Sümegcsehi lelke (2017)
Fr. Barsi Balázs OFM és Szerdahelyi Csongor beszélgetése a sümegcsehi Boldog John Henry Nevman bíboros emlékére szentelt templomról és a
Fr. Barsi Balázs OFM és Szerdahelyi Csongor beszélgetése a sümegcsehi Boldog John Henry Nevman bíboros emlékére szentelt templomról és a
Évekkel ezelőtt egy orosz filozófusnő, Tatjana Goricseva művét olvastam. Elgondolkodtató, hogy az emlékezet rostáján mi az, ami fennakad, hiszen hosszú évek távlatából is az Istenről beszélni veszélyes című írásának egy részlete elevenen él bennem. A hívő orosz ember – szemben a féktelen szabadságvágyában elvallástalanodó nyugatival – azért, hogy lelki vigasztalást, megerősítést kapjon – írja Goricseva –, képes volt üldöztetések és megfélemlítések közepette, viszontagságos körülmények ellenére is útnak indulni, és sokszor étlen-szomjan, az életét kockáztatva felkeresni azokat a sztareceket, akikről hitte, hogy az Isten szavát teszik hallhatóvá abban a könyörtelen világban.
,,Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen fekvő város.” (Mt 5,14)
Megváltónk hegyi beszédének e szakaszában azt parancsolja, hogy hitvallásunkat minden ember előtt nyilvánítsuk ki. ,,Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen fekvő város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy véka alá tegyék, hanem a gyertyatartóra, hogy világítson mindazoknak, kik a házban vannak. Úgy világosodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó tetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, ki mennyekben vagyon.” (Mt 5,14-16)
Mégis ezt mondja egyidejűleg: ,,Mikor alamizsnát adsz, … mikor imádkozol, … mikor böjtöltök, … ne lássanak az emberek, hanem a te Atyád, ki rejtekben vagyon.” (Uo. 6,2-18) Miként egyeztethetők össze e parancsok? Hogyan valljuk magunkat keresztényeknek és titkoljuk el mégis, ugyanakkor kereszténységünkből fakadó szavainkat, tetteinket és önmegtagadásainkat?