Mindig egyszerűen az Apostolok Cselekedeteire gondolok. Ha keresztények intenzív módon együtt élnek és imádkoznak, akkor az Úr folyamatosan vezet hozzájuk embereket (ApCsel 2,43-47). Egyszerre megérinti az embereket. Megszólítanak: „Te már egész héten feltűntél nekem, szeretnék veled beszélni.” És akkor beszélhetünk.
Néhány gondolat arról, hogyan adjunk elő egy próféciát vagy magyarázatot. A mód, ahogyan kimondunk valamit, fontos a hatás szempontjából. A próféta beszéljen elég hangosan, hogy mindenki hallja, viszont ne beszéljen olyan hangosan, hogy félelmet keltsen. Nehogy azt gondolják: „Most jön az utolsó ítélet.”
A próféta Istenhez illő módon mondja ki az üzenetet. A megnyilvánulásnak Istenhez illőnek kell lennie!
5. Legyen bátorságunk haladni a hitben!
Nekünk nem a hit érzésére van szükségünk, hanem bátorságra, hogy továbbhaladjunk a hitben.
Bátorságra van szükségünk a hitben való haladáshoz, bátorságra a cselekvéshez. Hitem növekszik, ha megteszem a szükséges lépéseket! Sokan kényelmesen várakoznak arra, hogy Istentől valamiféle injekciót kapjanak, és hogy Isten kimozdítsa őket kényelmességükből. Ez így nem megy! A megfelelő lépéseket nekem kell megtennem. Azokat a lépéseket, amelyeket képes vagyok megtenni. És amikor cselekszem, észreveszem, hogy tudok cselekedni. Amikor lépéseket teszek, akkor látom, hogy képes vagyok rá. Így lesz a hit készséggé bennünk. Vannak, akik egyáltalán nem akarják magukat megerőltetni. Ők azt akarják, hogy Isten lökje, tolja és vigye előbbre őket. Holott azokat a lépéseket, amelyeket én is meg tudok tenni, nekem kell meg tennem. Járás közben veszem majd észre, hogy tudok járni.
Mijo Barada 2019. évi nagykanizsai lelkigyakorlatának hangzóanyaga.