Beszélgessünk új állást kereső emberekkel, és óhatatlanul azt mondják, hogy ideális számukra az otthonról történő munkavégzés. Ez nem új ötlet.
Szakmai pályafutásom során számos olyan emberrel találkoztam, akit egyszerűen csak „főnöknek” lehet emlegetni. Ők voltak azok, akiknek dolgoztam, akik felvettek, és akiknek – ha nem végeztem kielégítően a munkámat – jogukban állt kirúgni. Szerencsére a legtöbb esetben a „főnökeim” jó vezetők is voltak. De az üzleti világban ez nem mindig van így.
Amikor a gyónásban, lelkivezetésben kiderül, hogy az illető házasságával baj van, viták és konfliktusok vannak köztük, előfordul, hogy felvetem neki: ez most egy állapot, amit valószínűleg jól lát, de a lelkiismeret vizsgálatának egyik fontos szempontja kell legyen, hogy tesz-e ellene valamit. Nem elég felismerni, hogy baj van, hanem lépni is kell, hiszen mulasztással is lehet bűnt elkövetni. A hitünk szerint a megszerzett tudás kötelességekkel is jár. Ezért a felismert igazságtól elfordulni bűn, míg nem tudni valamit nem az. Mindenki kötelessége keresni az igazságot, ahogyan azt a Katolikus Egyház Katekizmusa megjegyzi. Miként van jelen a szükségszerűség a fejlődésünkben, ismereteink világában?