A nyugalmazott veszprémi érsek a szentbeszédében kitért a Szentháromság titkára; a modern embert behálózó magányra; a közösség és a
(Elhangzott a Katolikus Karizmatikus Találkozón, 2000. június 12-én Máriaremetén.)
Egy személyes élménnyel szeretném kezdeni előadásomat. Egyszer egy görögkatolikus kispap bejött hozzám és azt mondta, milyen kár, hogy elhagytuk a régi ortodox füstölési szokásokat a liturgiában. A pap először mindig megfüstölte a Krisztus ikont az ikonosztázon, mert Ő az Atya képmása, az Atya ikonja. Azután megfüstölte a pap az Isten-anya ikonját, a Szűzanya képét, mert ő sajátos értelemben Isten képmása. Aztán megfüstölte a szenteket, minden egyes szentet az ikonosztázon, mert ők mind kiemelten Isten képmásai.