A hallgatás is vezetés
A mi generációnk megtanult gyorsan reagálni. Ugyanakkor elfelejtett mélyen odafigyelni. Találkozókon, beszélgetésekben, sőt még a kapcsolatainkban is gyakran csak addig
A mi generációnk megtanult gyorsan reagálni. Ugyanakkor elfelejtett mélyen odafigyelni. Találkozókon, beszélgetésekben, sőt még a kapcsolatainkban is gyakran csak addig
Mindenszentek és halottak napja közeleg. Tegzes Katalin segítő nővérrel beszélgettünk, aki személyesen kísér veszteséggel élő embereket, rendszeresen vezet csoportokat és tart lelkinapokat gyászolók számára.
– Évekig dolgozott az Országos Onkológiai Intézetben, folyamatosan a halál közelségében. Az ott szerzett élmények mennyire játszottak szerepet abban, hogy több mint tíz éve rendszeresen vezet csoportokat gyásszal élők számára?
– Eredetileg orvos szerettem volna lenni, de ez a tervem akadályokba ütközött. Tíz évig dolgoztam azonban az onkológiai intézetben aneszteziológus asszisztensként. Tudatosan választottam ezt a foglalkozást, tisztában voltam azzal, hogy az ott ápolt betegek életük sajátos időszakát élik, szembe kell nézniük a halállal is. Természetesen mindnyájunkban az életösztön dolgozik, így a súlyosan, nem egyszer halálosan beteg emberekben is.
„Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!” (Lk 11,28)
Nagyon gyakori, hogy a szkeptikusok tévesen arra hivatkoznak, hogy mivel Jézus nem hangsúlyozott különösebben egy adott pontot, ez azt jelenti, hogy valójában helyeselte azt. Ezt a tévedést a hallgatással való érvelésnek (argumentum ex silentio) nevezik. Például, mivel Jézus soha nem beszélt a homoszexualitásról, az abortuszról, a nemi erőszakról vagy a széf feltörésről, ez azt kell, hogy jelentse, hogy jól áll velük. Ha jobban belegondolunk, úgy tűnik, hogy rengeteg további dolog van, amit Jézus soha nem mondott, többek között…