Katolikus szemmel – a társadalomról
Arisztotelész klasszikussá vált mondása szerint „az ember társadalmi lény”. Ez azt jelenti, hogy személyiségét csak közösségekben, vagy szélesebb körben, a
Arisztotelész klasszikussá vált mondása szerint „az ember társadalmi lény”. Ez azt jelenti, hogy személyiségét csak közösségekben, vagy szélesebb körben, a
Mi köze a házastársi hűségnek a civilizációk felemelkedéséhez?
A történelem során minden nagy birodalom úgy indult kulturális felemelkedésnek, és lett belőle nagy civilizáció, hogy abszolút monogámiát követelt meg a férfiaktól és a nőktől. J. D. Unwin etnológus mutatta ki, hogy a jólét állapotában rendre bekövetkezett a szexuális normák fellazulása, amit mindig a kultúrák hanyatlása, elnéptelenedése kísért. Megállapításainak érvényességét alátámasztják a modern civilizáció jelenkori folyamatai is, nevezetesen a ’60-as évek óta tartó szexuális forradalommal egyidejűleg a nyugati jóléti társadalmak hanyatlása, öregedése és fogyása.
Tizenkétmillió fiúból álló sereg kóborol a nemzeten belül, biológiai apjuk nélkül. Nem mindegyik fiú készül csínytevésre vagy törvényszegésre. Néhányuknak halál vagy szerencsétlenség miatt nincs apja. A legtöbbjük azonban rendellenes házasság, széthullott család és lemondás terméke. Így a túlnyomó többség olyan körülmények között van, ahol csak a bajt keresik.
Az apátlan fiúk hatalmas kockázati kategóriát jelentenek. Számuk 12 millió, az összes fiú közel egyharmada. Ezek a fiúk nagyobb valószínűséggel csatlakoznak a bűnelkövetők, az iskolából kimaradók és az öngyilkosok közé, mint azok, akiknek biológiai apjuk van. Sokkal nagyobb valószínűséggel lépnek ezekre az utakra, mint a lányok. A legtöbb fiatal férfi, aki tömeges lövöldözést követ el, ebből a problémás demográfiai csoportból kerül ki.
Óriási változások zajlanak körülöttünk: kulturális, sőt civilizációs értelemben véve átmeneti időszakban vagyunk. Más és más okokból kifolyólag ugyan, de azzal nagyjából mindenki egyetért, hogy ami most van, az így nem folytatható. Vannak, akik az elmaradt forradalmat várják, hogy végre megvalósulhasson az ember végső felszabadítása mindennemű társadalmi és kulturális kényszer alól. Mások szerint viszont a Titanicon ülünk: a zenekar játszik, a közönség önfeledten mulat, miközben a hajó már süllyed. Vajon kinek van igaza?
A következőkben három rövid írás a nők zsenialitása előtt tiszteleg. Az alapvetően a XXI. század pápáinak – II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc – írásaira, megnyilatkozásaira támaszkodó elmélkedések arra bátorítják a nőket, hogy a női hivatásukat ajándékként éljék meg: a posztmodern társadalmak nem nélkülözhetik a női géniuszt, sőt, nélküle az emberiség egyre inkább nyilvánvaló hanyatlása lassan megállíthatatlanná válik. Ma jobban, mint bármikor korábban, arra van szükség, hogy a nők az egyházakban és a társadalmakban előbbre lépjenek, és a korábbiaknál erőteljesebben érvényesítsék sajátos adottságaikat.