk mindenütt jelen van. Ő teremtett mindent, ezért minden az Ő kezében van. Minden Hozzá tartozik, semmi sincs rajta kívül. Az emberek megpróbálnak kitérni előle, de nem tudnak, mert minden az Ő tulajdona.”
Szinte észrevétlenül, de egyre markánsabban van jelen az LMBTQ-ideológia a keresztény körökben – immáron nem csak külföldön, hanem Magyarországon is. A téma rendkívül érzékeny, amelyről egyre kevesebben mernek nyíltan beszélni, hiszen a tolerancia diktatúrája nem engedi a hagyományos értékek hangsúlyozását. A vád hamar megszületik, párbeszédre esély sincs.
Ahogyan az elmúlt négy évben, úgy a jövőben is szeretnénk hangsúlyozni, hogy különbséget teszünk a bűn és a bűnös között, senkit nem kívánunk elítélni, de lelkiismeretünket sem kívánjuk elhallgattatni – pontosan azért, mert vannak olyanok, akik tudatosan ezt szeretnék. Schittl Eszter vendégszerzőnk írása.
Tolerancia és a nemi devianciák
Az ENSZ Közgyűlése az UNESCO kezdeményezésére az 1995-ös évet a tolerancia nemzetközi évének nyilvánította.[1] Ebből az eseményből kiindulva az ENSZ Közgyűlése hivatalosan is felszólította a szervezet összes tagállamát, hogy minden év november 16-án ünnepeljék meg a tolerancia nemzetközi napját.[2]
A nemzetközi trendekhez a magyar sajtó is hamar felzárkózott. A kilencvenes évek kedvelt liberális témája lett – mutat rá Löffler – a mindenféle kisebbségnek kijáró tolerancia.[3] A „többséget” célzó üzenet hatására szinte már szégyenletes volt nem liberális kisebbségben lenni. Mindez arra késztette a „többségieket”, hogy ha normális embernek akarják érezni magukat, minél előbb fedezzenek fel magukban valamilyen „kisebbségi” vonást. Azoknak, akik nem tudtak kisebbségivé válni, egyet tehettek csupán: nem normális „többségiként” feltétlenül tolerálniuk kell a normalitást megtestesítő kisebbségeket.